Az egyik sikertörténet kétségtelenül Kovács Nóráé (31), aki három éve költözött Magyarországról Berlinbe. Akkor még nem beszélt németül, mára viszont sikerült szakmájában elhelyezkednie.

Nóra logopédus. Gyógypedagógusként dolgozott Magyarországon, most pedig az egyik berlini gyámügyi hivatalban fogyatékkal élő gyerekek egyéni ambulanciás fejlesztését látja el. Előző munkahelyére, ahol ugyancsak hasonló területen dolgozott, nem sikerült volna bekerülnie, ha a munkaadója nem ragaszkodik kifejezetten hozzá.

Berlini hangulat

AP / Markus Schreiber

A munkaerő-piaci liberalizáció előtt ugyanis csak akkor kaphatott külföldi állampolgár munkavállalási engedélyt Németországban, ha a munkaügyi hivatal indokoltnak látta egy nem-német foglalkoztatását az adott munkakörben. Nóra kérését vissza is dobták, a gyógypedagógusi állásra bizonyára több német jelentkező is lett volna. Mivel azonban Nóra már korábban elkezdett foglalkozni az egyik odajáró gyerekkel, munkaadója úgy döntött, megtartja az állást és vár néhány hónapot a szerződéssel: 2011. május 1-je után már nem kellett indokolni, miért nem németnek adják a munkát.

Szakmájából adódóan a továbbiakban is számíthat nehézségekre: kérdéses, hogy elismerik-e Magyarországon szerzett logopédusi diplomáját, ami nagyon kötődik az adott nyelvhez. „Diszkriminatív lenne, ha csak német anyanyelvűek kaphatnának ilyen diplomát” - véli Nóra, hiszen a logopédia nemcsak a nyelvről szól. Jelenlegi munkahelyével viszont teljes mértékben elégedett: „Nagy hangsúlyt fektetnek a továbbképzésre, minden évben kötelező például valamilyen szakirányú tanfolyamon részt venni.” Pedagógusi fizetéséből fenn tudja tartani magát, míg Magyarországon úgy is voltak olykor anyagi nehézségei, amikor öt helyen dolgozott egyszerre.

Nincs szorongás

Alapvetően a tanulás lehetősége vitte Berlinbe, de örül annak, hogy Budapesthez képest „itt nincs az a szorongásérzet”. Azt viszont megjegyzi, hogy itt a bevándorlóknak azért állandóan bizonyítani kell. „Három év ittlét után nyilván van akcentusom és érezni, hogy nem vagyok német, de nem tartom igazságtalannak az elvárásokat, a munkámat pedig elismerik.” Azt is el tudja képzelni, hogy hosszabb ideig marad: „szeretek Magyarországon lenni, de itt nekem most jobb élni”.

Kovács Nóra

hvg.hu

Ugyancsak a munkaerő-piaci liberalizáció előtt költözött Berlinbe Erb József (30), akinek viszont nem voltak nehézségei a munkavállalási engedéllyel, mivel a cég, ahol dolgozik, rövid időn belül gondoskodott arról, hogy magyar állampolgárként tudják alkalmazni. József nem egészen két éve érkezett, de már előtte is keresett külföldi állásokat. Mivel beszél németül, Németország volt a keresés fókuszában, de elküldte önéletrajzát néhány angliai és spanyol állásajánlatra is. Végül egy berlini ismerőse hívta fel a figyelmét arra a logisztikai cégre, ahol most SAP-tanácsadóként dolgozik.

József azért váltott, mert szakmailag szeretett volna előrelépni, így ha nem kapott volna megfelelő ajánlatot, nem jött volna el Budapestről, ahol közgazdász végzettséggel biztos állása volt. Jelenlegi munkahelye pontosan megfelel elképzeléseinek. Nagyra értékeli, hogy „itt soha nem az számít, honnan jövök, hanem az, hogy ki vagyok. Olyan dolgok alapján ítélnek meg az emberek, amiről tehetek”. József szerint nagy a különbség az otthoni életkörülményekhez képest, hogy itt nem kell megszakadni azért, hogy hétvégén el tudjon menni szórakozni, ajándékot vegyen a barátnőjének, vagy egy új cipőt, ha a régit már le kell cserélni. Magyarországon viszont az volt a benyomása, hogy ez gyakran azoknak is problémát jelent, akiknek amúgy állandó munkahelye van.

