"Molnárné Lukács Andrea vagyok Eger város polgára. Ez az én történetem" – így kezdődött annak a 40 éves, háromgyermekes anyukának a levele, akinek a családját a kormány egy éven belül most másodszor készteti újratervezésre.

A szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosítása tavaly ősszel egyik napról a másikra küldte padlóra a játékgépek szervizelésével és hiteleztetésével foglalkozó családi vállalkozásukat. Majd amikor kikecmeregtek a cégük romjai alól, és kitalálták, hogy trafikot nyitnak, szakértő bevonásával készített profi pályázataikat is elutasította az állami pályázatkezelő. Csupán véletlen, de mind a szerencsejáték-törvény, mind pedig a trafiktörvény szabályozása mögött Lázár János államtitkárnak a kezdeményezése állt.

Sikeres felfutás

Molnárékat annak ellenére is jól ismerik Egerben, hogy az asszony nem egri fiút választott párjául. Férje, Miklós a szüleivel ’89-ben Marosvásárhelyről jött, anyósa – Tivadar Judit doktornő – az egri kórház gyermekpszichiátriai rendelőintézetéből ment nyugdíjba. A három gyerek közül kettő a korosztályos focicsapatban, egy a helyi kézilabdacsapatban alapember, a legidősebb is még csak 16 éves.

A család jelenleg Eger északi részén, Pásztorvölgyben egy külvárosi családi házban él, ahová lakáshitel és szocpol segítségével költöztek ki, miután kinőtték a város olvasztótégelyének számító, csabokszári lakótelep kétszobás lakását. „Itt is elől-hátul sorházak vannak, mégsem panel” – magyarázza Molnárné. Nem élnek luxusban, egy 12 éves Fordjuk van, aminek a lecserélése helyett inkább a gyerekek sportéletére költenek.

A családi vállalkozást 2006 óta építgették: az Eurometrics Kft. játék- és nyerőgépek hitelesítésére, karbantartására és javítására szakosodott. Miklós műszaki informatikát tanult a Gábor Dénes Főiskolán, és bár diplomát nem szerzett (miután az induló cég az összes energiáját elszívta), vállalkozóként olyan céget épített fel, amely szinte folyamatosan növekedni tudott. Ez különösen azért volt nagy szám, mert 2006-ra „ezen a piacon már mindent leosztottak”. Miklós egymás után nyerte meg az Eurometrics Kft. ügyfelének az iparág komoly szereplőit. 2010-re 340 ügyfelük mintegy 2500 gépén dolgoztak, és velük szerződött le a két nagy multi: a Merkur, illetve az Admiral Casinókat üzemeltető Novomatic is.

„Nem éltünk öncélúan a városban”

A nyerőgépeket a törvény szerint kétévente hitelesíteni kellett. Ha pedig bármit módosítottak a nyerőgépben, azt újra kellett vizsgáztatni. A hitelesítés amolyan szakfelügyelői- és karbantartói tevékenységet takart, és a gépeket üzemeltető vállalkozások, valamint a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH) közötti szolgáltatásként volt értelmezhető. „Olyanok voltunk, mint a gépkocsi műszaki vizsgája előtt a szakszerviz: felkészítettük a gépeket a vizsgára. A feladatra együttműködési szerződésünk volt az MKEH-val. A vizsgáztatás költségeit előre finanszíroztuk, és miután a hatósággal együttműködve ez megtörtént, az ügyfél mindent egyben, utólag kifizetett” – meséli az egyablakos ügyintézési munkavégzés logikáját Miklós.

A cég emellett hatósági szabvány szerinti játék-, és nyerőgépeket is gyártott, és más gyártók gépeit is forgalmazta. A hitelesítés-karbantartás olyannyira jól futott, hogy Budapesten, Győrben és Sopronban is külön labort kellett nyitnunk. Mindegyikre megkérték az MKEH-től az engedélyt, és ahogy kellett, egyenként felszerelték több millió forint értékű eszközparkkal.

A portfóliójukba minden kocsmai és kaszinógép beletartozott, hiszen a flipperektől a videojátékokon át, a pénznyerő automatákig mindent hitelesíteni kellett. Ketten havi 4-500 ezer forintot kerestek, amiből futotta hiteltörlesztésre is. Biztos lábakon állt tehát a család, ezért arra sem panaszkodtak, hogy Miklós rendszeresen napi 12-13 órát dolgozott. A cégnek rajtuk kívül 12-15 alkalmazottja volt. „Utánuk mindig minden be volt rendesen fizetve, és ha futotta, az Eurometrics Kft. szponzorálta a fiúk sportegyesületét. De volt úgy, hogy adott pénzt a kórháznak és a városnak is. Nem éltünk öncélúan a városban, senki nem mondhatja, hogy semmit nem tettünk érte” – mondta Mikós.

