Szigetvár védői

"Havi egymilliós fizetés és évi 15 milliós sikerdíj három éven át, mindezekhez költségtérítés és még az áfa is. Számolja ki, ez már közel annyi, amennyit a kórház kapott a konszolidációra! Így vándorol az állami pénz magánzsebbe" - háborgott Pichler Imre, Szigetvár MDF-es parlamenti képviselője a HVG-nek, továbbra is fenntartva az Országgyűlésben e tárgyban elhangzott interpellációját. A közalkalmazotti bérskálához viszonyítva valóban csillagászati fizetés kedvezményezettje, a szigetvári kórház csődből való kirángatását és új "nyomvonalra" helyezését vállaló önkormányzati biztos, Perényi László szerint a válságmenedzser-szakmában ez az összeg inkább átlagosnak, semmint kiemelkedőnek tekinthető. Szigetvár polgármestere, Paizs József szemmel láthatóan nem örül, hogy az interpelláló városatya jóvoltából országos üggyé lett a kórházmenedzser javadalmazása. "A képviselő-testület egy tartózkodással egyhangúan szavazta meg az önkormányzati biztos szerződésének meghosszabbítását. Hozzáteszem, a sikerdíj csak akkor jár, ha a kórház hozza az ígért teljesítménynövekedést, ha viszont csődbe megy, a biztos még a megbízási díját is köteles visszafizetni" - részletezte a szerződés feltételeit a polgármester.

A szigetvári kórház lassan egy évtizede gyengélkedik. Az 1988-ban elkészült épület felújításra szorul, mivel ugyanazzal a később hibásnak bizonyult, úgynevezett IMS-technológiával húzták fel, amellyel az évek óta üresen álló pécsi toronyházat. Ráadásul a kórház fűtésszámlája - egy néhány évvel ezelőtti önkormányzati döntés következtében, amely az osztrák érdekeltségű EFC Kft. kezébe adta a városi távfűtést és az üzemeltetéséhez szükséges beruházás elvégzését - csillagászati magasságokba emelkedett. Még ennél is súlyosabb gondot jelent, hogy az annak idején a déli végek katonai tartalékkórházának is szánt, 860 ágyasra tervezett létesítmény méreteiben jóval felülmúlja a 11 ezres kisváros szükségleteit. A veszteséges működtetést okozó alacsony kihasználtsághoz persze nemcsak a túlméretezettség, hanem a megyeszékhely közelsége is hozzájárult, hiszen a 35 kilométerre lévő Pécsett három kórház is van.

Perényi nem új "fiú" Szigetváron: 1999-ben önkormányzati biztosként 13 hónapig segítette a kórház akkori lábadozását. Legutóbb pedig 2002 nyarán hívták ki a nagybeteg intézményhez, és kötött vele szerződést még az előző önkormányzat és az akkori, a jobboldali pártok által támogatott polgármester. Jól választottak, mivel Perényi nem csupán a terepet ismerte, hanem az időközben kormánymegbízottá avanzsált - azóta Csehák Judit miniszter távozása után posztjáról lemondott - Győrfi István régi kollégájaként máig tartó tanácsadói szerepet kapott a 2002 őszén megkezdett kórház-konszolidációban is. Az akkor kiosztott összesen 3,5 milliárd forint állami és önkormányzati segítségben harminc kórház részesült, amiért cserébe a válságból való kilábalás és az intézményátalakítás szakmai tervét kellett letenniük az asztalra. A szigetvári kórház - lejárt, kifizetetlen tartozásaival azonos nagyságú - 131 millió forintos állami segítséget kért és kapott, ami 32,8 milliós önkormányzati "önrésszel" egészült ki.

"Azóta nincs lejárt tartozása a kórháznak, megkezdődött a struktúra átalakítása is. Az aktív ágyak felét krónikussá alakítottuk, vagyis kezdünk elmozdulni a rehabilitáció irányába, ami az egész dél-dunántúli régióban hiánycikknek számít. Az ágyszámot 680-ról 320-ra csökkentettük, komfortosítva a szobákat. Meggyőződésem, hogy a gyógyító intézményeknek is a piachoz kell igazodniuk: azt kell eladni, amit keresnek" - vélekedik az önkormányzati biztos. A polgármester szerint ha a kórház csődbe menne, magával rántaná a várost is, ahol a konzervüzem és a cipőgyár bezárása óta az ispotály a legnagyobb munkaadó. Szigetvár 4,7 milliárd forintos költségvetéséből 1,8 milliárd a kórházé, és a közalkalmazottak több mint fele ott dolgozik. A város egyébként hosszú távú terveiben elkötelezte magát a helyi termálvízben rejlő idegenforgalmi lehetőségek kiaknázása mellett, amihez jól illeszkedne a kórház irányváltása. Csakhogy ehhez jelentős tőkére lenne szükség. A kórházi gyógyvizes "pancsoló" megépítése Perényi legkedvesebb terve, miközben az egész épület "rehabilitációjára" szükséges, körülbelül 2,5 milliárd forint forrása sehol nem látszik felbuzogni.

