Mogyoró és mogyoró közt hatalmas a különbség. Az eredetvédett piemontit aranyárban mérik, ez a mogyorók Rolls-Royce-a. Világszerte ennek van a legkomolyabb presztízse, ára miatt itthon kevés fogy belőle – ezt emelte ki először Molnár B. Tamás, a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítója és elnöke a Magyar Nemzetnek nyilatkozva.

Itthon a kiskereskedelmi cégek arra panaszkodnak: ha egy termék jobb minőségű, vagyis drágább, akkor az emberek egyszerűen nem veszik meg, sokszor még azok sem, akik megtehetnék. Más a kereslet Európa keleti és nyugati részein is: a jobb termékeket tőlünk nyugatabbra nemcsak keresik, hanem meg is tudják és meg is akarják fizetni.

Az, hogy a mogyoró drága, az áruházak édességes polcain is látszik, egész mogyorós csokit alig találni az üzletekben. A hazai gyártók egyre jobban elengedik ezt a termékkört, a külföldiek is csak keveset hoznak be ilyesmiből.

– A törökmogyoró világtermésének 80 százalékát Törökország adja, el lehet képzelni, hogy ennek a monopolhelyzetnek mi a következménye – mondta a lapnak Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke. Az áremelkedést sokszor indokolják azzal, hogy elfagyott a termés, emiatt kevesebb a mennyiség, ami valós ok lehet, de az árra az is rányomja bélyegét, hogy szabályozásába a török állam is beavatkozik. Emiatt a mogyoró ára nagyon hektikusan változik, a kilónkénti 8 dollárról hirtelen megugorhat 15 dollárra is. A második legnagyobb mogyorótermesztő Olaszország, amely a világtermelésnek mintegy 12 százalékát adja, de ott az árak sokkal magasabbak.

Van mogyoró Magyarországon is, Szeged környékén például tudják termeszteni, de az összmennyiséget tekintve ez csak csepp a tengerben. Másrészt a fagy nálunk is komoly veszélyt jelent.