Elnök a porcelánboltban

Lincshangulat alakult ki múlt csütörtökön az eddig csak luxus porcelántárgyairól ismert Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.-ben (HPM). Pedig csak a november közepén kinevezett vezérigazgató, Polányi Sándor jött a gyárba átvenni előző nap kelt felmondólevelét. S bár az igazgatóságnak (it) mint munkáltatónak jogában áll felmenteni a vezért, a feldúlt tömeg - a manufaktúra 1500 dolgozója közül az MTI híre szerint háromszáz fős csoport, Palkovics Imre it-elnök későbbi nyilatkozata alapján 100-150 felheccelt ember - mégis követelte a vezérigazgató visszahelyezését. Olyan vehemensen, hogy az elnökbe belefojtották a magyarázó szavakat, s a "pokolra kívánt" és "fizikai létükben is veszélyeztetett" it-tagok végül meghajoltak a népakarat előtt.

Talán éppen azokkal szemben maradt most alul Palkovics Imre, akik nemrégiben, ha nem is ilyen látványosan, de kiálltak mellette. A 75 százalékban tulajdonos dolgozók (azon belül 28 százalék a cég MRP-szervezetéé, amely a munkavállalói résztulajdonosi program keretében történt 1993-as privatizáció során alakult) addig harcoltak a 25 százalék plusz egy szavazattal rendelkező Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-vel (ÁPV), míg tavaly decemberben bejuttatták őt a cég it-jébe. A jobboldalinak elkönyvelt érdekvédőt, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnökét, egykori MDF-es parlamenti képviselőt - akinek befolyását megalapozta, hogy hosszú évekig porcelánfestősködött a manufaktúrában, és oroszlánrészt vállalt a helyi MRP-szervezet gründolásában - ugyanis az ÁPV az első körben, a tavaly májusi közgyűlésen még nem támogatta. Jóllehet az MRP-szervezet és a vagyonkezelő - a közöttük lévő megállapodás szerint - kölcsönösen elfogadják egymás jelöltjeit.

"Polányi nem volt hajlandó a minimálisan elvárható együttműködésre a vezető testülettel" - indokolta a hamvában holt felmentő határozatot Palkovics a HVG-nek. A január végére elkészített vállalati stratégiáját ugyanis a vezérigazgató azelőtt ismertette munkásgyűlésen a dolgozókkal, hogy azt, illetve a megalapozó hatástanulmányokat megtárgyalta volna az it-vel, ráadásul felelőtlen ígéretekkel kecsegtetett - tette hozzá. Az egy napra lefejezett Polányi Sándor viszont azt közölte a HVG-vel, az it határozatban tiltotta meg neki, hogy a stratégiát kifejtse, ezért csak helyzetelemzést prezentált a dolgozóknak, és a lassú kilábalásról ejtett szót velük. Úgy véli, leváltása "tervezett akciósorozat" volt, hiszen Palkovics arról nyilatkozott a Veszprémi Napló múlt csütörtöki számában, hogy pályázatot írnak ki a vezérigazgatói posztra, majd egy másik it-tag kör-e-mailben a konkrét személyt is tudatta: a kiszemelt Tavaszi Antal herendi lakos, egy bécsi manufaktúra termelési igazgatója volna.

A kilábalásra nagyon is megérett a helyzet, mert az elmúlt két évben viharos tempóban csökkent a bevétele és a nyeresége is az 1,2 milliárd forint jegyzett tőkéjű HPM-nek. A 2001-es csúcsév 7,87 milliárdos bevétele 2002-ben - a tervezettet csaknem másfél milliárd forinttal alulmúlva - 6,93 milliárdra csökkent, az adózott eredmény pedig ötödére, 1,131 milliárd forintról 262 millióra apadt. Megtörtént az is, ami a cég történetében soha: 2002 első negyedévét 51 millió forint veszteséggel zárta. A 2002. évi beszámoló szerint "a hosszú évek óta tartó egészséges folyamat - miszerint a társaság pénzeszközeinek zöme a folyó működésből származott - 2002-ben megszakadt. A pénzeszközök legfőbb forrása a hitel volt, s csak 49 százaléknyi származott a folyamatos működésből." A meissenivel egy sorban emlegetett világhíres cég fizetőképességét csak az előző évit messze meghaladó hitelfelvétellel tudta megőrizni. Az adósságállomány 2002 végén - több mint 1 milliárd forinttal meghaladva az előző évit - 1,289 milliárd forintot ért el, a kamatköltségek 6,5-szeresükre nőttek. A trend tavaly is folytatódott, az előzetes adatok szerint a bevétel 6,2 milliárd forintra zsugorodott, és csupán 100 millió forint körüli eredmény várható. A cég vezetése a visszaesés okát a nemzetközi recesszióval, illetve a gyengülő turistaforgalommal magyarázza: az áru csaknem háromnegyedét külföldön értékesítik, s a herendi porcelán luxusedények és dísztárgyak legnagyobb felvevőpiaca tradicionálisan az Amerikai Egyesült Államok és Japán.

