Többek közt a magyar kormány vétója miatt nem sikerült megállapodnia az uniós tagállamoknak arról, hogy 2050-re megteszik a legnagyobb közös erőfeszítést az éghajlatváltozás veszélyeinek csökkentése érdekében. A veszélycsökkentés eminens eszköze lehetett volna (lenne, kéne hogy legyen) az Orbán-kormány által is leszavazott úgynevezett klímasemlegesség, vagyis hogy a következő harminc év alatt az ártalmatlanhoz közeli értékre redukálják a felmelegedést okozó anyagok kibocsátását.

A Föld története során előfordultak már klímaváltozások. A bolygó éjhajlati jellemzői nem állandóak, hanem hullámmozgást mutatnak, amik néha a szélsőségesen hideg, néha a szélsőségesen meleg felé tendálnak, tehát nem csak az emberi tevékenység okozza őket. A tizenötödik és a tizenkilencedik század közti ún. kis jégkorszakot például bajos lenne pusztán civilizációs hatásnak nevezni. Igaz, sokkal több ökológiai bűncselekmény történt a középkortól, mint gondolnánk, de tényleg gyerekcipőben járt a technológiai fejlődés, és relatíve kis létszámú volt az emberiség, az üvegházhatású gázok kibocsátása (például a szénfűtés meg a marhatenyésztés révén) pedig töredéke volt a mainak.

A mostani klímacóresz és a környezetpusztító ipari tevékenységek közti szoros összefüggés tudományosan igazolt, ezt a tényt csak néhány címeres barom, illetve aljas gazember próbálja eltagadni; sajnos némelyikük igen magas pozíciót birtokol. Elég, ha az Amerikai Egyesült Államok elnökére gondolunk. Nem biztos, hogy a folyamat még megfordítható. Egyáltalán nem biztos. Túl későn kezdünk – ha egyáltalán – észbe kapni. Ha 2050-ig radikálisan csökkentjük az üvegházgáz-kibocsátást, attól még simán előfordulhat, hogy a sarkköri olvadás, a tengerek szintemelkedése, és a délen immár apokaliptikus méreteket öltő kontinentális szárazság, s ezekkel együtt az ökoszisztéma gyors átalakulása a vesztünket okozza.

Minden jóérzésű és értelmes embernek össze kéne szoruljon emiatt a szíve, minden jóérzésű és értelmes embernek el kéne kezdeni törni a fejét, hogy mit tehet. Mert ha nem is biztos, hogy meg tudjuk akadályozni a bajt, de hogy legalább próbáljuk meg, basszus, együtt, legalább mentsük a menthetőt, hát azért mégiscsak ez lenne az emberség minimuma. Orbán Viktornak – ha már magasról nem érdekli az úgynevezett „magyar emberek” sorsa – legalább a saját gyermekeire és unokáira gondolni kéne, mikor egy-egy döntésével hozzájárulhatna a veszély mérsékléséhez.

De nagyon úgy látszik, hogy nem gondol rájuk. Még rájuk sem.

Az emberség minimumát vétózta most meg, nem először és vélhetően nem utoljára, két másik tagállammal (Lengyelországgal és Csehországgal) együtt a magyar kormány. Méghozzá gazdasági érdekekre hivatkozva; úgy tartják, a klímasemlegesség felé tett lépések nagyobb terhet rónak ránk rövid és középtávon, mint más, főleg nyugati és északi tagországokra. Például az autógyártás csökkentése/átalakítása és a mátrai szénerőmű leállítása volna a magyarok dolga. (Egyébként a Kárpát-medence a kontinens egyik leggyorsabban melegedő fertálya, csak szólok.)

Nem akarják megérteni, hogy nincs olyan rövid és középtávú érdek, ami az éghajlat megóvására tett kísérleteket felülírhatná. Az összeomlás, amit a következő évtizedekben az ökoszisztéma kataklizmaszerű átalakulása okoz, mindenféle gazdasági megfontolást hazavág. De a magyar kormány a magyar gazdaságnak nem bölcs működtetője a haza javára, hanem dagadt élősködője, neki semmi más nem számít, mint a haverok és mutyitársak detonatív gazdagodása. Nem számít, hogy sosem látott betegségek és járványok jelennek meg éveken belül (sőt, már most), hogy az elsivatagosodás és aszály elől menekülők hallatlan és tényleges migrációs nyomást jelentenek majd, miközben a természeti erőforrásaink végletesen kimerülnek. Nem számít, hogy a vaksi és gonosz döntésekkel megidézik az apokalipszist.

A lóvé számít meg a hatalmi mámor, és e kettőnél csak a még több lóvé, és a még bizsergetőbb hatalmi mámor számít jobban.

A cezarománoknak, akik évtizedek óta bojkottálnak minden épeszű és tisztességes nemzetközi klímavédelmi egyezményt, és a választópolgárok tömeges megtévesztése útján országokat vezethetnek, azokkal együtt, akik most leszavazták az uniós klímaregulát, emberiség elleni bűntettért kéne felelniük.

Csak hát sanszos, hogy már nem lesz ki előtt.