szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Moszkva valójában győzelemre áll az energiaharcban? Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség ügyvezető igazgatója pontokba szedte a cáfolatokat.

Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Friss cikkek a témában

Folyamatos emelkedésben van a gáz ára az Európai Unióban azóta, hogy Oroszország – válaszul az ellene az ukrajnai háború után bevezetett szankciókra – felhagyott a gázszállítással az Északi Áramlat 1 gázvezetéken. A rövidtávú kilátások sötétek, ám a Nemzetközi Energiaügynökség ügyvezető igazgatója szerint az energiaválságról szóló hírek közül sok olyan van, amely hamis narratívát közvetít, és rosszabbnak láttatja a helyzetet annál, mint amilyen valójában. Fatih Birol a Financial Timesban megjelent véleménycikkében három ilyen „mítoszt” cáfolt meg.

Az első ilyen mítosz szerint Moszkva valójában győzelemre áll az energiaharcban. Birol szerint tény, hogy az ukrajnai háború emelkedést hozott az olaj- és gázárakban, ami rövid távon nagyobb bevételt biztosít Oroszország számára, de ezt bőven ellensúlyozza majd a bizalom- és piacvesztés, amivel Moszkva éveken át szembesülni fog. Birol szerint az orosz vezetés hosszú távon kárt okoz magának azzal, hogy elidegeníti az EU-t, amely az ukrajnai invázió előtt a legnagyobb vásárlója volt, az általa felhasznált földgáz 40 százalékát Oroszországból importálta.

Az a narratíva, amely szerint Moszkva nyer, figyelmen kívül hagyja azokat a középtávú hatásokat is, amelyeket az orosz olaj- és gázszektorra kivetett szankciók okoznak, és amelyek gátolják az orosz ipar kitermelési és szállítási képességeit. Birol úgy érvel: Oroszország egyre nehezebben hozzáférhető helyeken készül olajmezőket feltárni, de lehetséges, hogy önerejéből, nyugati vállalatok, technológiák és szolgáltatók nélkül erre nem lesz képes. Ugyancsak szinte lehetetlennek tűnik, hogy nemzetközi partnerek és technológiák nélkül sikerüljön jelentősen bővíteni azokat a kapacitásait, amelyek cseppfolyósított földgáz (LNG) előállításához szükségesek, amit új, az EU-n kívüli partnereknek adnának el. Az orosz terv az volna, hogy 2035-re 120-140 millió tonna LNG-t exportáljon – a mostani mennyiség négyszeresét.

Ugyancsak mítosznak, egyenesen „abszurd állításnak” tartja Birol, hogy a mai energiaválság egyben a tisztaenergia válsága is. Mint írja, a döntéshozók, akikkel rendszeresen találkozik, inkább azt bánják, hogy nem épültek náluk elég gyorsan nap- és szélerőművek, nem javították az épületállomány és a járművek energiahatékonyságát és hosszabbították meg az atomerőművek élettartamát. Ezekkel ugyanis most nem lenne ilyen mély a krízis és gyorsabbá válhatna az átállás a fosszilis tüzelőanyagokról a tiszta energiára. Birol úgy látja:

amikor az emberek a tiszta energiát és a klímapolitikákat teszi felelőssé a válságért, elvonják a figyelmet a valódi okokról: a gázellátás korlátozásáról és Oroszországról.

A harmadik mítosz Birol szerint az, hogy az energiaválság akadályozza majd a klímaváltozás elleni küzdelmet. A szakértő azt írja, hogy a krízis felhívja a figyelmet a jelenlegi, az ipari forradalom óta a fosszilis energiahordozók dominálta energiarendszer fenntarthatatlanságára. A jelenlegi helyzetben megvan a lehetőség arra, hogy „történelmi fordulópont legyen egy tisztább, megfizethetőbb és biztonságosabb energiarendszer kialakítása felé”.

Birol példákat is felsorolt arra, hogy az ukrajnai háború kezdete óta az EU és a világ jelentős országai – többek között az Egyesült Államok, Japán és India – milyen, a megújuló energiák arányának növelését és az energiahatékonysági célok elérését segítő csomagokat léptettek életbe.

„Ne higgyenek el minden negatív beszámolót az energiaválságról” – figyelmeztetett optimistán Birol, aki azonban azt sem hallgatta el, hogy számos kemény kihívás áll a világ előtt, de ez nem jelenti azt, hogy Oroszország nyerő helyzetben van, vagy hogy a klímaváltozás elleni harc kudarcra lenne ítélve.

„A tél után jön a tavasz”

– írta, hozzátéve, hogy a hetvenes évek olajsokkjai jelentős előrelépést hoztak az energiahatékonyság, a nukleáris, a nap és a szélenergia terén. A mai válságnak pedig hasonló hatása lehet.

(via Fortune)

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!