Mindez persze sovány vigasz a korábban 25 százalékos osztalékhoz szokott, 2002-ben azonban ilyet már nem látott dolgozó-tulajdonosoknak, akik tavaly belekóstoltak a bérbefagyasztásba is, és a többször beharangozott nagy átalakulást úgy értelmezték: komoly létszámleépítésre is sor kerülhet. A gyanút csak fokozhatta a múlt év végi közgyűlési határozat, miszerint a manufaktúrából - például rendes felmondással - távozó dolgozók részvényeit ezután nem a közgyűlésen megállapított belső forgalmi értéken (legutóbb 65 ezer forinton), hanem a 10 ezer forintos névértéken (az adott évi vagyonnövekménnyel korrigálva) veszi meg a cég. Ilyen körülmények között érthető, hogy bőven akad támogatója a HPM-ben alig megmelegedett Polányinak, ő ugyanis nem híve a leépítésnek, sőt a szakmunkásképzést is bővítené. A 2000-ben még az országos átlagnál 40 százalékkal jobban kereső herendieknek e bérelőny visszaszerzését ígérte, igaz, csak jó néhány éves határidővel (ebből az idén 10 százalékos emelést láthatnak a dolgozók). A vezér ugyanis úgy véli, lassan újra felvirágoztatható Herend, mert nincs válságban.

"A gödör alja is pozitív" - utalt a tavalyi 100 millió forint körüli nyereségre. Termeléscentrikus helyett "értékesítésvezérelt" céget akar Polányi, aki szerint sem az európai, sem a magyar piac nincs eléggé megdolgozva (Franciaországban például lakosságarányosan hússzor kevesebb herendi porcelánt vesznek, mint Olaszországban). S bár az elmúlt években négy kis európai manufaktúra is tönkrement, ebből azt a következtetést vonta le, hogy Európa legnagyobb manufaktúrájának, a 650 kézifestőt foglalkoztató herendi társaságnak csak nőttek a piaci lehetőségei. A fejlesztésekhez szükséges forrásokat firtató HVG-kérdésekre közölte: befektetés nélkül is lehet a nyereséget növelni. Például külföldiekkel közös cégek alapításával megoldható volna a kereskedelemfejlesztés, s szerinte a partnerek - a dekonjunktúra ellenére - megelégednének azzal, hogy az üzletbe Herend csak a márkanevet vinné be. Egyébként sincs tőkeigény, mivel az előd kistafírozta a céget, az épület új, a kemence pedig jó állapotú.

Az ismert gondok ellenére 2002 nyara óta nem sikerült reorganizációs programmal megállítani a lejtmenetet, már csak azért sem, mert állandósult a hadiállapot az it-n belül. A deklaráltan nyugdíjba készülő Kovács József, az előző vezérigazgató igyekezett ütőképes csapatot összeállítani; a tavaly májusi közgyűlésen az it-be választott Heimann Zoltánt szánta utódának, és Papp Sándor, az ÁPV delegáltja is őt erősítette, ám a széthúzást jelzi, hogy az ÁPV az utódjelöltnek, a Bábolna Rt. vezérének - aki e posztot a Fidesz-érában 2002 januárjáig töltötte be - csak egy évre szavazott bizalmat. Ám hamar két részre szakadt a hatfős testület: novemberben Kovács József, december 6-án Heimann és Papp dobta be a törülközőt, mondván, az új stratégiához - amit az új vezérre, a Vivendi Telecom Hungary Rt. egykori első emberére, Polányi Sándorra bíztak - legyen homogén igazgatóság. Az ily módon megtépázott testület immár az alapszabályban előírt minimummal, három fővel működik, miután január 28-án lemondott Vajai László elnök, akinek helyét Palkovics vette át.

Az áldatlan állapotok láttán most már az ÁPV is akcióba lendült - eddig ugyanis csak annyi telt a vagyonkezelőtől, hogy decemberben tartózkodott a cég hosszú távú stratégiájának elfogadásától -, legalábbis március 13-ára rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte, amelynek egyetlen napirendi pontja az it és a felügyelőbizottság (fb) visszahívása, illetve új testületek megválasztása lesz. Egyúttal felszólította az érintett feleket, tegyenek meg mindent a helyzet konszolidálására, működjenek együtt a munkabéke érdekében. Régi fényét szeretnék visszaállítani a herendi cégnek azáltal is, hogy a vezető testületeibe "magas presztízsű" személyek kerüljenek - fogalmazott a HVG-nek az ÁPV egyik vezetője. A Herendi Porcelángyár jogutódjaként 1992 júliusától Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.-vé alakult cég it-elnöki posztján korábban ugyanis olyan illusztris személyek fordultak meg, mint Makovecz Imre építész, Mádl Ferenc, aki csak 2000-ben, köztársasági elnökké választásakor mondott le, illetve 2003 májusáig Bod Péter Ákos egykori jegybankelnök. Az új jelöltek között meg nem erősített hírek szerint felmerült Martonyi János volt külügyminiszter és Görgey Gábor volt kultuszminiszter neve is. A vagyonkezelő egyébként a társaság it-jébe csupán egy tagot delegálhat, mégis döntő szava van az összeállításban: az alapszabály szerint ugyanis az it és az fb tagjainak megválasztásához a közgyűlés szavazatainak 75 százaléka szükséges, vagyis vezető tisztségviselőről csak az MRP-szervezet és az ÁPV egyetértése esetén születhet döntés. Kérdés persze, miként szavaznak a dolgozók, akik most ismerkedhetnek meg részletesen a Polányi-tervvel. Hogy még cifrább legyen a képlet, a helyi szakszervezetek közül a súlyosabb, az ötszáz fős a Palkovics vezette munkástanácsokhoz tartozik, míg a független szakszervezetnek 320-an a tagjai.

VITÉZ F. IBOLYA