Láncreakciók

"A budai CBA-üzletekben a madárinfluenza-pánik őszi kitörése óta kifejezetten kérik a vásárlók, hogy csak hazai baromfit áruljunk, ám egyes észak-magyarországi kisboltokban ennél fontosabb a vevőinknek, hogy olcsó legyen a csirkehús" - mondta a HVG-nek Neubauer Katalin, a CBA Kereskedelmi Kft. kereskedelmi vezérigazgatója. Azután kényszerült magyarázkodásra, hogy a Baromfi Terméktanács a múlt héten kifogásolta, hogy a magát "magyar üzletláncnak" beállító CBA húsvét előtt a hazainál kilogrammonként 10-15 forinttal olcsóbb holland csirketermékkel árasztotta el boltjait. Neubauer szerint a terméktanács "személyes bosszúja", hogy éppen a CBA háromezer boltja közül mindössze tizenhatban árult, egyébként kifogástalan minőségű importcsirkéjét szúrta ki, amiért a lánc nem támogatta anyagilag a madárinfluenza-hisztéria elleni kampányt. A hazai termelők és feldolgozók most az agrártárca segítségével, a kereskedelmi láncok megregulázására szánt etikai kódex kidolgozásával próbáltak hadat üzenni a kereskedői versenyfölénynek, illetve - az utóbbi ürügyén - protekcionista intézkedéseket követelni az olcsó import ellen.

Csakhogy az élelmiszer-biztonsági botrányokra - például a 2004-es paprika- vagy a tavalyi szalmonellásdisznósajt-ügyre - hivatkozva kezdeményezett etikai kódex az eredeti tervekhez képest szinte teljesen kiürült. Nemcsak azért, mert a választások előtti hetekre időzített látványos megegyezés érdekében a tárca számos engedményt tett az áruházláncoknak, hanem mivel az uniós csatlakozást követően az élelmiszer-biztonsági ellenőrzéseken kívül nem is maradt sok eszköze arra, hogy az olcsó importtermékeket visszaszorítsa. Így a hazai gyártók védelméről - azok legnagyobb sajnálatára - mindössze az az uniós versenyszabályokkal nem teljesen egyező kitétel kerülhetett a tervezetbe, hogy a kereskedők "azonos tartalmú ajánlatok esetén előnyben részesítik a hazai termékeket és szolgáltatásokat". Az pedig végképp csak Gráf József agrárminiszter személyes elvárása maradhatott, hogy az áruházláncok legalább 70 százalékban magyar termékeket forgalmazzanak. "Ami a piacon versenyképes, azt nem lehet kitiltani. Ha ez valakinek fáj, akkor nem kellett volna belépni az EU-ba" - vette védelmébe a magyar vevők által igenis keresett alacsonyabb minőségű importtermékeket Neubauer Katalin.

Pontos adatokat ugyan egyetlen kereskedelmi lánc sem volt hajlandó elárulni a jelenlegi arányról, abban azonban egyetértettek, hogy ma még a 70 százaléknál sokkal több a hazai termék a polcokon. Pedig az EU-csatlakozás óta a teljes élelmicikk-forgalom 80 százalékát elérő feldolgozott élelmiszerek importja az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége szerint megkétszereződött, tavaly már mintegy 15 százalékot ért el. Még jelentősebb a növekedés az import felét kitevő zöldség- és gyümölcspiacon. Jól példázza az EU-csatlakozás hatását a kiskereskedelmi árakra, hogy a bőséges uniós termés következtében 2004 ősze és 2005 tavasza között annyi burgonya érkezett a magyar piacra, hogy a belföldi átadási átlagár az előző évi 83-ról 34 forintra csökkent. A kereskedők mindenesetre - saját bevallásuk szerint - "idegzsábát" kaptak attól a tervezetbe végül bekerült javaslattól, amely megtiltaná az idényjellegű termékek akciós árusítását a hazai szezon kezdete előtt. Holott éppen a tavalyi szezon előtti importdinnyedömping kapcsán merült fel először a szabályozás szükségessége.

