A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vette meg a Soroksári út és a Ráckevei-Duna-ág közötti, 32 hektáros, páratlan fekvésű, ámde elhanyagolt területet, amelyre egykor a Quaestor-vezér Tarsoly Csaba álmodott több százmilliárd forintból önálló városrészt – adta hírül az e heti HVG hetilap. Az ingatlanokat birtokló Quaestor-cég, a DunaCity Kft. – épp az „életképes” vagyon miatt – nem felszámolásra, hanem végelszámolásra jutott, s a végelszámoló 2016-ban többször is meghirdette az akkoriban még leendő olimpiai helyszínnek gondolt Duna-parti telkeket.

A DunaCity Kft. telkén

Béres Márton

Vevő nem érkezett a Varga János végelszámoló által minimálisan megszabott 28 milliárdos forintos vételárért, aminek a realitását háromféle szakértői értékbecslés is alátámasztotta. A piaci szereplők azt gondolhatták, a csúnyán csődbe ment Quaestor vagyonához hozzá lehet majd jutni olcsóbban is. Nem élt elővásárlási jogával az olimpiai pályázatot gondozó Budapest 2024 Nonprofit Zrt. sem. A máig tízmilliárdjaik után szaladó Quaestor-kötvényesek viszont már akkor kevesellték az árat, azt a vagyon eltékozlásának tartották. Felháborodtak azon is, hogy az ominózus ingatlanokat nem vették bűnügyi zárlat alá, amit – a Quaestor-per vádlottjainak jogerős ítélete után – elkobozhatna és az ő kártalanításukra fordíthatna az állam.

Ám ha eddig fűztek is halvány reményt ahhoz, hogy a DunaCity eladásából csurran-cseppen nekik valami, az most végképp elszállt. A hvg.hu érdeklődésére ugyanis a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő közölte: a pályázati kiíráshoz képest majdnem tízmilliárd forinttal kevesebbért, 18,2 milliárd forintért vette meg a végelszámolótól az ingatlanokat. Azt a feltételezést viszont visszautasította, hogy államosításról lenne szó, piaci aktusnak nevezték a vételt. A kérdésre, hogy miért lett végül ennyire olcsó az ingatlanvagyon, sem az MNV, sem a végelszámoló nem adott magyarázatot.

Egyelőre talány, mi lesz a sorsa a DunaCitynek, s erről az állami vagyonkezelő is csak annyit mond, hogy épp egyeztet a különféle szakhatóságokkal.  A szeptember óta végelszámolás alatt álló Budapest 2024 mindenesetre kezdeményezte a földhivatalnál az elővásárlási joga törlését – tájékoztatta a hvg.hu-t a cég megszüntetésével megbízott Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.

Ügyfelek várakoznak a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. ügyfélszolgálati irodája előtt az V. kerületi Báthori utcában 2015. március 10-én.

Stiller Ákos

A quaestorosok még a 18 milliárd forintra sem ácsingózhatnak, több okból sem. Tarsolyék anno az MKB Bank 17 milliárd forintos hiteléből fogtak bele a DunaCity-projektbe, amiből 7 milliárdnak a törlesztése még hátravolt. A pénzt a jegybank alá tartozó Szanálási Követeléskezelő kapta meg, mivel az MKB állami talpra állítása során a kockázatos követelések jó része és a mögötte lévő vagyoni fedezetek feletti jelzálogjogok is rászálltak. Maga a szanálási cég így veszteség nélkül jött ki a történetből, az adófizetők viszont összességében nem. A pénz ugyanis most az állam egyik zsebéből vándorolt át a másikba, miközben az MKB szanálása eleve több tízmilliárd forintos állami szubvencióval zajlott (2015-ben a rossz kihelyezéseit az aktuális piaci értéküknél drágábban vásárolta ki belőle az állam).

A maradék 11 milliárd forintot a DunaCity végelszámolója – a költségei levonása után – a társaság tulajdonosának, a Quaestor-birodalomban hajdan központi szerepet játszó, felszámolás alatt álló Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-nek fizeti majd ki. Csakhogy a károsultak döntő többsége nem ebben a cégben áll sorban hitelezőként, hanem a kötvényeket kibocsátó, szintén felszámolásra jutott Quaestor Hrurira elnevezésűben. Ez utóbbinak pedig – hiába követelte – a jelek szerint semmi sem jut a holding esetleges vagyonából, sőt, iratok híján még a követelése jogosságát sem tudta elismertetni. Olyannyira nem, hogy legutóbbi tájékoztatójában Bollér Katalin felszámoló közölte: „nem rendelkezik felszámolás alá vonható bárminemű vagyonnal, így a kötvények tulajdonosainak járó ellenértéket várhatóan nem tudja megfizetni … az adós által kibocsátott kötvények vagyonhiány miatt kimutatható értéket nem képviselnek”. Morbid, hogy ezekért az értéktelen papírokért akár több tízezer forintos díjat is kellett fizetnie annak, aki a forgalmazó Quaestor-brókercég felszámolójától át akarta venni őket.

Stiller Ákos

Aki mindebbe nem nyugszik ebbe bele, pereskedhet, újabb költségekbe verve magát. Széles, több mint 1500 fős pertársaságot szervezett Palotás János nagyvállalkozó, igaz, nemcsak a Quaestor, hanem a szintén 2015 tavaszán bedőlt Buda-Cash és Hungária brókercég összesen közel 25 milliárd forintját követelő károsultjait is egybegyűjtve. Ügyükben a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon indított pert a tavasszal a speciális magyar kártalanítási jogszabály, az úgynevezett Quaestor-törvény miatt (utóbbi csak a Quaestor és a Hungária kötvényeseire vonatkozik, súlyos korlátozásokkal). A magyar bíróságon pedig „az állam jogalkotási és ellenőrzési” felelősségét készül felvetni a brókercsőd-hullámért, és nemcsak az államot, hanem a Magyar Nemzeti Bankot és az Állami Számvevőszéket is perbe hívná. Palotás azzal hitegeti ügyfeleit, hogy bár sok év múlva, de akár az egész követelésüket megkaphatják.  Ez azonban roppant kétséges, hiszen bizonyítani kellene hozzá, hogy az állam mulasztott, és emiatt érte a befektetőket a kár. A szakember a minap tette közzé az interneten, hogy október 31-éig próbál peren kívül egyezkedni az említett szervezetekkel, ezért aki akar, addig még csatlakozhat.