© Végel Dániel

"A megszorítások miatt a politikai légkör 2007-ben is forró marad Magyarországon. A társadalom jelentős részében, de még magában a szocialista pártban is nőni fog a reformok miatti elégedetlenség" - írja a HVG számára készített jóslatában Aidan Manktelow, a londoni Economist Intelligence Unit gazdaságkutató intézet munkatársa, aki szerint "Gyurcsány Ferenc átvészeli a vihart, legalábbis 2007-ben". Mi több, "elképzelhető, hogy még a pártelnöki széket is megszerzi februárban, egyelőre ugyanis nem akadt kihívója, aki elfogadná a poszttal járó méregpoharat. A pártnak jól jön, hogy Gyurcsány vállalja a felelősséget az elkerülhetetlen reformokért, és 2007 után még mindig meneszthetik őt, ha a 2010-es választások előtt növelni akarják népszerűségüket."

Ha fogadna, alighanem hasonlóképpen tenné meg tétjeit a magyar történelmet és társadalmi mozgásokat tanulmányozó Mark Pittaway is. "Az idén - írta a HVG-nek a brit Open University dékánhelyettese - a Gyurcsány-kormány hatalma nem forog komoly veszélyben, hiszen sem saját tábora, sem az ellenzék nem tud életképes és vonzó alternatívát felmutatni." A minden párt részéről folytatott hazug és ígérgető választási kampány, majd a Gyurcsány őszödi beszéde utáni hazudozásvita Pittaway szerint "egyre cinikusabbá teszi a magyarokat", ám a megtisztulás reménye nélkül. "A nyugat-európai tapasztalatok - figyelmeztet - azt sugallják: a politikai elit képes lesz elkerülni, hogy szembenézzen saját felelősségével."

"Minden csoda három napig tart. Az őszödi beszéd sokkoló hatása lecsengett, ennek 2007-ben szinte semmi közvélemény-formáló értéke nem lesz" - írta a HVG-nek jósolván Marián Béla, a Marketing Centrum közvélemény- és piackutató cég kutatási igazgatója. Aki még a "Gyurcsány-csomag" sokkoló hatását is relativizálja, mondván: "az első megrázkódtatások után a legtöbb családban kialakul »az új gazdasági egyensúly«, amit a legtöbben úgy értékelnek majd, ahogyan eddig is: »éppen csak kijövünk a jövedelmünkből«".

A közvélemény-kutatók már rájöttek: a magyar választóknak a gazdaságról alkotott véleményére erősebben hat a pártállás, mint a pénztárca. "Az ellenzék felé orientálódók 2007-ben is hangosabban fognak panaszkodni sanyarú anyagi helyzetükre, mint a kormánypártiak, ám nem fogják tömegesen úgy érezni: egzisztenciálisan teljesen ellehetetlenülnek. Ebből pedig az következik - fűzi tovább a gondolatot Marián -, hogy március idusa tájékán nem kell éhséglázadásokra számítani, inkább csak kisebb szélsőséges csoportok akciózgatására. Utóbbiak viszont egyre inkább rosszallásra, semmint szolidaritásra számíthatnak a politikai radikalizmust szitokszónak tartó többség részéről" - állítja. Szerinte az ellenzék tavaly beszűkítette idei lehetőségeit: "annál sötétebb képet képtelen rajzolni a magyarok nyomorúságáról, mint amilyet 2006-ban már rajzolt, így a tömegtüntetések felújítására vajmi kevés lehetőség látszik".

Pittaway úgy látja, hogy "Magyarországon a parlamenten kívüli tiltakozások mostantól ugyanazt a szerepet fogják betölteni, mint a nyugat-európai társadalmakban". Marián pedig levonja "optimista végkövetkeztetését", miszerint "2007-ben erős nyomás lesz a pártokon, hogy abban versenyezzenek egymással, amiben mindig is kellett volna: a kormány mutassa fel, hogy felelősen és hatékonyan tud kormányozni, az ellenzék pedig azt, hogy képes kontrollálni a kormányt, alkalmas reális alternatívák kidolgozására és megvalósítására".

