Hvg.hu: Harminc éve nyitotta meg budapesti irodáját a Baker McKenzie. Még egy másik rendszerben. Ön már akkor is a cégnél dolgozott.  Milyen váltásokat, változásokat élt át azóta?

Paul Rawlinson: A mi dolgunk az, hogy segítsünk az ügyfeleinknek, amikor szükségét érzik. És mikor éreznék jobban szükségét, mint amikor változások történnek? Erre számíthattunk 1987-ben, és most sincs ez másképp. Márpedig ha nemcsak a szerződések előkészítését tekintjük a munkánknak, hanem a valódi tanácsadást is, akkor fontos, hogy ott legyünk, ahol történnek a dolgok, ismerjük a helyi környezetet, a helyi viszonyokat.

Hvg.hu: Most hol van szükségük az ügyfeleknek támogatásra?

P.R.: Nem fogok meglepetést okozni a válasszal: ma Donald Trump elnöksége és a Brexit azok a fontos politikai történések, amelyek komoly hatással lehetnek a jogszabályi környezetre, az üzletre is. A mi dolgunk, hogy megmutassuk, milyen következményekkel járhatnak a változások.

Túry Gergely

Hvg.hu: Épp elég kérdésünk van nekünk, magyaroknak is a Brexittel kapcsolatban. De milyen kérdéseket fogalmaznak meg az ügyfeleik?

P.R.: Számukra a legfontosabb kérdés az, találunk-e megfelelő munkaerőt, illetve hogyan alakul át a brit bevándorláspolitika? Ez azonban a különböző ágazatokat eltérő módon érinti. A Brexit mást jelent azoknak a cégeknek, amelyek az ellátási láncban európai partnerekkel állnak kapcsolatban, vagy akik befektetnek. A legnagyobb kérdés a tőkepiac jövője, hogy mi történik az Egyesült Királyság pénzpiaci infrastruktúrájával. Nem hinném, hogy egyik napról a másikra mindenki átköltözik például Frankfurtba.

Hvg.hu: Pedig erről elég sok szó esik. Ön szerint akkor nem következik be tömeges menekülés a szigetországból?

P.R.: Ami elkerülhetetlen, az az euró londoni központú pénzpiacának az elköltözése. De értelmetlen is, hogy ez nem az euróövezetben van. Hogy ezen túl mi történhet? Bár London a Brexit után is vonzó célpont lesz jogi, szabályozási és tőkepiaci szempontból is, úgy vélem, az elkövetkező időszakban kétszer is meggondolja egy bank, mielőtt az Egyesült Királyságban kezd el működni.

Hvg.hu: Mit tanácsolnak az ügyfeleiknek?

P.R.: Mivel jogi értelemben is átfogó kérdéskörről van szó, amely a bevándorlástól az adatvédelemig terjed, ezért azt szoktuk mondani: nem tartjuk valószínűnek, hogy egyik napról a másikra megtörténik majd az elszakadás. Pontosabban: lehetetlennek tartom, hogy 18 hónap múlva hirtelen megtörténik. Léteznek 2-5 éves átmeneti időszakról szóló tervek, ezeknek a megvalósulását látom inkább reálisnak.

Hvg.hu: Azt reálisnak tartja, hogy 2019. március 29-én megtörténik a kilépés?

P.R.: Meg kell történnie, és lehetségesnek is tartom ezt. De azt már nem, hogy addigra kiforrott kereskedelmi megállapodás legyen a britek és az EU között.

Hvg.hu: Ehhez mennyi időre van szükség?

P.R.: Egy ilyen volumenű kereskedelmi megállapodás letárgyalásához jellemzően 3-5 évre van szükség. Az is nehezíti a helyzetet, hogy a briteknek nincsenek külkereskedelmi tárgyalói (a külkereskedelem az EU-ban nem tartozik tagállami hatáskörbe – a szerk.), és az sem segít, hogy még mindig azon vitatkozunk, párhuzamosan tárgyaljanak-e a kereskedelemről és a bevándorlásról, vagy úgy, ahogy az EU szeretné, vagyis előbb egyezzenek meg a bevándorlás feltételeiről és csak utána foglalkozzanak a kereskedelemmel. Meglehetősen képlékeny most a helyzet, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy legalább egy később véglegesítendő szerződés kerete elkészül a Brexit időpontjáig. 