A szigorú gazdálkodásnak - a kiadások és bevételek naprakész nyilvántartásának, elemzésének -, valamint a személyzeti döntéseknek köszönhetően, amelyekhez az önkormányzati biztos szabad kezet kapott, a múlt év végére megszűntek a kórház kifizetetlen tartozásai. Miközben Perényi nem csökkentett létszámot - bár egyesek szerint "lefejezte" a kórház régebbi vezetését -, minden vezető állásra új pályázatot íratott ki, amelyben az újonnan kinevezett főorvosok egyebek mellett tudomásul vették, hogy az ő dolguk a gyógyítás szervezése, a gazdasági szakembereké pedig a működtetés. Mivel az adósságaikat ledolgozó, a szakmai átszervezésben is eredményt elért intézmények 2003 decemberében kérhették az állami hitel vissza nem térítendő támogatássá minősítését, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESZCSM) 15 kórház - köztük a szigetvári - szerződését is módosította.

A legfrissebb, január végi elemzés szerint az adósságkönnyítési programban részt vett harminc kórház közül már csak kilencnek volt lejárt szállítói tartozása, harminc napnál régebben kifizetésre váró számlái pedig ötnek. Az adósságspirálból kikapaszkodni nem tudott intézmények - a budapesti, szegedi és pécsi egyetemi klinikák - hozták össze a teljes kintlévőség 91 százalékát, ismét rávilágítva arra, hogy e klinikákkal külön kell foglalkoznia a tárcának. A konszolidációs hitel visszafizetésére nyolc kórház kapott haladékot, amelyekben az ESZCSM szerint a "program megvalósítása késve indult, de már látszanak eredmények". E csoportba tartozik a szintén Pécshez közeli Siklós kórháza, amely közel 63 millió forintos mankópénzt kapott 2002 decemberében a minisztériumtól és az önkormányzattól.

A baranyai kisváros közhasznú társasági (kht) formában működő kórháza ismét vészjelzéseket ad: Siklóson szórólapokon kérik a polgárokat, fejenként legalább ezer forint adománnyal járuljanak hozzá az ismét szakadék szélére került intézmény megmentéséhez. Fülöp Erzsébet, a kht vezetője a HVG kérdésére elmondta: tavaly már nem volt adósságuk, s akárcsak Szigetváron, náluk is a krónikus betegek ellátására helyezték a hangsúlyt. Ennek ellenére újra gyűlni kezdtek a kifizetetlen számlák, ráadásul az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) csökkenti a teljesítményért járó finanszírozást (HVG, 2004. január 31.). Bálint Botond, a siklósi önkormányzat egészségügyi bizottságának vezetője a HVG kérdésére sietett leszögezni: nem az önkormányzat kezdeményezte a gyűjtést, nem is tudott róla, de ez különben sem jelenthet tartós megoldást a pénzügyi gondokra.

"Eddig egyetlen kormányzat sem merte vállalni annak kimondását, hogy a jelenlegi kórházstruktúrán változtatni akar. Siklóson nemcsak az egyik legnagyobb munkaadó a kórház, hanem a környék roma lakosságának igenis fontos, mivel ők nehezebben jutnak be Pécsre, ha ápolásra szorulnak" - mondta az egészségügyért felelős városatya. Szavaiból kitűnt, nincs teljes összhang az önkormányzat és a kórházvezetés között, azt viszont nem kommentálta, hogy az intézményt vezető orvosnő működteti a városi járóbeteg-szakellátást. Amúgy a jövőbeni teendőket illetően nemcsak a kórház, az önkormányzati testület is határozatlan, hiszen csaknem minden azon múlik, hogyan változik az idén a finanszírozás. Ha nem nő teljesítményarányosan az egészségbiztosítótól érkező pénz - ahogyan azt már az OEP előre jelezte -, biztos az eladósodás. Ezzel viszont együtt jár, hogy vissza kell fizetni a konszolidációra felvett hitelt, ami egyet jelent a kórház bezárásával.

"Amikor a kórházak aláírták a hitelszerződést, szó sem volt arról, hogy az OEP változtat a finanszírozási elveken, korlátozza a többletteljesítmény kifizetését. Épp ezért a konszolidációban részt vevőkre ennek nem volna szabad vonatkoznia" - vélekedik Perényi. Ha azonban a konszolidálódó kórházak kivonhatják magukat ez alól, jogosan kérdezhetik a számláikat rendben fizető intézmények vezetői, miért mindig azok a kivételezettek, akik eddig majdnem mindegyik adósságrendezési programból részesültek. A kivételezés valószínűségét egyébként erősen kérdésessé teszi, hogy a Draskovics-csomag 3 milliárd forinttal kurtította meg a fekvőbeteg-ellátásra fordítható OEP-büdzsét.

GÁTI JÚLIA