Bár a kódex másik fő céljának korábban a beszállítóknak felszámított különféle fizetnivalók - például áruháznyitási hozzájárulás, polcszervizdíj, listán tartási díj, reklám-hozzájárulás vagy a forgalom utáni visszatérítés - maximálását tartották, a tervezetben nem szerepel a korábban az átadási ár 5-10 százalékában megszabni kívánt felső határ (most 25-30 százalékot is visszakérnek az üzletláncok ilyen jogcímeken). A kereskedőknek ugyanis, "szerződéses szabadságukra" hivatkozva, sikerült megfúrniuk a mértékbeli korlátozást. Így az agrártárca kódextervezetében mindössze annyi maradt ezzel kapcsolatban, hogy visszatérítést kizárólag az adó- és számviteli jogszabályokban elfogadott jogcímeken, valós szolgáltatás fejében kérhetnek a kereskedők. Korábban ugyanis számos, a kereskedő által megsarcolt beszállítót még az adóhivatal is megbüntetett, amiért például a kereskedelmi láncnak szállított termékek értékének néhány százalékában megszabott úgynevezett marketing-hozzájárulással szemben nem tudott valós szolgáltatást felmutatni, így azt az adóellenőrök egyszerű vagyonátadásnak minősítették.

"Az még csak érthető, hogy egy hipermarket reklámköltséget számol fel például egy minőségi bor beszállítójának, de ugyanez abszurdum például a zsemle esetében" - magyarázta a HVG-nek Sirman Ferenc, az agrártárca kabinetfőnöke, miért mentek bele végül abba, hogy ne legyen egységesen maximálva a visszatérítések mértéke. Csakhogy ma a kereskedelmi láncok egyetlen beszállítója sem úszhatja meg a különböző levonásokat. Az egyik hipermarket negyedéves szerződésében például azt kérte egy pékségtől, "nevezze meg azt a nagy értékű - legalább 100 ezer forintos - ajándéktárgyat, amelyet az üzletnek ingyenesen felajánl". De mindennapossá vált az informatikai fejlesztési hozzájárulás és az úgynevezett eurobónusz is, amelyet azzal az indokkal számolnak fel a láncok beszállítóiknak, hogy termékeik az "egységes európai piacon" jelennek meg.

Nem csoda, hogy az agrártárca bábáskodása mellett készített kódextervezetet a termelők és a feldolgozók mellett csak néhány üzletlánc hajlandó aláírni. Köztük elsőként az éppen a szalmonellás lengyel csirke- és kacsahús árusításáról tavaly elhíresült Lidl Magyarország Bt. "Nem róna ránk többletterheket" - indokolta a támogatást a HVG-nek Kovács Gergely beszerzési igazgató, hozzátéve, hogy egyébiránt a Lidl-diszkontokban a 2004 őszi megjelenés óta folyamatosan nő a hazai termékek aránya. Több van például Magyarországon gyártott üdítőitalból, illetve mélyhűtött termékből; külföldi fagyasztott pacalt például Kovács szerint nem is lehetne beszerezni, hiszen azt Németországban csak állateledelként lehet eladni. Az igazsághoz hozzátartozik ugyanakkor, hogy a Lidl - a piaci hírek szerint - a maximális árengedményen túl más kedvezményt nem kér a beszállítóktól.

"A kereskedő jogi és erkölcsi kötelessége, hogy mindent megtegyen a beszerzési árak csökkentése érdekében" - vette védelmébe a beszállítók megsarcolását Imre István, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) etikai bizottságának elnöke. A szervezet tagjai ugyanis időközben úgy döntöttek, mégsem fogadják el az agrártárca kódextervezetét. Sirman szerint ehhez jó ürügyet szolgáltatott nekik a tavaly december végén elfogadott kereskedelmi törvény, amely arra kötelezi a jelentős piaci erejű - legalább 100 milliárd forint nettó árbevételű - kereskedőket, hogy készítsenek ilyet maguknak (HVG, 2005. december 10.). Az általuk javasolt, az agrártárca által szorgalmazottnál jóval enyhébb kódexváltozat szerint a kereskedők például nem forgalmaznak olyan terméket, amely nem felel meg az előírt minőségi követelményeknek, kiárusításkor közlik az árengedmény okát, az imitátumokat - például a tejnek látszó, a túró- és sajtgyártás melléktermékeiből készült reggeli italt - elkülönítve forgalmazzák, továbbá törekszenek a csomagoláson a származási ország feltüntetésére.

G. TÓTH ILDA