Túry Gergely

Hvg.hu: Theresa May brit kormányfő korábban azt mondta, egy rossz megállapodásnál jobb, ha nincs megállapodás. Ön ezt hogyan látja?

P.R.: Az, hogy mi számít rossznak, attól függ, hol áll az ember. Kompromisszumokra van szükség mindkét oldal részéről. De egy dolog biztos: a lehető legrosszabb kimenetel az, ha nem sikerül megegyezni.

Hvg.hu: Milyen hatása lehet a Brexitnek az Egyesült Királyságra?

P.R.: Ez természetesen a már említett kereskedelmi megállapodástól is függhet. Persze vannak jobb és rosszabb pillanatok, most mindenesetre azt látjuk, hogy az üzletfeleink továbbra is szívesen fektetnek be az Egyesült Királyságban, amit leginkább a font árfolyamesésének tudnék be. Sokan azért óvatosak, ezzel magyarázhatjuk, hogy kevesebb a fúzió és felvásárlás, illetve a tőzsdei kibocsátás is. Jó hír, hogy – legalábbis rövid távon – a szigetország nem zuhant a Brexitről szóló népszavazás után a szakadékba, de még mindig rengeteg a bizonytalanság. Egy pár évnek biztos el kell telnie ahhoz, hogy tisztábban láthassuk a jövőt.

Hvg.hu: Európában is ugyanez a helyzet?

P.R.: Az EU most jobb helyzetben van, hiszen az Egyesült Királyság jobban ki lesz téve annak, milyen megegyezést sikerül kialkudnia.

Hvg.hu: A globális gazdaságra, a szabadkereskedelem jelenlegi viszonyaira leselkedő másik nagy veszély a washingtoni vezetés lehet. Donald Trump amerikai elnök legalábbis megválasztása idején elég erélyesen támadta az ilyen megállapodásokat.

P.R.: Az elnökség kezdetekor valóban ez volt a legfontosabb terep, pontosabban az amerikai ipar védelme. Elég csak az „America First” (Amerika az első) szlogenre gondolni. Ezt a protekcionizmust azonban a mai napig nem sikerült valóra váltania Trumpnak. A tervei közül volt, ami elbukott, volt, ami csak lekerült a napirendről. Most inkább belpolitikai problémák megoldása került előtérbe, kezdve onnan, hogy a Fehér Ház képes legyen rendezni a viszonyát a kongresszussal. És arról sem lehet megfeledkezni, hogy változtak a globális erőviszonyok: az Európai Unió gazdaságilag megerősödött, ma már gyorsabban növekszik az Egyesült Államoknál, ezáltal a kétoldalú viszonyban is erősebb pozícióba került – főleg ahhoz képest, amikor az euróövezet pénzügyi nehézségeit a gazdaság pangása tetézte. Ez pedig nagyobb önbizalmat ad Brüsszelnek a kétoldalú tárgyalásokon. 

Túry Gergely

Hvg.hu: Ahogy a britekkel is.

P.R.: Igen, ahogy Jean-Claude Juncker is elmondta évértékelő beszédében az Európai Parlament előtt: kár, hogy a britek itt hagynak minket, de mi jó passzban vagyunk nélkülük is.

Hvg.hu: Kínától tartanunk kell? A magyar kormány tárt karokkal várja a kínai befektetőket, de a nyugat-európai politikusok, például Emmanuel Macron francia elnök már óvatosságra intenek.

P.R.: A kínai tőke megjelenése számos meghatározó ágazatban hasznosnak bizonyult. Azok az országok, amelyek szívesen fogadták, profitáltak is belőle. A félelem sok tekintetben megalapozatlan, leginkább abból ered, hogy nem vesszük észre az előnyöket. Természetesen figyelembe kell venni az egyes országok helyzetét. Elképzelhetőnek tartok egyfajta keretet, amelyről érdemes párbeszédet kezdeményezni, de hiba lenne merev szabályokkal korlátozni, annak épp az európai gazdaság látná kárát.

