Az uniós jog szerint nem kell, hogy valaki valamely tagállamban munkavállaló legyen ahhoz, hogy egy másik tagállamban lakó gyermekei után családi ellátásokra legyen jogosult – közölte döntését az Európai Unió Bírósága csütörtökön.
Az ügy előzménye, hogy egy román állampolgár, aki korábban Írországban dolgozott, majd munkakeresőként élt és betegellátásban részesült, családi ellátásokat igényelt az ír hatóságoktól a Romániában lakóhellyel rendelkező gyermekei után.
Az ír hatóságok helyt adtak a kérelmének, de csak a munkával töltött időszakra vonatkozóan, azzal az indokkal, hogy az illető nem folytatott munkavállalói tevékenységet Írországban, és nem részesült járulékalapú ellátásban sem. A román állampolgár vitatja a határozatot, azzal érvelve, hogy az ír hatóságok az uniós jog téves értelmezésére támaszkodtak.
Az uniós bíróság az ítéletében megállapította, hogy a vonatkozó uniós jogszabály úgy rendelkezik, hogy minden uniós állampolgár ugyanúgy jogosult családi ellátásokra egy másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha valamennyi családtag egyazon tagállamban rendelkezne lakóhellyel.
A bíróság megjegyezte, a más tagállamban lakó gyermekek után járó családi ellátásokra való jogosultság több jogcímen is igényelhető, és nem csupán a munkavállalói tevékenység után.
Az uniós jog tehát nem követeli meg, hogy bárki konkrétan meghatározott – különösen munkavállalói – státusszal rendelkezzen a családi ellátásokra való jogosultsághoz.
A bíróság arra a megállapításra jutott, hogy egy uniós állampolgár a más tagállamban lakó gyermekei után járó családi ellátásokra való jogosultságának nem feltétele az, hogy munkavállalói tevékenységet folytasson, vagy az, hogy munkája után pénzbeli juttatásban részesüljön egy másik tagállamban.