Jó hangulat

József szereti, hogy az emberekből jó hangulat árad. Mielőtt még azonban bárkinek is hamis illúziói lennének, hozzáteszi: „nincs csoda, mindenki keményen teszi a dolgát. Vannak itt is korlátok, de közben simán működnek a dolgok. Tetszik, hogy nem az foglalkoztatja az embereket, hogyan ússzák meg a kötelezettségeiket, és hogy például nem próbálnak bliccelni a villamoson”. Összevetve jelenlegi munkahelyét a legutolsó magyarországival, nem lát túl sok különbséget, talán csak annyit, hogy itt több a törvényben rögzített szabad nap. Tisztában van vele, hogy más városokban több pénzt kereshetne, cserébe azonban élvezi, amit Berlin nyújt, ahonnan a következő két évben még biztosan nem szeretne elmenni. Európainak vallja magát, úgy érzi, csak kulturális és nyelvi határok vannak, amiket viszont izgalmas átlépni.

Vannak olyanok is, akik számára alig változott valami azzal, hogy Budapestről Berlinbe költöztek - azon kívül, hogy euróban kapják bérüket. Prohászka Roland (23) az Expresszben látta a hirdetést, hogy szakácsot keresnek egy berlini magyar étterembe. „A fizetés miatt jelentkeztem, meg azért is, mert szerettem volna világot látni”, mondja Roland, aki eredetileg bármixerként jött volna ki dolgozni, ahhoz viszont  kell tudni a nyelvet. Célja megtanulni rendesen németül, hogy két év múlva mixerként folytathassa.

Erb Józsefnek (30) nem voltak nehézségei

hvg.hu

Berlinben kollégái segítségével talált szállást, és szerencséje volt azzal is, hogy gyakorlatilag egyik napról a másikra sikerült munkába állnia: korábban volt úgy, hogy két-három hónapig kellett várni a munkavállalási engedélyre. A hivatalok odafigyeltek arra, hogy valóban csak olyan munkakörökbe vegyenek fel külföldit még egy magyar étterembe is, amit mások nem tudnak teljesíteni: a szakács lehetett magyar, a pincér viszont már nem. A betöltetlen állások iránt egyébként óriási az érdeklődés Magyarországról: amikor az étterem legutóbb meghirdetett egyet, három napon belül 170-en jelentkeztek otthonról. Ami az itteni munkakörülményeket illeti, Roland szerint Berlinben nagyobb hangsúlyt fektetnek a tisztaságra és a takarításra, mint otthon.

Érdemalapú társadalom

Bármilyen okból is jönnek ide magyarok, a jobb jövedelem kétségtelenül szempont, még akkor is, ha ez utólag nem tűnik már olyan fontosnak. Az egyéni történetekből kiderül, sokat jelent, ha a munkavállalók tudják, elsősorban a teljesítményük és nem származásuk, kapcsolataik vagy meglévő anyagi helyzetük alapján jutnak előre. Berlin számtalan előnnyel kecsegtet: továbbra is az egyik legolcsóbb európai fővárosnak számít és a bevándorlók magas arányának köszönhetően normalitássá vált, hogy más nemzetiségű és kultúrájú emberekkel kell együtt élni és dolgozni.

Cserébe számolni kell azzal, hogy sok helyen egy vagy két idegen nyelv ismerete az elvárás, a külföldi munkavállalók pedig nem is igazából a németeknek, hanem gyakran egymásnak jelentenek konkurenciát. De az érdemalapú társadalom így is nagy biztonságot ad, még akkor is, ha a legtöbb embernek Berlinben ugyanolyan nehéz hosszú távon tervezni, mint Magyarországon.