Osztályismétlés

,,Ha az eredetileg benyújtott bortörvény-módosítást fogadná el a parlament, az a magyar borászat számára katasztrófa lenne" - mondta a HVG-nek a tavaly ősszel benyújtott és az Országgyűlésben már napirendre is tűzött javaslatról Debreczeni Pál, a villányi borvidéken tevékenykedő Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet Rt. főtulajdonos-vezérigazgatója. Osztja ezt a véleményt a borászok nagy része, és újabban már a beterjesztő Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium is. Annál inkább furcsa, hogyan kerülhetett a jogszabálytervezet egyáltalán a parlament elé, főleg mivel még annak a formai követelménynek sem felelt meg, hogy a nemzeti szabályozásban nem ismételhetőek meg az uniós előírások.

Ha már benyújtották, a parlament mezőgazdasági bizottsága decemberben csupán azért nyilvánította általános vitára alkalmasnak az inkább újraírásra érett tervezetet, mert ha akkor elutasítják, elúszott volna az esély, hogy a jogszabályt az EU-csatlakozás előtt elfogadják. Németh Imre földművelésügyi miniszter a borászberkekben terjengő hírek szerint meg is orrolt apparátusára, és Botos Ernő Pétert, a kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatóját - a már egy ideje csak készülő borstratégiáért felelős miniszteri biztost - kérte föl, hogy a begyűjtött javaslatokat egy szakértő bizottsággal csiszolja kodifikált szöveggé.

A szakmán belül sincs azonban konszenzus a legvitatottabb pontokban. A borvidéki régiók létrehozását - ami lehetővé tenné, hogy ugyanaz a termék nagyobb területről, nagyobb mennyiségben kerüljön a piacra - például decemberben még támogatta a többség a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában (HNT), mostanra azonban elolvadt e nézet túlsúlya. A HVG-nek nyilatkozó szakértők szerint azért, mert korábban úgy gondolkodtak: ha mások akarják, ám csinálják, de mi nem szövetkezünk. Ez a nézet különösen Tokajban, Villányban és Egerben erős. "A hasonló adottságú borvidékeknek célszerű lenne társulniuk, mert a jelenlegi rendszer a piacon nem tekinthető át, ráadásul szétaprózva nem is tudnak a nagy kereskedelmi láncok igényeinek megfelelő mennyiségben szállítani" - utalt a HVG-nek Debreczeni a jelenlegi 22 borvidékből álló tagolás hátrányaira, hozzátéve ugyanakkor, hogy Tokajt és Villányt, mint önálló "régiót", célszerű lenne érintetlenül hagyni. Nem tisztázott viszont, hogy ha önkéntesen társulnának is az erre hajlandó borvidékek, milyen minőségű termésüket "szüretelhetnék össze". Ha ugyanis adott régióból minőségi bort kívánnának értékesíteni, el kellene látni "meghatározott termőhelyi" megjelöléssel; e minősítést viszont a magyar agrárkormányzat az EU-tól a borvidékre és a borvidéki településre kérte, az e nélkül is értékesíthető asztali borra a szakértők nem tartják érdemesnek végigjátszani a tortúrát.

"A borvidéki régióknak jogi intézménnyé kell válniuk" - szögezte le ezzel szemben a HVG-nek Font Sándor, az MDF képviselője. Fontnak határozott elképzelései vannak a szerinte létrehozni szükséges hat régióról: ő például a tokaji borvidéket külön kezelné, de a villányit már összevonná a szekszárdival. Itt már borítékolható a politikai konfliktus, a szocialisták ugyanis egyes hírek szerint Tokajt beolvasztanák az általuk tervezett "felső-magyarországi" borvidékbe az egri, a bükkaljai és a mátraaljai társaságában. A lapzártánk után, e hét péntekre tervezett négypárti egyeztetésen még közeledhetnek az álláspontok, az agrárkerekasztal múlt pénteki felbillentése (lásd Vonulási irányok című cikkünket a 97. oldalon) azonban nem ad túl kedvező politikai környezetet a borjogi kiegyezéshez. Különösen az után, hogy az MSZP már a múlt héten bejelentette, hogy "közel a konszenzus" a bortörvény ügyében, miközben sem Font Sándor, sem a Fidesz-MPSZ-frakcióban az egyeztetésekkel megbízott Demeter Ervin nem tudott beszámolni a HVG-nek arról, hogy a kormánypárti frakcióknak kifejthették volna álláspontjukat.

