Veszélybe került uniós támogatás

HVG

Felborulhat a korábbi kényes egyensúly, valamint az ahhoz elvezető háttéralkuk sorozata, ha a 2006-os önkormányzati választások után megalakult várpalotai képviselő-testület továbbra is kitart hulladékégetés-ellenes politikája mellett. A szocialista-liberális vezetésű grémiumot váltó jobboldali többség 2006 decemberében változtatási tilalmat rendelt el ugyanis az inotai erőmű területére, ahol a társulás szemetét elégetnék. Ezzel hosszas pereskedés veheti kezdetét, már amennyiben újra kell írni az uniós pályázatot.

Az eredeti nagyszabású elképzelés szerint a 168 településből álló Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás nemcsak lerakással, hanem a szemét energetikai hasznosításával, azaz égetéssel ártalmatlanítaná a nem hasznosítható hulladékokat. Most azonban ez az elképzelés a helyi ellenállás miatt a pályázat beadásáig sem juthat el. Pedig a települések egymásra vannak utalva, mivel az uniós irányelvek alapján egy-egy önkormányzatnak önmagában nincs esélye támogatásra. De ha legalább 100 ezer lakos szemetét gyűjtő régió pályázik, akkor úgynevezett komplex fejlesztést hajthat végre a brüsszeli pénz (a 2007-2008-as keretből például több mint 70 milliárd forint) felhasználásával. A helyhatóságok ebből rekultiválhatják szigeteletlen, legkésőbb 2009 júliusa után kötelezően bezárandó lerakóikat, újakat alakíthatnak ki, eszközöket szerezhetnek be a szelektív és a hagyományos gyűjtéshez, komposztáláshoz, s égetőműveket építhetnek. Utóbbi megoldást Budapesten kívül eddig egyikük sem választotta, jóllehet Európa-szerte közel ötszáz olyan égetőmű üzemel, amely kommunális hulladékot semmisít meg.

Az új összetételű várpalotai képviselő-testület az égetőmű megakadályozására a városrendezés eszközéhez nyúlt, s szinte azonnal nekilátott a többéves előkészület után 2006 márciusában elfogadott rendezési terv felülvizsgálatának. Tavaly októberben főépítészt váltott, s határozatban rögzítette, hogy szükségesnek tartja az addigra már harminc pontban módosított terv további korrekcióját. E munka elvégeztéig pedig marad a változtatási tilalom. Így a zöld hatóságnak tavaly el kellett utasítania a tervezett, évi 100 ezer tonna kapacitású hulladékégetőre beadott egységes környezethasználati engedélykérelmet, kötötte ugyanis a várpalotai építéshatóság állásfoglalása.

"A települések testületi döntéssel csatlakoztak a 2003 szeptemberében a polgármesterek által aláírt konzorciális szerződéshez. Várpalotán népszavazást is tartottak róla, és 2005 márciusában aláírták, hogy belépnek a konzorciumba, amely 2006 szeptemberében társulássá alakult. A város vezetői pontosan tudták, mi a terv, ha most mégsem fogadják be az égetőt, a társulás elnöke jogi útra terelheti az ügyet. A kárpótlási igény akár több milliárd forintra is rúghat" - mondta a HVG-nek Farkas Endre, a Közép-Duna Vidéke Hulladékgazdálkodási Önkormányzati Társulás irodavezetője. A csatlakozott önkormányzatoknak nem csupán az a káruk, hogy át kellene tervezni a beruházásokat - akár máshol létesülne égető, akár új lerakót hoznának létre -, illetve az amúgy is felülvizsgálat alatt álló, beadásra váró pályázati dokumentumokat. Az előkészítésre Farkas szerint közel 700 millió forintot költöttek - ebből 190 millió forint vissza nem térítendő támogatás volt -, ám ennél is nagyobb érvágás lehet, hogy be kell zárni a régi lerakókat, így messzebbre kell vinni a szemetet, ami a szolgáltatást is jócskán megdrágítja.

