Indul a harc az EU-támogatásokért: sok jóra nem számíthat Orbán Viktor
Az uniós támogatások feltételhez kötését talán még megúszhatja Magyarország, ám az agrártámogatások csökkentését aligha. Megnéztük, hogyan áll a 2020 utáni uniós büdzsé tervezése, és hol kell résen lennie a feleknek.
Óriási szívességet tett az Európai Bizottság Orbán Viktornak: a brüsszeli testület május elején, vagyis csak a magyar választások után teszi közzé javaslatait a következő hétéves uniós költségvetési keretről. A javaslatot követő vitaidőszak ugyanis nem sok jóval kecsegtet a magyar kormány számára – ez is magyarázhatja azt, hogy a tagállamok vezetőinek első, február végi egyeztetésekor a magyar miniszterelnök úgy tett, mintha valami egészen másról (a migránsokról, mi másról) szólna a brüsszeli csúcstalálkozó.
A Fidesz-KDNP-kormány, amely egy olyan ország élén áll, amelyik a második legtöbb egy főre jutó támogatást szerezte meg 2014-2020-ra az uniós kasszából, vékony jégre léphet. A kudarc egyelőre nem borítékolható, ám több kényes helyzetből kellene kikecmeregnie Orbán Viktornak és szakértő stábjának. Elsősorban ezeket kell itthon eladnia majd:
- A kormány aligha tudja megakadályozni a támogatások csökkenését.
- Úgy kell harcolnia ez ellen, hogy közben folyamatosan azt hajtogatja a miniszterelnök: ez a pénz nem is fontos Magyarország számára.
- Az unió vezetése olyan célokra szánna több pénzt, amelynek céljai nem vágnak egybe a kormányéval.
- Szembesítik a magyar kormányt a pénzek elköltése körüli korrupció(gyanú)val.
- Ez eddiginél sokkal nyíltabban a jogállami normák tiszteletben tartásához köthetik a pénzek lehívását.
- És nem mellékesen: az európai fővárosokban nagyon is hallják, amikor Orbán Viktor Brüsszelt és saját kollégáit szapulja, vagy ellenfeleit fenyegeti.
Eldördült a startpisztoly?
Január óta vihar előtti csend honol Brüsszelben és környékén, ám mégsem maradtunk teljesen információk nélkül a 2021-2027-es pénzügyi kerettel (MFF) kapcsolatban.
Január elején egy konferencián Günther Oettinger költségvetési biztos és Sigmar Gabriel német külügyminiszter mellett Lázár János Miniszterelnökséget vezető minisztere szólalt fel, az EU-források koordinálásáért felelős politikus pedig kifejtette a kormány álláspontját.
Februárban az Európai Bizottság közzétett egy elméleti dokumentumot – ezzel a számok helyett inkább a várható frontvonalakat vázolták fel a kormányok számára.
Február végén Angela Merkel világosan jelezte: támogatná azt az először Emmanuel Macron későbbi francia államfő által felvetett javaslatot, miszerint a pénzek elosztását kössék az uniós normák tiszteletben tartásához.
Néhány nappal később a már említett brüsszeli csúcson ez az álláspont egyre nagyobb teret nyert. A magyar kormány álláspontjáról semmit nem tudtunk meg.
A múlt héten pedig az Európai Parlament – szokatlan módon beelőzve a bizottságot – elfogadott egy előzetes állásfoglalást, amely elsőként konkrét javaslatokat is tartalmaz az MFF-fel kapcsolatban. Mi most ebből kiindulva nézzük meg, mennyire igaz az, hogy minden elvész 2020 után.
Tényleg kevesebb a pénz?
A Brexittel az EU egy stabil nettó befizetőt veszít el és évente 15 milliárd eurót, ezt kellene kompenzálni – így az Európai Bizottság. Van azonban egy tétel, ami ezt akár milliárdokkal csökkentheti: a még Margaret Tchatcher által kialkudott, és azóta is minden tagország által fizetett visszatérítéssel. És még néhány másikkal, amely több nettó befizető harcolt ki időközben – ezekkel most le akar számolni Brüsszel.
Szanyi Tibor EP-képviselő szerint a visszatérítés akár 5 milliárd eurós tételt is jelenthet, vagyis jóval kevesebb pluszpénzt kellene kikönyörögni a tagországoktól, mint amennyiről a bizottság beszél.
A nettó befizetők egy része egyébként egyelőre nyitottnak mutatkozik a nagyobb áldozatra – Németország legalábbis korábban jelezte, hajlandó többet fizetni a közös kasszába. A számháború ennek a befizetésnek a mértékéről szólhat.
- Günther Oettinger a nemzeti jövedelem 1,1-1,2 százalékával egyezne ki.
- Az Európai Parlament legalább 1,3 százalékkal.
- A jelenlegi szint 0,98 százalék.
Mit akar a magyar kormány?
