HVG: A pénzügyi tárca októberben elkezdte az áfa-visszatérítések revízióját, ami késlelteti a kifizetést. Balogh Gyula független képviselő emiatt feljelentette önt sikkasztás gyanújával. A Fővárosi Főügyészség hivatali visszaélés címen el is rendelte a nyomozást, igaz, nem ön, hanem ismeretlen tettes ellen. Tart azért a nyomozástól?

Draskovics Tibor

A környezete által "nagy diplomatának" tartott pénzügyminiszter 1979-ben végzett jogi egyetemet, majd szinte folyamatosan a Pénzügyminisztériumban dolgozott: a rendszerváltás előtt a minisztérium KISZ-titkára, a rendszerváltáskor a jogi főosztály vezetője volt, utána helyettes államtitkár. A magángazdaságban tett röpke kitérő után 1994-ben közigazgatási államtitkárként tért vissza a tárcához, ahol Bokros Lajos miniszter mellett szerzett tapasztalatokat a stabilizáció idején. A Fidesz-vezetésű koalíció kormányzati periódusában az ABN-Amro Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, majd vezérigazgatója, a K&H Bank Rt.-vel történt fúziót követően az összevont pénzintézet vezérigazgató-helyettese volt. A 2002-es választások után Medgyessy Péter miniszterelnök kabinetfőnökévé, majd - a 2003-as költségvetés összeomlását látva - pénzügyminiszterré nevezte ki. A nagy munkabírású Draskovics rövid idő alatt bedolgozta magát Gyurcsány Ferenc kormányába is.

D. T.: Sokan szurkoltak azért, hogy a hiánycélt ne sikerüljön elérni. Rengeteget dolgoztunk azon, hogy mégis összejöjjön: lefaragtunk a kiadásokból, racionalizáltunk állami szerveket, utánamentünk bevételeknek. És igen, megszigorítottam az áfaellenőrzéseket a kiutalás előtt. Mi a kormány teendője, ha azt tapasztalja, hogy a bevétel megmagyarázhatatlanul elmarad a józan feltételezéssel kalkulált mértéktől? Májusig, az EU-csatlakozásig rendben jöttek az áfabevételek, utána viszont jócskán elmaradtak még a legborúlátóbb előrejelzésektől is. Ezért a költségvetésből most már csak akkor engedünk ki pénzt, ha azAdó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) meggyőződött arról, hogy valóban megtörténtek azok a tranzakciók, amelyeket az adózók május óta önbevallással jelentettek. Ám sajnos az uniós rendszerben csak három hónapos késleltetéssel jutunk hozzá a kontrollinformációkhoz, amelyekből kiolvasható, hogy valaki ténylegesen importált-exportált-e, avagy csak papíron. Mostanáig az ellenőrzések nem kevesebb mint 10 százalékánál derült ki, hogy nem stimmel valami. A kép teljességéhez tartozik, hogy az importra vonatkozó szabályok változása 250 milliárd forint - jórészt előre tervezett - átmeneti kiesést jelentett a költségvetésnek, ez a pénz most az importőröknél van, ők használják, ennyi "hitelt kaptak". Miniszteri esküm és szakmai lelkiismeretem szerint cselekedtem, a döntésért vállalom a felelősséget. Balogh képviselő úr képtelen vádjai a politika kategóriájába tartoznak. Biztos vagyok benne, hogy a jog nem hagyja magát a politika alá gyűrni.

HVG: Az állam jelenleg mintegy 150 milliárd forint forgalmi adóval tartozik a vállalatoknak, s eme adósság kamatai máris 3 milliárd forintra rúgnak - hallottuk a Pénzügyminisztériumhoz közel álló forrásoktól. Megéri tartozni?

© magyarorszag.hu

D. T.: Decemberben minden adózó, aki nem esik az ellenőrizendő körbe, vagy akinél már lezajlott az ellenőrzés, megkapta az igényelt összeget. Sőt néhány milliárdot januárról is előrehoztunk. Akár 50 milliárd forinttal több áfát is visszautalhattunk volna a hiánycél veszélyeztetése nélkül, ha meglettek volna a szükséges uniós kontrolladatok, és sikerült volna több ellenőrzést lezárnunk. Az APEH-es kollégák igyekezni fognak, de nem engedhetjük, hogy egyesek a becsületes adózók kárára kijátsszák a rendszert.

