Állami induló

Négymillió dollárral segíti a magyar állam Baumgartner Zsolt autóversenyző szerződését a Forma-1-es Minardi csapathoz. A sporttárca által országimázs-építő befektetésként eladni próbált apanázs a teljes olimpiai hozzájárulás közel felét teszi ki, s megtérülése erősen kérdéses.

  • unknown unknown
Állami induló

Kapva kapott az előző Forma-1-es szezonban nulla pontjával a konstruktőrök versenyében az utolsó helyen végzett Minardi csapat a 23 éves Baumgartner Zsolt szerződtetésének lehetőségén. Paul Stoddart csapatfőnök és a versenyző ugyanis december 23-án - egy nappal azután, hogy Gyurcsány Ferenc sportminiszter bejelentette a magyar kormány 4 millió dolláros, azaz 844,8 millió forintos szerepvállalását - aláírta a pilótát az olaszországi faenzai székhelyű istállóhoz egy évre (további három év opcióval) odakötő szerződést. A Forma-1-es csapat számára a fő csáberő a Baumgartner által szállítandó 8 millió dollár, amelyet a Minardi annak ellenére készpénznek vehetett, hogy annak állami részéről a kabinet csak január 7-ei ülésén dönt. A másik 4 millió dollárról egyelőre annyit tudni, hogy abból 750 millió forintot Baumgartner három nagy szponzora - a Mol Rt., a CIB Lízing Rt. és az Uniqa Biztosító Rt. - dobott össze.

Baumgartner az előző szezonban lett a Jordan csapat hivatalos tesztpilótája, s nagy szerencséjére éppen a mogyoródi Magyar Nagydíjon ugorhatott be a sérült Ralph Firman helyére (HVG, 2003. augusztus 30.), akit azután Monzában is helyettesített. Decemberben a Jordan is tárgyalt a magyar pilótával, a Minardinál kissé jobban jegyzett istálló 10 millió dollárt kért a szerződtetésért cserébe. Az előző szezonbeli negyvenmillió dolláros büdzséjével a legszegényebb Forma-1-es csapatnak számító Minardi december 17-én tett hivatalos ajánlatával ez alá ment. A versenyző menedzsere, az akkor már javában támogatókat hajkurászó Frank Tamás megkereste a sporttárcát is, amely december 18-án még azt a választ adta, hogy a minisztériumnak nem áll módjában a jövő évi büdzsé terhére kötelezettséget vállalnia, csupán a szponzorok felkutatásában segít. Ez az álláspont változott meg néhány nappal később, amikor Gyurcsány Ferenc sportminiszter már 4 millió dollárt előlegezett meg a jövő évi büdzsé általános tartalékából.

Az állami pénztárca megnyílását vélhetően az segítette elő, hogy Gyurcsány úgy látta, sikerült olyan technikát találni a pénzjuttatásra, amely nem támogatásként, hanem befektetésként kommunikálható. E szerint a tárca - vagy egy vállalkozása - Baumgartnerrel és Frankkal közösen gazdasági társaságot alapít, s ebbe száll be 4 millió dolláros tőkével. A cégben a tagok egyharmad-egyharmad részt birtokolnak, viszont a sporttárcáé a szavazatok 50 százaléka plusz egy, valamint személyi kérdésekben is övé a döntő szó. A társaság 4 millió dollárért megvásárolja a Minarditól Baumgartner autója reklámfelületének mintegy felét, ennek értékesítéséből szerezhet bevételt, illetve a pilóta esetleges reklámszerepléseinek ellenértéke is a céget illeti meg. Öt év után a Baumgartner család köteles visszavásárolni a 4 millió dolláros állami üzletrészt, amire a Zsolt édesapja és annak felesége tulajdonában álló Baumgartner Autócentrum Kft. (BA) vagyona, illetve egy - a sajtóhírek szerint 10 hektáros - budai ingatlan a fedezet. A BA szerepvállalásának némi pikáns ízt ad, hogy a cégben alapító tag, illetve másfél évig társtulajdonos volt az a Schönthal Henrik, akinek a neve legújabban a K&H-brókerügyben bukkant fel mint a pénzmosásban közreműködéssel gyanúsított Montrade Establishment Ltd. kézbesítési megbízottja (HVG, 2003. november 22.). Bár a karrierjét az 1970-es, illetve 1980-as években az újonnan forgalomba helyezett Dacia autók újbóli összerakásával megalapozó Baumgartner Antal 111 millió forintos jegyzett tőkéjű cége stabil lábakon áll - saját tőkéje 1,7 milliárd forint, 2002-es mérleg szerinti eredménye pedig 80,5 millió forint volt -, egy céggel öt év alatt sok minden történhet. Gyurcsány ennek ellenére magabiztosan állítja, hogy az állam maximum az évi, szerinte 50 millió forintra tehető kamatot bukhatja el.

