Minden lepereg

Január végén eredményt hirdetett, a múlt héten pedig már szerződést is kötött a közbeszerzési pályázaton győztes Reneszánsz Kőfaragó Rt.-vel a Magyar Turizmus Rt. egy nem mindennapi feladatra: a Parlament, a Szent István-bazilika, a Gresham- és a New York-palota burkolatának felújításáról ismert, tavaly 400 millió forint körüli adózás előtti eredményt elért kőfaragók egy 60 tonnás, 2,5 méter széles, acélpalástján forgatható, befelé kúpos oldalú "köztéri műalkotást" készítenek el április 15-éig. A turisztikai célelőirányzatból finanszírozott 186 millió forintos munka közel 40 százalékát annak a 20 tonnás acélszerkezetnek - gyártója a dunaújvárosi In-tech Konzoltechnika Kft. - az előállítása jelenti, amelyre mintegy 30 tonnányi vörösgránit lapokat erősítenek. A Dózsa György úton felállítandó Időkerék május 1-jén kezdene működni, addig az ötletadó szabadalomtulajdonos Khronosz Alapítványnak gondoskodnia kell a talapzatról. A 8 méter átmérőjű acélmonstrum két féltekéje között, golyóálló üvegben 7 tonnányi, azaz 4,5 köbméter - 500 mikron szemcsenagyságú - üveggranulátum pereg le, az Időkerék "nyakátmérőjét" szabályozó berendezésnek köszönhetően pontosan egy év alatt. Ekkor az óriáskerék köré kötelet vetnek, s a mellette lévő alapon erre az alkalomra fölállított kettős forgódobos áttétellel, kézi erővel elforgatva újraindítható az óra.

Az EU-csatlakozás napjára időzített átadás azonban az állami támogatás ellenére is bizonytalan. A főváros 14 tagú városképvédelmi bizottságának múlt szerdai ülésén megjelent négy ellenzéki képviselő hátradőlve szemlélte, hogy a szocialista-szabaddemokrata koalíció képtelen a többséghez elegendő tagot kiállítani. Utóbbiak közül ugyanis szintén csak négyen vettek részt az ülésen; közülük is a korábban parlamenti képviselő városvédő, Ráday Mihály (SZDSZ) - aki ebben a ciklusban a bizottság szocialisták által delegált, szavazati joggal rendelkező szakértő tagja - koalíciós társaitól eltérően ugyancsak tartózkodott, mondván, igenlő szavazata esetén sem lett volna meg az 51 százalékos többség. Így viszont háromra csökkent a támogató szavazatok száma, vagyis a végeredmény a terv elutasítása volt. Amiről még egyszer lehet ugyan szavazni, de újabb nem esetén fél évig pihentetni kell az ügyet a bizottság ügyrendje szerint. "Ennél számtalan dolog fontosabb, az Időkereket teljesen érdektelennek tartom" - mondta a HVG-nek Ráday, hozzátéve, ha az ő szavazatán fog múlni, hajlandó igent mondani rá. Koltai Ildikó képviselő (Fidesz-MKDSZ) a "múzeumok közelsége" és a zöldterület igénybevétele miatt tartózkodott. Ám a múzeumok nem ellenzik a műalkotást, amely az eltávolított Lenin-szobor helyére kerülne - az ottfelejtett csőcsonkokat jótékonyan befedve -, a zöld felület pedig csak nőne a műtárgy körüli parkosításnak köszönhetően.