HVG: Mégis, meddig tartható fenn az áfa-visszafizetések halogatásának rendszere?

D. T.: Január elején kaptuk meg Brüsszelből a tavalyi harmadik negyedéves tranzakciókra vonatkozó adatcsomagot. Ez lehetővé teszi, hogy felgyorsuljanak az ellenőrzések, és lesz elég információ ahhoz, hogy tovább lehessen szűkíteni az ellenőrzések körét. Az EU illetékes szerveinél kezdeményezem az adatcsere gyorsítását - a lassúság ugyanis sokba kerül.

HVG: Ön néhány napja levélben jelentette Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, hogy tavaly az államháztartás hiánya 1284 milliárd forint volt, vagyis kevesebb, mint amennyi a szeptemberi prognózisban szerepelt. Az eredeti deficitcélok azonban így sem teljesültek: a 2004-es költségvetési törvény 350 milliárd forinttal kisebb hiányt irányzott elő, s még a májusban Brüsszelnek megküldött konvergenciajelentésben is 1185 milliárd forintos deficitet ígért.

D. T.: A vállalt gazdaságpolitikai program teljesült. Fordulatot akartunk a gazdaságban, visszatérést az export- és beruházásvezérelt növekedéshez, aminek egyik eszköze és feltétele az államháztartás korábbi nagy hiányának a csökkentése. De nem a célja, és nem is az egyetlen sikerkritériuma! A növekedés szerkezete egészségesebb lett, lassult a bérek és a fogyasztás emelkedése, ráadásul csaknem 1 százalékponttal mérsékeltük az államháztartás hiányát is. Mindezt úgy, hogy a tervezettnél közel 250 milliárd forinttal többet kellett költenünk kamatjellegű kiadásokra, az áfabevétel pedig 300 milliárddal lett alacsonyabb. A gazdaságpolitikai célt tehát elértük, az államháztartásra vonatkozót megközelítettük. Természetesen én sem vagyok elégedett. De jó úton vagyunk, és a 2005-ös költségvetés is ezt fogja igazolni. A piac szintén ezt üzeni azoknak, akik hajlandóak meghallani, hiszen a forint árfolyama stabil maradt, több működőtőke áramlott be az országba, mint 1995 óta bármikor, a BUX-index a minap átlépte a 15 ezer pontos álomhatárt, csökkentek a kamatok, erősödött a befektetői bizalom.

HVG: Decemberben az Európai Bizottság Görögországon kívül mégis csupán Magyarországot marasztalta el, eredménytelennek minősítve a hiánycsökkentés érdekében tett intézkedéseket. Brüsszellel hogyan számol el?

D. T.: Nincs elszámolnivalónk. Brüsszel azt könyvelte el, amit mi szeptemberben bejelentettünk, és ugyanazt állítja, amit magam is: amit eddig tettünk, az nem elég. De érdemes nemzetközi összehasonlítást tenni: nálunk 2002-2004 között 4 százalékponttal csökkent a hiány. Hasonló mértékre nincs példa Európában. Az önsanyargatás, a teljesítmény rendszeres lebecsülése nem visz előbbre, reális értékelésre van szükség. Abból is adódik elég teendő.

HVG: De nem csupán Brüsszel, hanem a Fitch Ratings londoni hitelminősítő cég sem volt elnéző a magyar büdzsé hiányával: a múlt héten egy fokozatot rontott a forintadósságok kockázati besorolásán.

D. T.: A döntésnek nem örülök, az indoklásnak viszont igen. Abban ugyanis az áll, hogy a magyar gazdaság fundamentumai erősek, és javulást mutatnak. A Fitch azt is elismeri, hogy jelentős lépések történtek a költségvetés konszolidációjára. A magyar forintadósság így is a lengyellel és a csehvel van azonos befektetési kategóriában, holott például a cseh adósság aránya a GDP-hez viszonyítva fele a magyarnak.

