Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Április 14-én az Orbán Viktor Gordiusznál című írásban felsoroltam több tucat, főleg gazdasági tárgyú kérdést, amelyre (az akkor még csak leendő) miniszterelnöknek és a mögötte álló hatalmi gépezetnek választ kell találnia, ha az eredményes kormányzás bizonyítékaival kíván a választók elé állni. A kérdések tíz hónap elteltével is érvényesek. A következő választás persze még messze van, addig valóban lehetnek akár nagyon sikeresek a Fidesz-KDNP-kormány intézkedései, s az ország egyenes háttal jöhet ki ebből az időszakból, mert nem görnyeszti sem elviselhetetlen erkölcsi, sem gazdasági teher. A miniszterelnök tegnapi beszédének csodás strasbourgi sikereit és az eddig elért nagyszerű eredményeket taglaló részéből, vagy Matolcsy miniszter nemrégiben megjelent győzelmi jelentéséből annyi azért máris világos, hogy nekik a kevés is elég, ha eredményeket kell felmutatni.
Orbán Viktor beszél. Matolcsy cselekedhet
Stiller Ákos
Valójában persze nem. Orbán és Matolcsy pontosan tudja, hogy a szép szólamok csak a baráti sajtó lelkendezéséhez adhatnak muníciót. De ahhoz, hogy jelentős tőkebeáramlás induljon meg Magyarországra, hogy az ország könnyebben finanszírozhassa magát, hogy a költségvetés kiadásait tartósan csökkenteni lehessen, hogy a foglalkoztatás végre emelkedni kezdjen, s a gazdaság bővülése – méghozzá az EU GDP-növekedését meghaladó mértékben – fenntartható legyen, nos, ahhoz meg kell reformálni a magyar gazdaság és az állam egész működését.
A miniszterelnök a parlamenti évadnyitóban ezt elég világossá tette. Elmondta többek között, hogy 2429 milliárd forint az ország idei adósságszolgálata (amelynek nagysága akkor érthető igazán, ha összevetjük például a magánnyugdíjpénztáraktól állami felügyelet alá áttolt 3000 milliárd forintos vagyonnal). Azt is világossá tette, hogy az adósságot nem kívánják eltüntetni az ország csődbe vezetésével, hanem a tartozást vissza fogjuk fizetni. Ecsetelte, hogy a 250 milliárd forintos stabilitási alap létrehozásával már arra készülnek, hogy a válság esetleges második hullámának (megérkezésére Járai Zsigmond erre 30 százalékos esélyt lát) hatásait mérsékelni tudják.
Ezek a dolgok azonban taktikai jellegűek. A jelenlegi „harctéren” zajló eseményekhez kapcsolódnak. A hiány a látható stratégiában van. Érzelmi tőke ugyanis kovácsolható az alkotmányozásból vagy az előző kormányok potentátjainak felelősségre vonásából, de ilyesmiért nem lehet hitelt kapni a pénzpiacokon, és ezért nem fog megnőni a működőtőke-importunk. Orbán nem véletlenül emelte ki beszédében az Audi óriásberuházását, hiszen nyilvánvaló, a magyar gazdaság belső ereje nem elegendő a szükséges mértékű növekedés megindításához. Olyan befektetésekre van szükség, mint a győri autógyár-fejlesztés, ahhoz, hogy időt nyerjük a belső struktúrák átalakítására. A versenyképességünk javításához azonban általánosan (és nem kivételesen egy-egy nagy beruházásnál) például jobb adózási és igazgatási környezetre lenne szükség. Továbbá az oktatás megreformálására, ahhoz, hogy a piac igényeinek jobban megfelelő képzettségű és összetételű munkaerőt bocsásson ki a rendszer. És persze nem feledkezhetünk meg a többi nagy ellátórendszer átalakításáról sem (nyugdíj, egészségügy, szociális ellátás, foglalkoztatás, önkormányzatok), mert a tervezett kiadáscsökkentések hozzátartoznak az adósságszint alacsonyabbra szállításához, mert ez vezethet a közterhek további mérésékléséhez. Ezek közül Orbán Viktor csak a nyugdíjrendszert említhette, hiszen csak ott történt valami (az oktatási törvény körül zajló éles viták, vagy néhány kórházigazgató kirúgására tett célzások csupán igen nagy jóindulattal tekinthetők a reformfolyamatba tartozó lépéseknek), s az is igen ellentmondásosan.
A korábbi hírek szerint a kormány a szerdai ülésén döntött volna a gazdasági intézkedések elfogadásáról, és február 28-án jelentették volna be ezek mibenlétét. Tegnap aztán kiderült, hogy a bejelentés két hetet csúszik, s március 15-én rántják le a leplet a tervről. Orbán úgy fogalmazott, hogy megbízta Matolcsy Györgyöt Magyarország újjászervezésével. Egy hónap múlva megtudjuk, mire jutott. Habár tudjuk, a munka már folyik egy ideje, az ország újjászervezésére egy hónapot adni (éppen az egyszer már visszaidézett kérések sokasága miatt) elég meghökkentő része volt a beszédnek. Csaba László mindenesetre nem olyan régen kifejtett pár gondolatot a várható lépésekről. A köztiszteletnek örvendő közgazdász kapkodást lát, s nemcsak azért, mert a világ kiszámíthatatlan, hanem mert az elmúlt négy-nyolc évben a Fidesz nem készült fel a kormányzásra. „A kormányzás nem egyenlő a kisgyerekek homlokon csókolásával és a külföldi szónoklással” – érzékeltette véleményét. Hiányolom a víziót, az ahhoz kidolgozott stratégiát, valamint az operatív tervet” – jelentette ki a Heti Válasz kérdésére. Szerinte Orbánék nem reformokat jelentenek be, hanem „inkább egy költségvetési kiigazítási program rajzolódik ki”.