Rádayhoz hasonlóan sokan idegenkedtek az Időkeréktől, amíg az a legelső, millecentenáriumi terv szerint a Dózsa György út mentén, egy sínen egészen a Városliget széléig görgött volna, 50 év alatt megtéve a 633 méteres utat. Furcsamód azonban erre a fővárosi tervtanács által is bírált elképzelésre a városképvédelmi bizottság 1998 májusában egyszer már rábólintott. Azóta két változás történt: a Dózsa György út alá tervezett - de nem tudni, mikor megvalósuló - mélygarázs széle egy virtuális áthelyezés következtében közelebb került a Ligethez, ezért az Időkerék helyszínét is módosították, másrészt a Khronosz letett a sínen görgetés tervéről. 2001-ben lejárt az építési engedély, s mivel időközben megváltozott a kerületi szabályozási terv, újra ki kellett kérni a szakbizottságok állásfoglalását, ami nélkül az illetékes XIV. kerületi önkormányzat nem adhatja ki az új építési engedélyt. A Városháza kulturális bizottsága már hozzájárult, mivel az alkotás - a Budapest Galéria szakvéleménye szerint - mérnöki tárgy, nem kulturális alkotás. Így fenntartása sem a szabadtéri szobrokra szánt költségvetést, hanem az alapítványt terheli, amely vállalta is az őrzés, a megvilágítás költségeit, valamint a szilveszteri "megforgatások" megszervezését.

"Nagyon is jól ismert szabadkőműves jelkép a homokóra, Kronosz eszköze... már csak a koponyák és a lábszárcsontok hiányoznak" - támadta Bakos József a Demokrata című hetilapban még 1998 tavaszán az ötletet. "A római Szent Péter-székesegyházban 7 pápasírt díszít homokóra-dombormű. Mi testet akarunk adni az időnek. Nem mérjük, hanem ábrázoljuk azt, s az év végén új hangulatot adunk egyik kiüresedő ünnepünknek. Terveink szerint az alapítvány által felkért jeles személyiségek forgatnák meg, kézi erővel, áttételek segítségével a kereket" - mondta a HVG-nek Herner János művészettörténész, a Khronosz Alapítvány elnöke. "Ez lesz a világ legnagyobb olyan tárgya, amelyben a világ legkisebb történése zajlik" - idézi eszmetársát, a tervezésben főszerepet vállaló Janáky István építészt.

A millennium évében sem lett semmi a még 1985-ben megfogant elképzelésből. Az Időkerék megvalósulását támogatta ugyan Magyar Bálint miniszter, de a kormányváltás után a Nemzeti Színház - kezdetben városligeti - új helyszíne miatt az ezredfordulóra fuccsba ment az "új időszámítást" megtestesíteni hivatott óra beindítása. Mint ahogy valószínűleg kútba esik a másodpercek "befogásának" ötlete is. Az eredeti, már aligha megvalósítható terv szerint március 15-étől az üveghomokból a közönség egy kar segítségével egy másodpercnyit - 137 köbmilliméternyit - engedhetett volna egy tartályba, amelynek a "feltöltését" megörökítő fotók az Időkerék honlapjára is felkerültek volna. Mellesleg a műtárgy közepén az üveg mögül két kamera közvetítené a virtuális térbe a látnivalókat. Mostanra viszont "az az abszurd helyzet alakult ki, hogy bár a főváros vezetése támogatja, a kormány pedig összesen 280 millió forinttal segíti a beruházást és az ünnepséget, az megbukik azon, hogy a képviselők nem mennek el kellő számban az ügyről döntő városképvédelmi bizottsági ülésre" - jelezte a HVG-nek Horn Gábor (SZDSZ), a Miniszterelnöki Hivatalnak az uniós csatlakozási rendezvényeket összehangoló politikai államtitkára a kormányzati ingerültséget. Ami érthető: az ünnepi események szervezésében általában nem remeklő koalíció viszonylag olcsón állíthatna maradandó emléket a csatlakozásnak.

Ha netán a Városháza érdektelensége miatt a Magyar Turizmus Rt. kénytelen lenne eladni az általa rendelt óriáshengert, több külföldi város megvenné. Egyelőre azonban mind Horn, mind pedig a Khronosz bízik a Dózsa György úti felállítás lehetőségében. Igaz, az alapozáshoz, a görgők beszerzéséhez, a videók és a "percegés" sebességét szabályozó szerkezet, valamint a kivilágítás áramellátásához, a területrendezéshez, a felavatás megrendezéséhez, a kiadványokhoz szükséges közel 150 millió forint helyett egyelőre csak 90-120 millióra van biztosnak tekinthető szponzori ígérete az alapítványnak.

SZABÓ GÁBOR