HVG: Az idei költségvetést pedig az tehermentesíti valamelyest, hogy a GDP 1,5 százalékára tehető összegű beruházást az állam helyett a magántőke finanszíroz, s az állam a létesítmények igénybevétele után fizet majd. Így épülnek autópályák, börtönök, kollégiumok. Pedig az ilyen konstrukcióban megvalósuló beruházások egyetlen élő példája nem túl biztató: a Művészetek Palotája 31,2 milliárdból épült fel. Az állam a törlesztésért és a működtetésért az eredeti tervek szerint 12 év alatt 54 milliárd forintot fizetett volna, a legújabb változatban viszont már harminc évre elhúzva 100 milliárdot.

D. T.: Ez jó példa arra, milyen együttműködést nem szabad kialakítani a magántőke és a kormányzat között. Az akkori kabinet által 2001-ben aláírt konstrukció előnytelen volt, most már csak futunk a pénzünk után. Viszont nem lehet a 31 milliárdot a 100 milliárddal közvetlenül összevetni. A büdzsé ugyanis deficites, és belátható ideig az is marad, ezért hiteleket vesz föl. Így minden állami beruházás költségéhez hozzá kell számítani a jövőben kifizetendő kamatokat, mert csak így látszik, mennyibe kerül az adófizetőknek. Harmincéves futamidő mellett a Művészetek Palotájánál néhány milliárd forint a valóságos többletteher.

HVG: Miért terhelik meg egyáltalán a jövő évtizedek költségvetését előre?

D. T.: Több évtizedes infrastrukturális lemaradást kell gyorsan behoznunk, miközben eleget kell tennünk az állami eladósodást kordában tartó maastrichti kritériumoknak. Két választásunk van. Vagy évekre-évtizedekre elhalasztjuk a felzárkózást segítő beruházások egy részét - amivel növekedési esélyeinket tesszük tönkre -, vagy a magántőkével finanszíroztatjuk meg azt, amire hajlandónak mutatkozik. Nem véletlen, hogy a napokban egy bécsi konferencián Orbán Viktor is ezt emelte ki, mint a fejlődés egyik lehetséges hajtóerejét. Igaza van. Olyanok vagyunk most, mint egy család, amelynek egyszerre van szüksége autóra, frizsiderre és mosógépre. Vétel helyett lízingeljük, de úgy, hogy ne legyen ésszerűtlenül drága a finanszírozás. Attól tehát még jó a lelkiismeretem, hogy egyes beruházásokat a büdzsén kívülre helyezünk. Akkor lenne rossz, ha bután csinálnánk. De miért tennénk így?

HVG: A gazdaságpolitika mozgásterét meglehetősen beszűkíti a deficitcsökkentés kényszere, holott a gazdasági élet szereplői és a kormányzó pártok további adócsökkentést várnak. Nem alaptalanul?

D. T.: A mozgástér szűk ugyan, de nem vagyunk a körülmények rabjai. A kormány dolga, hogy a nagyobb teljesítményhez jobb feltételeket teremtsen az üzleti világ számára. Korábban azt nyilatkoztam, hogy az áfa, az élőmunka terhei és az iparűzési adó hármasából legalább az egyikhez érdemben hozzá fogunk nyúlni. Ma már azt mondom, hogy legalább kettőhöz, mégpedig a vállalkozói versenyképesség javításának szándékával. Gyorsan és hatalmi szóval minél többet el kell takarítani a vállalkozások előtti bürokratikus akadályok közül. A jog nem lehet a gyenge igazgatási teljesítmény paravánja. A teljesítménykényszer a közigazgatásban sem csak szlogen; az idei költségvetés kőkemény pénzügyi követelményt támaszt az intézményekkel szemben, amit szervezeti átalakításokkal egészítünk ki. És természetesen folytatjuk a fiskális konszolidációt, hogy 2007-re a kisebb hiány mellett is legyen helye az uniós pénzek társfinanszírozásának. Ez tovább dinamizálhatja a gazdaságot. FARKAS ZOLTÁN