Néhány további homályos pont ezen kívül is akad az üzletben. Nem világos például, mi lesz a 2004-es évad végeztével, amikor a magyar pilóta szerződése lejár, és a hosszabbításért nyilvánvalóan hasonló összeget kell majd leszurkolnia. Nem tisztázott - legalábbis a nyilvánosság előtt -, hogy ha nem sikerül szponzorokat szereznie, vagy nem figyel fel rá egy tehetősebb istálló, újból megnyílik-e az államkassza. Meglehetősen túlzottnak tűnik a menedzsernek juttatandó egyharmadnyi tulajdonrész a megalakítandó társaságban, hiszen míg az állam fizet, a Baumgartner család pedig garanciát vállal, Frank sem így, sem úgy nem áll jót a befektetésért. A HVG-nek a Forma-1-ben járatos forrásai szerint a menedzserek 25-30 százalékos jutalékért dolgoznak, így - állítja a neve elhallgatását kérő szakértő - Frank már a Baumgartner által hozott 8 millió dollárból is részesedik a Minarditól.

A bécsi illetőségű, magyarországi cégei egy részében Thomas Frankként szereplő menedzser egyébként nem új résztvevő sem a Forma-1-ben, sem a magyar üzleti életben. Érdekelt a magyarországi futam jegyeit értékesítő Ostermann Forma-1 Kft.-ben, illetve a versenyt rendező többségi állami tulajdonú Hungaroring Sport Rt.-ben is. Utóbbi egyébként tavaly 2,63 milliárd forint állami támogatást, illetve 600 millió forint hitelre állami garanciát kapott, 2004-ben pedig 2,7 milliárd forintra számíthat a sporttárca költségvetéséből. Frank üzletel Demján Sándorral is: a nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó Euroinvest Rt.-vel közösen birtokolja az ingatlanbizniszben utazó Mártonhegy 2000 Kft.-t. A GFG Kft.-n keresztül övé volt a Vigadó kaszinó is - majd miután a koncesszió lejárt, a cég végelszámolás, illetve 2003. februártól fizetésképtelenség miatt felszámolás alá került -, és Demjánhoz hasonlóan nem volt szerencséje a futballban sem. A sportágban egyértelműen az ő nevéhez kötik a Vasas mélyrepülésének kezdetét, amikor 2001-ben rövid életű menedzserkedése idején drága, de még a magyar foci színvonalát sem teljesítő külföldi játékosokat hozott az angyalföldi klubhoz. A Magyar Labdarúgó-szövetségben az alelnökségig vitte, onnan 2003 májusában hívták vissza.

Hiába igyekezett Gyurcsány az állami pénz "befektetés" jellegét hangsúlyozni, a honi sportvilág felháborodással fogadta az állami apanázs hírét. "Ez sporttámogatás, akármit mond is róla a miniszter, amit szerencsésebb lett volna igazságosabban elosztani" - mondta a HVG-nek Molnár Zoltán, a 2004-es olimpiai felkészülésre és az athéni költségekre a büdzséből 1,923 milliárd forintot "kiérdemlő" Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatója. Hasonlóan nyilatkozott a 64 sportágat tömörítő, évi 640 millió forinttal gazdálkodó Nemzeti Sportszövetség elnöke, Berényi János is, aki korábban a Hungaroring Sport Rt. igazgatósági elnöke volt. Berényi szerint a mogyoródi futam megrendezése járul hozzá igazán az országimázshoz, egy-egy versenyző nemzeti hovatartozása nem jelent pluszt, pláne ha - mint fogalmazott - a "Minardival megvettük az utolsó helyet".

KELEMEN ZOLTÁN