"A Fidesz hétigenes népszavazása nem fogja szétzúzni a kormányt, s az sem valószínű, hogy a referendum nyomán alapvetően módosítani kellene a stabilizációs csomagot vagy a reformokat" - folytatja Pittaway. Szerinte ha referendumra bocsátják a vizitdíjról vagy a tandíjról szóló kérdéseket, a szavazók többsége támogatni fogja a Fidesz álláspontját. Ám az országban tapasztalható hangulat alapján úgy véli, a választók nem fognak elegendő számban megjelenni ahhoz, hogy a népszavazás eredményes legyen. De még ha az lenne is, "ez inkább csak késleltetni fogja az intézkedések bevezetését, hosszú távon azonban nem fogja tudni megakadályozni őket". A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem politológiatanára, Bakk Miklós szerint "a népszavazás kiírásáért folyó aláírásgyűjtés, majd a szavazás előtti kampány jó alkalom mind a kormánynak, mind az ellenzéknek, hogy a parlamenten kívül, a médiumokban is szakpolitikai vitákat folytasson". Bakk szerint "amit nyer a Fidesz tematizációs előnyként, azért a viták szakpolitikaibbá tételével kell esetleg fizetnie; mindez a viták egyfajta racionalizálását vetíti előre".

A Fidesz a 2006 őszi események után Pittaway szerint mélyebb hitelességi problémákkal szembesül, mint szocialista vetélytársa. Ennek - állítja - négy oka van. Az első az, hogy képtelen volt előállni saját hihető gazdaságpolitikai alternatívával; a második, hogy képtelen elismerni saját felelősségét a legfontosabb magyar politikai szereplőket érintő hitelességi válságban; a harmadik, hogy az egész politikai jobboldal egyesítésére tett kísérlet olyan helyzethez vezetett, amelyben ellenfelei sikeresen azonosíthatják a pártot legszélsőségesebb elemeivel; a negyedik pedig Orbán Viktor megosztó személyisége.

A sajtót és az elemzők egy részét leginkább ez utóbbi téma foglalkoztatja. Aidan Manktelow nem tartja lehetetlennek Orbán távozását, hiszen a Fidesz "átgondolatlan népszavazási kezdeményezése kifulladóban van, s lehet, hogy a párt nemsokára saját vezetési problémáival kezd foglalkozni". Pittaway azt sem zárja ki, hogy "nyílt szakadásra kerül sor a Fideszen belül a konzervatívabb jobbközép, illetve a szélsőséges jobboldali elemek között". A brit társadalomtudós szerint "rövid távon ugyan a legkönnyebb megoldás, ha a Fidesz nem vesz tudomást a kérdésekről, ahogy ezt az elmúlt parlamenti ciklus alatt is tette, de ha ezt választja, éppúgy vereséget szenvedhet 2010-ben, mint 2006-ban".

"A költségvetés kiegyensúlyozására hozott kormányzati intézkedések el fogják érni céljukat, a strukturális reformok kérdésében azonban már szkeptikusabb vagyok" - szögezi le a brit dékánhelyettes. Hitetlenkedését azzal magyarázza, hogy az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer és a közigazgatás reformjához nem csupán intézményi, jogi és pénzügyi intézkedésekre van szükség, de jelentős kulturális változásokra is, különösen az államigazgatás és a politikai vezetés körében. "Mivel az intézményvezetők már hozzászoktak ahhoz, hogy alkudozzanak az erőforrásokról, amelyek jó részét eddig a központi elosztórendszerből kapták, nagy a veszélye annak, hogy a nem túl erős, de széles körű politikai nyomás felhígítja a reformokat. Ráadásul az államigazgatás hatékonyságának javításához képzettebb munkaerőt kell alkalmazni, ez azonban pont a költségvetési megszorítások időszakában kerül majd több pénzébe az államnak. A reform elkezdődik ugyan, de fájdalmasan lassú lesz, és magában hordozza azt a kockázatot, hogy a népesség szinte semmit sem fog érzékelni az előnyeiből."

"A költségvetés helyzete - teszi hozzá Pittaway - csupán 2009-re fog stabilizálódni, éppen akkorra, amikor a 2010-es országgyűlési választások miatt ellenállhatatlanul vonzó lesz a költségvetési szigor lazítása. Kevés jel mutat ma arra, hogy a költségvetés terén Magyarország képes lesz kitörni az elmúlt tíz évre jellemző ördögi körből, amikor a javulást mindig a lufi kipukkadása követte."

