A New York-i tőzsde újabb pálfordulást tett, ugyanis mégis kivezeti három kínai telekomcég, a China Mobile, a China Telecom és a China Unicom részvényeit a kereskedésből – erősítette meg a börze január 6-án a korábban több amerikai lap által megszellőztetett értesülést. A pálfordulás nem áll túl távol a börze legutóbbi hivatalos közlésétől, szóval nem teljesen meglepő. Még akkor sem, ha az előző hivatalos bejelentés az ügyben az volt, hogy nem vezetik ki a részvényeket. Mindössze pár nappal az után, hogy 2020 utolsó napján bejelentették a kivezetésüket.

Amely bejelentés már önmagában meglepő volt, a három kínai telekomcég (illetve amerikai leányaik – ez még fontos lesz) ugyanis régi motorosok a New York-i börzén, ott részvényeikkel 1997, 2000 illetve 2002 óta kereskednek.

A pénzügyminiszter közbelép

A tőzsde a kivezetésről szóló első bejelentéskor azzal indokolt, hogy a lépésre Donald Trump elnök novemberi rendelete miatt van szükség, amelyben megtiltotta egyes – a vélelem szerint a kínai hadsereg tulajdonában vagy irányítása alatt álló – vállalatokba történő amerikai befektetéseket. Vagyis a részvények tartását is.

Aztán a kivezetés visszavonásáról szóló bejelentésben azzal indokoltak, hogy „az illetékes szabályozó hatóságokkal” folytatott „további egyeztetések” miatt hozták meg az újabb döntést. De hozzátették, hogy továbbra is értékelik az érintett cégek helyzetét – emiatt nem meglepő, hogy egy újabb fordulattal mégis kivezetik a részvényeket.

Az „illetékes szabályozó hatóság” alatt minden bizonnyal a pénzügyminisztériumot kell érteni, amely egyébként épp az előtt hozott nyilvánosságra egy értelmező dokumentumot, hogy a tőzsde bejelentette: mégsem dobják ki a kínai cégeket.

Marco Rubio republikánus szenátor, aki a Kínával szembeni kemény fellépés híve, sietett is megjegyezni,

mennyire felháborító lenne, ha esetleg a tőzsde a pénzügyminisztériumból származó tanács hatására gondolta volna meg magát.

Ez ugyanis – szerinte – az elnöki rendelet aláásása lenne.

Közben a hírek szerint Steve Mnuchin pénzügyminiszter telefonon fejezte ki elégedetlenségét Stacey Cunninghamnek, a New York-i tőzsde elnökének, amiért mégsem dobják ki a három kínai céget. (Az, hogy a miniszter helytelenítette a döntést, nem jelenti, hogy a tőzsde ne kapott volna a minisztériumból ilyen tanácsot.) Mnuchin tiltakozása után a tőzsde meggondolta magát, és mégis a kínai cégek kipaterolása mellett döntött. Nem tudni, Mnuchin személyes fellépése mennyit számított (ha valóban sor került egyáltalán a telefonhívásra),

a börze magyarázatában a minisztériumtól kapott „új, specifikus iránymutatásról” beszélt.

A rendelet szó szerint tényleg nem ír elő ilyesmit

A történet teljesen kaotikus, aminek alapvető oka, hogy az elnöki rendelet valóban nem egyértelmű. Ugyan megtiltja az amerikai gazdasági szereplőknek a fekete listára tett kínai cégekbe történő befektetést (így részvényeik, vállalati kötvényeik stb. birtoklását), arról ugyanakkor nem szól, hogy e cégek papírjai ne lehetnének bejegyezve amerikai tőzsdéken. Arról pedig pláne

nem rendelkezik, hogy az amerikai tőzsdéknek ki kellene vezetniük az érintett cégek részvényeit.

A másik probléma, hogy az érintett három cég esetében formailag nem a kínai anyavállalatok részvényei forognak a New York-i tőzsdén, hanem amerikai leányvállalataikéi. (A szóban forgó leánycégek egyébként nem végeznek tényleges gazdasági tevékenységet, de ez ebből a szempontból mellékes.)

A kormányrendelet pedig nem mondja ki, hogy a fekete listás kínai cégek leányvállalataira is vonatkoznának a bevezetett korlátozások.

A fentiek alapján a tőzsdénél legalábbis némileg túlbuzgóak lehettek, amikor a kínai cégek részvényeinek kivezetése mellett döntöttek (kétszer). Ugyanakkor a Trump-kormány működését ismerve nemhogy nem zárható ki, de inkább valószínűsíthető, hogy valóban ellentmondásos értelmezéseket kaptak a rendelet alkalmazását illetően a pénzügyminisztériumból (a nyugati kormányok és közigazgatások enyhén szólva nem annyira központosítottak, mint a magyar, a Trump-kabinet pedig sokszor kimondottan kaotikusan működik).

Peking ezúttal joggal kéri számon a szabadságot

Peking természetesen tiltakozott cégei részvényeinek kivezetése miatt. Kína meg fogja tenni a „szükséges intézkedéseket” vállalatai érdekei védelmében – közölte a pekingi kereskedelmi minisztérium.