Hvg.hu: Arról beszélt, hogy változó világban élünk. Ez azt jelenti, hogy az ügyvédek munkája is változik?

P.R.: Eltávolodva a jogászok hagyományos szerepétől, egyre inkább üzleti partnerekké lépünk elő, akiknek pontosan tisztában kell lenniük az egyes ágazatok sajátosságaival. Már rég nem arról van szó, hogy csak előkészítjük a dokumentumokat egy szerződéshez: egyszerre kell projektmenedzsernek, IT-szakembernek lennünk, gyakorlati kérdésekre választ adni. Amikor a céghez kerültem, felmérték a jogi tudásomat – ez már nem elég. Az is fontos, hogyan kommunikálunk az ügyfelekkel, hogy fel tudjuk mérni az erősségeiket, és csapatban tudjunk dolgozni. És az innováció is fontos – ez a mi esetünkben a technológia tudatosabb használatát jelenti, akár a mesterséges intelligencia alkalmazásával.

Hvg.hu: Robotügyvédekkel fogunk találkozni?

P.R.: Egyelőre inkább az információáramlás automatizálásáról van szó. Például egyes ügyeknél akár milliónyi oldalt kell átnézni, ami több száz jogász munkáját igényli. De ha ezt a keresést egy gép meg tudja oldani, akkor nagyjából a tizedére lehet szorítani a jogászok munkáját. Ez persze nem mesterséges intelligencia, hanem a technikai lehetőségek okos kihasználása. A következő fázis egy olyan gép, amely már ítéleteket tud elemezni, például adóügyekben. Például fel tudja vázolni, hogy egy adott bírót mi befolyásol a döntései meghozatalánál, mire alapozza őket. Ez még mindig nem olyan kifinomult, mint az emberi elme, de nagy segítséget jelent.

Hvg.hu: Eljuthatunk oda, hogy nem is lesz szükség a jogászokra?

P.R.: Nekünk azt is meg kell értenünk, hogy az ügyfeleinknek mire van szükségük, ezt egy gép nem tudja. Persze azt még nem látjuk, mi lesz száz év múlva, de egyelőre az ügyvédek döntéseit segítik a gépek, nem helyettesítik őket.

Hvg.hu: A kollégái nyitottak ezekre a dolgokra?

P.R.: Munkatársaink számára nem új dolog, hogy lépést kell tartaniuk a fejlődéssel, legfeljebb az, hogy egyre gyorsabb ez a folyamat.

Túry Gergely

Hvg.hu: És ügyfeleik nem kételkednek ezekben az újításokban?

P.R.: Említettem már, hogy amit most elvárnak tőlünk, az a felelős segítség, hogy az asztalnál ülve ne csak jogi tanácsot adjunk, de értsük az üzletet is..

Hvg.hu: A globális cég élén hogy látja: a generációs különbségek nagyobbak, vagy az egyes földrajzi területek közötti eltérések?

P.R.: Természetesen el kell fogadni a kulturális különbségeket, a helyi piacok szükségleteit, de ha az ügyfelektől azt várják el, hogy a nemzetközi sztenderek alapján működjenek, velünk szemben is ez az elvárás. Ebben vagyunk igazán jók, például ha egy több országot érintő felvásárlásnál segédkezünk, könnyen mozgunk az érintett országokban. Arra is fel tudjuk hívni a figyelmet, hogy az üzletkötés után milyen kockázatokkal szembesülhet a befektető.

Hvg.hu: Ha egy befektető ma Magyarországra érkezik, milyen tanácsokat adnának neki?

P.R.: Ha egy befektető ide érkezik, akkor alaposan felkészül előtte. A régióban is komoly versengés van az országok között. Magyarországot stabil, biztonságos helynek tartják, de ne legyenek illúzióink, jól látják a problémákat: például hogy már nem csak a jól képzett munkaerő hiányzik, de általában nehéz dolgozókat találni. Persze ezekre a magyar kormány tud választ adni, mi csak tanácsokat tudunk adni az ügyfeleinknek. Ezek kialakításánál viszont kétségtelen előny, hogy Londonban bármikor tanácsot tudunk kérni a budapesti kollégáktól.