Lázár János közbelép

Aztán tavaly ősszel Lázár János egyéni képviselői javaslatára módosították a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényt, melynek értelmében pénznyerő automata csak játékkaszinókban üzemelhető. Mivel megtiltották azt a tevékenységet, amiből a vállalkozás élt, azonnal kihúzták alóluk a talajt.

Tehetetlenül nézték, amint a vizsgára előkészített gépek után saját erőből az MKEH-nak fizetett díjak összege (plusz áfa), nagyjából 25 millió forint elúszik. Pár nap múlva már nem volt senki, aki az Euromaticsnak a követeléseik után a számlákat kiegyenlítse. Felmondták a laborok bérleti szerződéseit, a házaspár és dolgozóik is pillanatok alatt munkanélkülivé váltak. Miklósék csak azért húzták le januárban végleg a rolót, mert a piacon maradt cégeknek a bezáráskor meg egyszer utoljára ki kellett olvastatniuk a nyerőgépek fekete dobozát. Aztán ezzel az aktussal a szakmájuk is kihalt, a műszerek zöme elértéktelenedett. Három dolog maradt mementóként: a kis puttonyos autó, az emlékbe elcsomagolt, garázsba állított két képernyős pókergép, és a lehetőség, hogy a 7 millió forintos lakáshitelüket a tavalyi kedvezményes végtörlesztéskor a cégből fizethették ki. „Most van egy tehermentes házunk, munkánk viszont nincs” – rögzíti a tényt Andrea.

Február első napjaiban Miklós az Eurometrics Kft.-t 10 forintért eladta. A végelszámolást nem akarta végigcsinálni, a vevőnek pedig jól jött, hogy lett egy patyolattiszta múltú vállalkozása, amivel fél év múlva akár fejlesztési pénzekre is pályázhat.

Megcsillantott remény

A kialakult helyzetben teljesen váratlanul csillant meg az újbóli talpra állás reménye. Andrea most sem tud mást mondani: akárhányszor is olvassa újra a trafikpályázati kiírást, mindig azt látja, mintha rájuk szabták volna. Nagycsaládosok, munkanélküliek, hosszú távra terveznek, és emellett korábban sikeres vállalkozóként már bizonyítottak. Profi pályázatíró céget vontak be alapos piacfelmérés után.

A Körics Forrásmenedzsment Kft. több ismerősnek is sikeres pályázatot írt, és már az első találkozáskor nyilvánvaló volt, hogy nem sufni cégről van szó, hanem komoly szakemberekről. „Láttam, hogy logikus és betartható pénzügyi tervet tudnak összeállítani. Állítom, hogy gyönyörű és nagyon tartalmas pályázatot tudtunk a segítségükkel beadni” – tette hozzá Miklós. Miután a nemzeti dohányboltban árusítható termékkört bővítették totó-lottóval, újsággal és üdítővel, már úgy látták, hogy 2, még inkább 3 trafikból újra lehet kezdeni az életüket, és a volt alkalmazottak közül néhánynak tudnak majd munkát ajánlani.

„Biztos, ami biztos alapon” Miklósi nevében 5 egri, Andrea nevében 4 egri és egy kápolnai területre adtak be pályázatot. „Úgy érzem, körültekintően felmértük a lehetőségeinket, többször osztoztunk-szoroztunk. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a pályázatok tartalmi és formai megfelelőségéről. Aztán annál jobban fájt mindkettőnknek, hogy a nevünk nem szerepelt a nyertesek listáján” – mondta Miklós.

„Az országos botrány visszhangja engem nem érdekel, azt azonban tényleg mellre szívtam, amikor egy városi önkormányzatnál dolgozó az eredményhirdetés utáni napokban azzal veregetett hátba, hogy a pályázatíró cég helyett inkább valamelyik politikust kellett volna megfizetnem. Láttam, hogy mindezt nem viccből mondja” – meséli Miklós, aki aztán a kapcsolatain keresztül maga is meggyőződött arról, hogy nem a pályázati anyagok döntöttek, hanem a városi lobbiérdekek. Így került a listára több egri nagyvállalkozó és önkormányzati képviselő, illetve annak rokonai is.

Marad a külföld?

A családi nagy beszélgetés még nem volt meg, de a szülők úgy érzik, a legidősebb fiú teljes egészében érti, mi a helyzet. A két kisebb gyerek egyelőre csak furcsállja, hogy apjukat mindig otthon találják. Korábban szinte sosem láttak ilyet.

A tartalékaik közben kimerültek. „Én már külföldben is gondolkozom, mert itthon hiába hajtottam eddig munka után. Ausztriában és Németországban is konkrét lehetőségeket ajánlottak fel, de az is előállhat, hogy a nővérem marosvásárhelyi vállalkozásában keresek helyet” – mondja Miklós, de a felesége azonnal kontrázik. Andrea szerint a család nem arról szól, hogy az apa háromhetente hazajön a hétvégére, anya meg húzza itthon, ahogy bírja. A gyerekeket kiszakítani ebből a közegből, hacsak lehetőség van rá, nem szeretnék.