A külpolitikai környezet legfontosabb változása Magyarország számára Románia és Bulgária januári EU-csatlakozása. Hogy ez miként érinti Budapestet, arról a HVG meglehetősen eltérő véleményeket kapott. Aidan Manktelow szerint ez "kedvező fejlemény", s csak az a kiábrándító, hogy a magyar kormány (hasonlóan a brithez) korlátozza a románok és a bolgárok munkavállalását. "Ez érthető ugyan, ha számításba vesszük, hogy a közigazgatási elbocsátások miatt a munkanélküliség az idén várhatóan emelkedni fog - írja Manktelow, - mégis némileg képmutató politizálásra utal annak fényében, hogy Magyarország milyen vehemensen tiltakozott, amikor 2004-ben a régi EU-tagállamok többsége hasonló korlátozásokat alkalmazott a magyar munkavállalókkal szemben."

A román és bolgár EU-csatlakozás Bakk Miklós szerint "hatalmas kihívás" Magyarország számára. A két új tagállam minden eddiginél erőteljesebben szipkázhatja el a beruházásokat Magyarország elől, piacaikon viszont a magyar cégek számára is teremhet babér - és profit.

Általánosítás - ez az egyik leggyakoribb hiba, amibe elemzők, újságírók beleesnek, amikor régiónkról, az unióhoz csatlakozott egykori kommunista országokról írnak vagy beszélnek, állítja Szabados Krisztián, a Political Capital Institute igazgatója. Aki szerint Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország között politikai értelemben és történelmileg is hatalmasak a különbségek. Kivéve egy dolgot: a politika középpontjában a visegrádi négyek országaiban mindenütt a modernizálók és a populisták küzdelme áll. A modernizálók reformokról, gazdasági szigorról beszélnek, a populisták ellenben a mindenható, gondoskodó állam hamis eszményére hivatkoznak. Előbbiek népszerűtlenek, utóbbiak népszerűek.

A modernizálók hol bal-, hol jobboldali pártok, vagy éppenséggel liberálisok. A modernizálók kontra populisták játszma Magyarországon nemcsak a két nagy párt között, hanem e két párton belül is zajlik. Ha 2007-ben Gyurcsány Ferenc enged, ha a reformok fellazulnak, ha a havi költségvetési jelentésekben a deficit magasabb lesz a vártál, az azt jelenti majd: a populisták győztek az MSZP-n belül. Ha Orbán Viktor tovább erősödik, ha nem akad bírálója, kritikusa, esetleg kihívója a párton belül, ha "a modern konzervatív alternatívával kísérletező MDF" nem erősödik meg, a populizmus tovább uralkodik az ellenzékben is - véli az MDF-et is trenírozó intézet vezetője.

Az ideiglenesség köztársaságát fölváltja-e a véglegesség köztársasága? - fogalmazza meg a szerinte mindent felülíró alapkérdést Csizmadia Ervin politológus. A Méltányosság Politikaelemző Kör elnöke szerint "Magyarország 16 esztendeje küszködik azzal, hogy nem végleges. Nem volt eléggé szimbolikus a szovjet csapatok kivonulása, a NATO-ba való belépés, az EU-belépésről való népszavazás, maga az EU-belépés, egy párt egymást követő második választási győzelme, a konvergenciaprogram kínkeserves EU-bizottsági elfogadása, vagy éppen az őszödi beszéd szókimondása." Márpedig, írja, "afelől ne legyen kétségünk, hogy »átmenetországban« a reformok is csak átmenetiek, a politikai megegyezések - már ha egyáltalán vannak - csak pillanatokra szólnak".

A "véglegesség köztársasága" nem csodát, hanem szilárd szabályokat jelentene. "2007-ben persze - vetíti előre Csizmadia - nyilván »folytatódnak a reformok«, már csak azért is, mert valamit valóban csinálni kell, mert például az egészségügy eddigi rendszere szinte működésképtelen. De ha egy reform megítélésében egy fél ország éppen a reformot tekinti igazságtalannak, akkor - szögezi le Csizmadia - az ideiglenességet aligha válthatja föl a véglegesség, ahol legalább a legalapvetőbb kérdések megítélésében konszenzus van.".

LŐKE ANDRÁS