Borászberkekben azt valószínűsítik, hogy a borvidéki régiók ügyében átmeneti megoldás születik: a borvidék definíciója kerül csupán a törvénybe, felsorolásuk pedig a függelékbe, s ha a piac valóban kikényszeríti az összefogást, miniszteri rendelettel megoldható az új borvidékek neveinek és területeinek meghatározása. Ennek három éven belül le kell játszódnia - tippelt a HVG-nek egy szakértő. A helyi érdekeken kívül ugyanakkor az is nehezíti az összeállást, hogy például a Balaton-környéki borvidékeken az eltérő talajadottságok miatt egészen eltérő karakterű borok születnek, így korántsem biztos, hogy például a "balatoni olaszrizling" címkéjű palackok megbontása után a fogyasztó kétszer egymás után ugyanazt az ízt érzi.

A szakmán belüli ellentétek a különböző borkategóriák ügyében is megnyilvánulnak. Ezen ugyanis a borászok egy része egyszerűsítene - mondván, hogy az EU-ban is csak asztali, táj- és minőségi borkategória létezik -, miközben egy másik részük éppen most hozná be a törvénybe a csökkentett termésátlaggal, csak legalább 23 tömegszázalékos mustból készülő úgynevezett főbort, valamint a késői szüretelésű, három napig fagypont alatti hőmérsékleten is tőkén hagyott szemekből érlelt jégbort. "Hagyjuk a fogyasztókra, igénylik-e ezeket a kategóriákat" - tolmácsolta a HNT nézetét a HVG-nek Horváth Csaba, a testület főtitkárhelyettese. Ezzel szemben több megkérdezett borász az egyszerűsítés mellett van, az MSZP szakértői által egyébként támogatott főbor és jégbor kategóriát pedig nem tartják a törvénybe illőnek. Szerintük ezeket a kifejezéseket maximum a palackok hátoldalán, az igényesebb fogyasztók tájékoztatására kellene használni. A jelenlegi minőségi osztályok - asztali bor, tájbor, meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, meghatározott termőhelyről származó különleges minőségű bor, védett eredetű bor, plusz a tokaji borféleségek - számának csökkentése Demeter Ervin szerint oly módon mehetne végbe, hogy az asztali és a tájbor mellett a minőségi kategória csak ideiglenesen létezne, az ide sorolt termékek közül a gyengébbek a tájborok közé, a jobbak pedig az eredetvédett körbe kerülhetnének.

Az egri és a szekszárdi borászok azért is kardoskodnak - a jelek szerint a szocialista frakciónál sikeresen -, hogy a (három-négy fajta kékszőlőből készült, különböző borokból kevert) bikavért csak az ő borvidékeiken belül lehessen palackozni. Ez nyilvánvalóan sérti néhány, bikavért is előállító neves borászat - például a Hungarovin Rt., a Varga Kft. vagy a tavalyi országos borversenyen öt arany- és hat ezüstérmével a legeredményesebb pincészetnek bizonyult Hilltop Neszmély Rt. - érdekeit, amelyek nem helyben palackoznak. Másrészt viszont ez a verzió a helyi szőlőtermelők számára sem feltétlenül előnyös, mivel a "külső" felvásárlók elmaradása könnyen letörheti az alapanyagárakat.

Akár sikerül dűlőre jutni e kérdésekben, akár nem, a jogszabálynak jót tesz az újraírás: ha igaz, senki nem vitatja például Font Sándor kezdeményezését, amely a gyümölcsbortól megvonná a bor elnevezést. A literenként 45 forintért előállítható termék egyrészt rontja a bor piacát, másrészt segíti a hamisítást, hogy a gyümölcsbor jövedéki adóját literenként 80 forintról annak tizedére csökkentették, illetve hogy a terméknek csupán legalább 51 térfogatszázalék gyümölcsalkoholt kell tartalmaznia maximum 49 térfogatszázalék erjesztett alkohol, illetve finomszesz mellett. Így ugyanis legálissá válik a cukorcefre-erjesztés, és a nagy tételű finomszeszvásárlást is könnyen meg lehet magyarázni - márpedig most éppen ezek a manőverek buktathatják le a borhamisítót.

KELEMEN ZOLTÁN