Bár Németh Árpád (Fidesz-KDNP) várpalotai polgármester választási programjának nem volt része az égető elutasítása, véleményét minden fórumon világossá tette. "Ha a heiligenkreuzi szemétégető a hivatalos magyar álláspont szerint nem kívánatos, akkor nálunk miért támogatna bárki egy hasonló létesítményt?" - fejtegette a polgármester. "Ha hét éve nem zárták volna be Inotán a szenes erőművet, hanem azonnal hulladéktüzelésre állnak át, tán fel sem tűnt volna. De most már szeretnénk élvezni a pernye- és koszmentes levegőt, és a város eddig rejtve maradt értékeit fejleszteni, kellemes lakóhellyé tenni, több zöldövezetet kialakítani" - érvelt az elutasítás mellett. Sajátos módon ezekbe a tervekbe a városvezetés a társulás forrásait is bevonná: többször tárgyalt azokról az útfelújítási, energetikai és zöldfelület-növelő beruházásokról, amelyekkel a többi önkormányzat az égető várpalotai befogadását ellentételezné. "Ha netán mégsem tudnánk megakadályozni az égetést, legalább tegyünk szert kompenzációra" - magyarázta.

Baljós előjelek már korábban is kísérték a tervezett beruházást. Várpalota korábban a veszprémi központú hulladékgazdálkodási konzorcium tagja volt, ahonnan 2004-ben lépett át a közép-Duna-vidékibe. Az inotai részönkormányzat elnöke, Sajtos János - aki akkor is, most is a képviselő-testület tagja, függetlenként - 2004 októberében még helyi népszavazás kiírását is kiharcolta, amelyben Inota elszakadásáról lehetett volna dönteni az akkor égetőpárti Várpalotától. Ezen a voksoláson egy tizedszázaléknyi hiányzott az érvényességhez, a 2005. februári népszavazás pedig mindössze a városlakók 18 százalékát mozgatta meg. Utóbbin a képviselő-testület a regionális konzorciumváltás megerősítését kérte, vagyis - kimondatlanul - az égetőmű támogatását. A lappangó feszültséget jelzik az inotai szemétégető elleni tüntetések is - legutóbb tavaly szeptemberben, amikor félpályás útlezárással tiltakoztak. Az ellenzők hivatkozhatnak a zöld hatóság elutasító határozatába rejtett bírálatra is: e szerint "bizonytalan az egyes (füstgáztisztító) leválasztó egységek hatásfokának a megítélése. (...) A hatásfok két, egymástól eltérő adatsorral szerepel", továbbá hiányos az információ a dioxin-határérték betarthatóságáról is.

Az időközben megváltozott jogszabályok miatt az égetőművet a lakóépületektől távolabb kellene elhelyezni, s az uniós pályázat eredményességéhez más változtatásokra is szükség van. Jelenleg ugyanis a leendő regionális hulladékgazdálkodási rendszer területébe a nem csatlakozó települések "fehér foltjai" ékelődnek, másokat csak a szomszédos régiókon keresztül lehetne elérni (lásd térképünket a 78. oldalon). Brüsszel viszont egységesen lefedett területeket preferál, így a várpalotai lázadástól függetlenül is van mit átdolgozni a pályázaton. Nehéz megjósolni, hogy a várpalotai városatyák meddig feszítik a húrt. Elképzelhető, hogy igyekeznek magasabbra srófolni a hulladékégető befogadásának árát, ennek azonban ellentmond, hogy már a jelenlegi, 770 millió forintos kompenzációs csomag is hosszas alku eredménye. A társulás beleegyezett, hogy a tavalyi áron 22,7 milliárd forintra becsült égetőmű költségeinek több mint 3 százalékáért utakat, víziközműveket építenének, korszerűsítenék az inotai távfűtést, és új zöldfelületeket alakítanának ki - mintegy a beruházás részeként.

SZABÓ GÁBOR