„A kínai vállalatok háttérbe szorítását célzó, nemzetbiztonsággal és az államhatalommal való ilyen visszaélés összeegyeztethetetlen a piaci szabályokkal, illetve sérti a piaci észszerűséget” – írja közleményében a pekingi minisztérium. A tárca szerint az amerikai intézkedések nemcsak, hogy sértik az érintett kínai vállalatok jogait, de kárt okoznak a befektetőiknek – beleértve az amerikai befektetőket.

A helyzet az, hogy a kínai minisztériumnak jelen esetben igaza van – még ha ironikus is, amikor pont Pekingből érkezik a szabad piaci szabályokat számon kérő kritika. A három érintett céget a hongkongi tőzsdén is jegyzik, árfolyamuk a New York-i kivezetés hírére jelentősen zuhant. Majd a mégsem-kivezetés hírére jelentősen emelkedett.

Ráadásul nemcsak Kína, hanem befektetők is a piaci folyamatokba való beavatkozásként értékelték Trump rendeletét, illetve az az alapján hozott tőzsdei döntést. Sok elemző szerint a tőzsde épp emiatt hajtotta végre pálfordulását. Magyar viszonyokra lefordítva a helyzetet:

olyan, mintha Orbán Viktor rendeletileg megtiltaná a német cégekbe való magyar befektetéseket, ezért a budapesti tőzsde a Magyar Telekom Nyrt. (a Deutsche Telekom leánya) részvényeinek kényszerű kivezetéséről határozna.

Az ilyen direkt beavatkozás nemcsak az érintett társaságokat érinti, hanem a tőzsde működésének alapjaival szemben vet fel kételyeket: minden vállalkozás bizonytalanabb befektetés, ha egyik vagy másik kormány egyszerűen kivezettetheti a részvényeit a honos tőzsdéről.

A részvényesek becserélhetik a papírjaikat

A részvényesek szerencsésnek mondhatják magukat, a hongkongi tőzsdén is jegyzett három cég már az első, New York-i kivezetésük bejelentése után bejelentette a kínai hatóságnak, hogy részvénycserét kíván végrehajtani.

A gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy az amerikai részvényesek letétbe helyezhetik papírjaikat a Bank of New York Mellon pénzintézetnél, cserébe hongkongi részvényeket kapnak. A részvénycsere nem egy az egyben fog megvalósulni: a China Mobile közlése szerint náluk egy amerikai részvény öt hongkongit ér; a China Unicom egy amerikai részvényért tíz hongkongit ad; a China Telecom pedig ezret. A cserélt részvények értéke így lesz nagyjából egálban.

A részvényesek valószínűleg rosszabb helyzetben lennének, ha a három cég papírjait nem jegyeznék a hongkongi tőzsdén (vagy máshol is). Ebben az esetben megtarthatnák a papírokat, és tőzsdén kívüli (így kevésbé szabályozott és ellenőrzött) ügyletekben kereskedhetnének velük.

Mindenesetre a befektetők végső soron minden bizonnyal bukni fognak az egész hercehurcán: a hongkongi részvények árfolyama ugyanis mindkét New Yorki-i kivezetési bejelentésre esett. A három cég tényleges üzleti tevékenységet nem végez Amerikában, a hongkongi jegyzésüknke köszönhetően pedig a tőzsdei hozzáfárásüket sem veszítik el. Ennek ellenére értéküknek nem tesz jót az ügy.

Trump megy, de mit hoz Biden?

A helyzetet még sokkal tovább bonyolítja, hogy a fekete listás kínai cégekbe történő befektetéseket tiltó rendelet korlátozásai január 11-én élesednek – bő egy héttel később pedig Donald Trump átadja hivatalát Joe Bidennek.

Trump az elmúlt hónapokban még a szokottnál is keményebb hangot és intézkedéseket ütött meg Kínával szemben, sőt igyekezett nemzetközi összefogást kovácsolni Pekinggel szemben. Ez jobbára sikertelen volt, sőt olyannyira, hogy az Európai Unió épp 2020 végén írt alá beruházási egyezményt Kínával.

Egyelőre se a befektetők, se a kínai vezetés nem tudják, pontosan milyen Kína-politikára számíthatnak Bidentől.

Pekingből elég látványosan igyekeznek bizakodó, a kapcsolatok normalizálását sürgető üzeneteket küldeni.

Az elemzők nagy része arra számít, Biden valóban kevésbé lesz ellenséges és konfrontatív, ugyanakkor jóval kiszámíthatóbban fog intézkedni és kommunikálni. Az kizárható, hogy 180 fokos fordulatot hajtana végre Trumphoz képest, sőt az előző elnök intézkedéseinek megmásítására sem nagyon számít senki. Ezt Biden akkor sem tehetné meg, ha akarná, legalábbis ha nem akar gyengének mutatkozni az amerikai választók előtt. Ráadásul tény, hogy az USA és Kína a gazdaság sok területén vetélytársai egymásnak (informatika, telekommunikáció és összes kapcsolódó területeik, hogy mást ne mondjunk), ezért a korlátozó intézkedések nem mindegyike ördögtől való.

Az is vitathatatlan, hogy Kína és cégei bizonyítottan követtek el olyan emberijog-sértéseket (többek közt az ujgur kisebbséggel szemben) amelyek érvényes erkölcsi alapot kínálnak szankciók bevezetésére és fenntartására.