Lázár János januárban 1,2 százalékos felajánlást tett a magyar kormány nevében. Ez jelenlegi szinten nagyjából 431 milliárd forint – ehhez képest az idei költségvetésben az európai uniós fejlesztési támogatásból 1,9 ezer milliárdot vár Brüsszelből a kormány. A miniszter akkor azt is világossá tette, hogy visszatérítésektől mentes költségvetést szeretne, ez illeszkedik a brüsszeli tervekhez.
Saját források
Az EP a borítékolható számháborút azzal vágná át, hogy a tagállami – jobbára az áfabevétel alapján számított – befizetések helyett a büdzsét úgynevezett saját forrásból finanszírozná. Nagy újat nem mond a testület, hiszen az EU alapszerződésében is az áll, hogy a költségvetést ebből kellene állni. Ehhez képest jelenleg a nemzeti jövedelmekhez mért bevételek, amelyeket eredetileg csak kiegészítésnek szántak, a bevétel kétharmadát adják.
Saját forrás például az unióban elszámolt vámbevételek 75 százaléka, az uniós alkalmazottak által befizetett adó, netán a bizottság által kiszabott bírságokból származó bevétel. A politikusok fantáziája azonban végtelen: szó volt már a szén-dioxid-kvóta-kereskedelem bevételeiből létrehozandó alapról, egy uniós tranzakciós illeték bevezetéséről (a büdzsé finanszírozására is), arról, hogy közös társaságiadó-alapot vezetnek be, de a jegybanki tartalékok „megadóztatását” is bedobták már a szakértők. Mellesleg az EU profitálhatna a nagy techcégekre kivetendő adóból is, amelynek a terveit a héten szellőztette meg a Reuters.
Van azonban egy komoly akadálya ennek: az adópolitikájukat féltve őrző tagországok.
Mit akar a magyar kormány?
Ha annyit mondunk, hogy nálunk a legalacsonyabb, mindössze 9 százalékos a társasági adó kulcsa, és az áfarendszerben is olyan külön utat jár a kormány, amely feszegeti az uniós lehetőségek határát, látszik, hogy a kormány mennyire kész egy bármilyen szinten harmonizált adópolitikára.
A gazdák bánata
Akármekkora is lesz a teljes keret nagysága, azt nagyjából biztosra lehet venni: az agrártámogatások szintje csökkenni fog: a keret akár a negyedével eshet vissza. Szanyi Tibor, aki az EP mezőgazdasági bizottságának a tagja ugyanakkor kiemeli: ez csak az egyik eleme az átalakításnak.
A közös agrárpolitika reformja látszólag nehézkesen haladt előre, mégis sokat változott az elmúlt évtizedekben. Szanyi Tibor szerint ez folytatódhat a jövőben is, elsősorban azzal, hogy a közvetlen kifizetéseket és a vidékfejlesztési elemet jobban összekötik.
Honfoglalás NER módra: így vette át a hatalmat a föld fölött a kormány
A családi gazdaságok erősítését tűzte ki célul a kormányzat 2010-ben. Nyolc évvel később tény: vannak családok, amelyek valóban megerősödtek az elmúlt időszak intézkedéseinek köszönhetően.
Az átalakításnak van egy pénztől független magyarázata is: az idő túllépett már a hagyományos termelésen. Vannak például olyan gazdaságok, amelyek gyakorlatilag talaj nélkül termesztenek növényeket – ezek azonban éppen a föld hiánya miatt nem jogosultak támogatásra. A bizottság ugyanakkor azt is felveti, hogy ma a támogatások 80 százaléka a támogatottak ötödénél köt ki – vagyis kisgazdaságok helyett inkább a nagyoknál, amin szintén változtatnának.
Mit akar a kormány?
Miközben az EU szeretné elérni, hogy a támogatás elsősorban fejlesztési beruházásokat finanszírozzon, a magyar valóság ettől távol van. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter ezt nemrég Brüsszelben is világossá tette, így: „A területalapú támogatások elsődleges feladata, hogy jövedelempótló pénzügyi hozzájárulást nyújtsanak a gazdáknak, akiknek jövedelme továbbra is jócskán elmarad más ágazatokétól. Ezért Magyarország abban érdekelt, hogy a KAP költségvetése és ezen belül a közvetlen támogatásokra fordítható összegek nagysága 2020 után is legalább a jelenlegi szinten maradjon. A magyar kormány elfogadhatatlannak tartja, hogy a gazdákat megillető forrásokból például a migrációs válság kezelését finanszírozza az unió.”
Az oligarchák öröme
Az MFF másik nagy tétele a felzárkóztatásra szánt összeg. A fejlettségi szint alapján folyósított támogatás tölti meg a „nemzeti borítékot”, bár a pénz nagyobbik felét nem az országoknak, hanem azok szegényebb régióinak szánják.
Itt érhető tetten leginkább az az alapelv, hogy a belső piacból jobban profitáló országok (pl. a németek) segítik azokat, akik nem bírják a versenyt. Ezt nemrég Matolcsy György jegybankelnök úgy vázolta fel, hogy az uniós transzfer nagyjából annyi (a nemzeti jövedelem 4-5 százaléka), mint amennyi a nemzeti jövedelem és a Magyarországon megtermelt javak összessége (a GDP) közötti különbség. Magyarul: amit a németek elvisznek, azt hozzák vissza.
