Az Egyesült Államokban a feldolgozóipari munkahelyek száma az 1979-es, rekordot jelentő 19 millióról 2010-re 11,4 millióra csökkent, amit az amerikai politikusok általában azzal magyaráztak – többnyire elhallgatva a tényt, a technológiai fejlődés és a gépesítés miatt eleve kevesebb dolgozóra van szükség –, hogy Kína a mesterségesen gyengén tartott devizával és az extrém alacsony munkabérekkel elszívja a munkahelyeket a nyugati világból. De vajon mi lesz a magyarázat, ha a kínai bérek emelkednek, és többé már nem lesz kiugróan vonzó a Kínába település? – teszi fel a kérdés a Pénzügyi Szemle Online blogja.

A kínai bérek ugyanis masszívan emelkednek – bár az átlagbér még mindig tizede az amerikainak –, vagyis az inflációval korrigált átlagbér az 1979-es 1000 dollárról mára 5000 dollár fölé hízott. Ez a tempó szakemberek szerint kitarthat a soron következő években is. Ez azt jelenti, hogy miközben az amerikai reálbérek gyakorlatilag stagnálnak, addig a kínai fizetések tovább emelkedhetnek.

Ebben az esetben pedig, ha minden más költséget és egyéb szempontokat is figyelembe vesznek, az amerikai feldolgozóipari cégeknek egyre kevésbé éri majd meg Kínába települni, ami a kínai gazdaság számára lassulást, az amerikai feldolgozóipar számára pedig fellendülést jelenthetne. Egyes gazdaságpolitikusok már arról beszélnek, hogy az amerikai feldolgozóiparban hamarosan munkaerőhiány léphet fel, amint a vállalatok az új beruházásokat Kína helyett már inkább otthon valósítják meg.

Kevin Hassett, az American Enterprise Institute kutatóintézet közgazdásza ugyanakkor úgy véli, hogy a kínai bérek emelkedése nem a fejlett világba irányítja majd a feldolgozóipari munkahelyeket, hanem a most még olcsónak számító távol-keleti gazdaságokba, például Indonéziába vagy Thaiföldre, könnyen lehet tehát, hogy a "Made in China" feliratokat hamarosan felváltják a "Made in Thailand" vagy "Made in Indonesia" címkék.