A képlet azért nem ennyire egyszerű – bár Orbán Viktor igyekszik azzá tenni –, de a fő gond nem is a leegyszerűsítéssel van, hanem azzal, hogy az a pénz nem mindig jut el azokhoz, akiknek szánják.
De akkor legyünk mi is egyszerűek: ha egy fejletlen régióban (Dél-Alföld) található város (Hódmezővásárhely) a valósnál magasabb árat fizet EU-forrásból egy szolgáltatásért (közvilágítás felújítása), és még az is kiderül, hogy a megvalósítás rossz minőségű, akkor igazából egy budapesti (fejlett régió) cég profitál a támogatásból.
A jó hír: abban mindenki egyetért, hogy a felzárkózási támogatásokat meg kell tartani, a rossz: valamit kezdeni fognak azzal, hogy ezek a pénzek a korrupció terepévé váltak több országban. (Két bizottsági adat: az áfacsalás évente 120 milliárd eurónyi kárt okoz, az uniós pénzeket érintő visszaélések pedig 150 milliárdnyit.)
Az EP ennek ellenére nem ért egyet azzal, hogy a támogatásokat vegyék el azoktól az országoktól, ahol a jogállamiság garanciái nem tudnak érvényesülni. (Nem kell feltétlenül elvont dolgokra gondolni, elég arra, hogy a függetlenségétől megfosztott igazságszolgáltatás szemet huny az égbekiáltó visszaélések fölött.)
Az EP-ben most elfogadott állásfoglalás szerint szankcionálni kell ugyan az országokat, ezt azonban a büdzsén kívül kell megtenni. Jávor Benedek szerint ez is előrehaladás, hiszen a parlament képviselők korábban nem is nagyon akartak tudomást venni erről a problémáról, mondván a támogatások még mindig nagyobb jobban segítik a felzárkózást, mint amekkora a korrupciós veszteség. Az Együtt és a PM EP-képviselője szerint ez az utóbbi időben változott, amihez hozzájárult a szlovákiai újságírógyilkosság is. Ján Kuciak ugyanis az uniós pénzekkel kapcsolatos visszaéléseket igyekezett feltárni.
A büdzsén kívüli szankcionálásra elvileg eszköz lenne a létrehozandó Európai Ügyészség, ám – emlékeztetett a politikus – a végül önkéntes alapon szerveződő nyomozóhatóság munkájában éppen a két legnagyobb kedvezményezett, Lengyelország és Magyarország nem fog részt venni. Ráadásul az ügyészség már végrehajtott visszaélésekkel foglalkozna, a rendszerszintű visszaélések feltárására nem lenne alkalmas.
Jávor Benedek ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság alakítson ki egy korrupciós helyzetet elemző mutatót, és ha ez alapján magas kockázatot érzékel, vegye ki a tagállami irányítóhatóság kezéből a pénz elosztását, és adja át egy bizottsági szervnek.
Mit akar a magyar kormány?
Tavaly nyáron, mikor a feltételhez kötés először felmerült, Orbán Viktor a felvető Emmanuel Macront házmester módjára igyekezett helyretenni, mondván, az új fiú majd kiismeri magát a nagy öregek között. Macron azóta is oda-odaszúr a magyar kormánynak, míg utóbbi tagjai általában Sorost és kettős mércét emlegetnek. Egyelőre Macron áll nyerésre.
Idő van
Az nem szentírás, hogy az MFF hét évig tartson. Sőt, egyre inkább eluralkodik az az álláspont, hogy az uniós ciklus idejét követve öt év legyen a költségvetés időkerete is. Az EP ehhez képest 5+5 évet szeretne – így követvén a rendszer a ciklikusságot, ugyanakkor elég időt adva a pénz lehívására. Kérdés, ez hogyan kezelné azt a problémát, hogy évekkel korábban nem lehet megjósolni, mire kell majd pénz.
Emlékezhetünk a migrációs válságra, amelynek a kezelésére – és az ezzel kapcsolatos terrorizmus elleni és védelmi kiadásokra – az Európai Bizottság elnöke szó szerint kuncsorogta a pénzt a tagállamoktól. A jelenlegi állás szerint Brüsszel eleve többet szánna erre, ugyanakkor nagyobb rugalmasságot adna magának és a tagországoknak is.
Mit akar a magyar kormány?
Lázár János ellenzi a rövidítést, mondván kell idő a pénzek lehívására – ehhez képest az összes forrást erőltetett menetben, gyakorlatilag két év alatt szétosztotta a kormány.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Így tapsolták el Orbánék az országnak szánt uniós ezermilliárdokat
2010 után életmentő segítség volt a magyar gazdaságnak a több ezermilliárd forint EU-forrás, ám a pénzből a magyar társadalom sokkal kevesebbet profitált, mint amennyit lehetett volna. A pénz elosztását a kapkodás és az intézményesített korrupció jellemezte.
