Az 5 tonnás hazai átlagnál hajszállal magasabb, 5,1 tonna szén-dioxidot bocsát ki évente fejenként átlagosan az a több mint 21 ezer olvasónk, aki a hvg.hu karbonlábnyom-kalkulátorával kiszámolta a rá vonatkozó adatot.

Nem jó, nem tragikus

– idézhetnénk a közelmúlt egyik népszerű sorozata, a Csernobil Gyatlov elvtársának szállóigévé vált szavait, de egyvalami biztos: muszáj lesz mindenkinek jobban teljesítenie.

Vannak persze biztató eredmények. Például az, hogy a kérdőívet kitöltő olvasóink többsége – akár tudatosan, akár nem, de – kerüli a repülést: 63 százalékuk nem utazott így az elmúlt egy évben, és csupán 4 százalékuk repült 17 500 kilométernél is messzebbre. Nagyon nem mindegy, mennyit repülünk, hiszen a légi közlekedés adja a globális károsgáz-kibocsátás közel két százalékát. Azok közül, akik mégis repülőre ültek, majdnem minden harmadik 1250 kilométer alatti távolságra fekvő úticélt választott. Ez viszont már az a távolság, amikor reális megoldás lehet a kibocsátás szempontjából sokkal kedvezőbb vasúti közlekedés is – már amennyiben elég gyors és megbízható, ám ez, valljuk be, a jelenlegi, égető problémákkal küzdő hazai szolgáltatásra kevésbé jellemző.

Vonatozni fog a nyáron? Készüljön rá, hogy a MÁV négy vonatból egyet tud rendesen lehűteni

Nem tudja garantálni a MÁV, hogy a nyáron kellemesen hűs kocsikban, időben érjünk célba. Kérdésünkre ezt maga a társaság is elismerte. A kinti 35 fok felett is kényelmet biztosító újabb klímaberendezések vásárlására ugyanis nincs pénze. A Balatonnál az igazán nagy káoszt idén nyáron még sikerült megúszni, most fokozott pályafelügyelettel készülnek arra, hogy beavatkozzanak, ha a hőség miatt baj lenne.

Rövidebb utakon is autóval

Azt nem mondhatjuk biztosra, hogy összefügg a fentiekkel, de talán árulkodó, hogy a kalkulátor kitöltőinek háromnegyede nem is használ vonatot (és közel kétharmada buszt sem), vagyis úgy tűnik, a többség gyalogol, kerékpározik, motorozik, de leginkább autózik. Ők vannak legalábbis kétharmados (sőt akár háromnegyedes) többségben, hiszen a vonatkozó kérdésnél 31 százalékuk válaszolta azt, hogy nem utazik autóval, illetve amikor az utazási időre kérdezett rá a kérdőív, akkor már csak 24 százalékuk jelezte ugyanezt. Az amúgy 80 százalékban kis vagy közepes lökettérfogatú belső égésű motorral hajtott autóval utazó többség közül viszont majdnem minden második (46 százalék) heti kevesebb mint 2 órán át teszi ezt.

Ez a kétórás utazási idő – ha csak munkanapokkal számolunk – alig 24 perces oda-vissza, tehát 12 perces egy irányba megtett utat jelent. Nem kizárt, hogy ilyen rövid utat valamilyen alternatív, kedvezőbb kibocsátású közlekedési eszközzel is meg tudnának tenni. Vajon így mennyivel csökkenhetne a karbonlábnyomuk? Akár ki is próbálhatják, vagy legalább újraszámolhatják a kalkulátorral. Csak emlékeztetőül: a közúti közlekedés (beleértve a szállítást is) a globális szén-dioxid-kibocsátás 11,9 százalékáért felel.

Okosan hűtünk

Kibocsátásunk szempontjából az sem mindegy, hogy a nyári hőségben hogyan próbáljuk meg lehűteni otthonunkat (vagy épp felfűteni a téli hidegben). Hiszen a lakóingatlanok energiafogyasztásához köthető a globális kibocsátás bő 10 százaléka. Olvasóink ilyen szempontból akár tudatosnak is tűnhetnek, hiszen bő kétharmaduk nem használ légkondicionálót. Ők kisebb arányban ventilátorral, jóval nagyobb arányban árnyékolással, szellőztetéssel igyekeznek kellemesebb hőmérsékletet kialakítani otthonukban.

hvg360 - Hetilap: Korszerű hűtés

Korszerű hűtés Klímák, hőszivattyúk térhódítása Szerkesztette: Keresztes Imre A felmelegedés miatt ugrásszerűen nő a klímaberendezések iránti igény a világon. Több startup is energiahatékony és újszerű technológiákkal próbálkozik.

A többség, úgy tűnik, eleve jobban kedveli a meleget, erre utalhat az is, hogy a téli fűtési idényben szinte minden második kitöltő 21-22 Celsius-fok közé, minden tizedik pedig 23 fok fölé fűti fel a lakását. Csak minden harmadik elégszik meg a 18-20 fokkal. Így nem csak az energiafelhasználást és a kibocsátást, de természetesen a rezsiszámlákat is könnyebben kordában tarthatják a zömében (59 százalék) gázzal fűtő háztartások.

Tudatos étkezés

Az étkezésnél is vélelmezhető némi tudatosság, a válaszadók közül legalábbis minden tizedik kerüli például a számottevő károsgáz-kibocsátás mellett megtermelt marhahúst, minden ötödik jelezte, hogy ritkán fogyaszt húst, és összesen 7 százalék vegán vagy vegetáriánus. Kétharmaduk azonban mégis sokszor vagy „szinte minden étkezéskor” eszik húsételt, amelynek előállítása az élelmiszer-termelés összes kibocsátásának 60 százalékát és a növényi alapú élelmiszerek kibocsátásának dupláját adja.

AFP / Caia Image / Science Library / Sam Edwards

Az élelmiszer kidobásának mérséklésére is igyekeznek odafigyelni olvasóink, majdnem minden harmadik (28 százalék) nem dob ki ételt, és a kétharmaduknál az élelmiszerek  mindössze 10 százaléka kerül a kukába. A szemetet ugyanakkor a többség legalább valamilyen szinten szelektíven gyűjti, csak hét százalék volt, aki egyáltalán nem. Az élelmiszerekhez köthető károsgáz-kibocsátás sokszor abból fakad, hogy távolról érkezik a boltok polcaira. Ezt olvasóink harmada legalább azzal igyekszik csökkenteni, hogy törekszik magyar terméket vásárolni, és körülbelül minden hatodik (15 százalék) jelezte, hogy helyben termelt az általa elfogyasztott élelmiszerek nagy hányada. Harmaduk viszont egyáltalán nem figyel arra, hogy honnan kerül az asztalára az étel.

Negatív karbonlábnyom

A legjobb eredményt elérőknek negatív volt a karbonlábnyomuk (a legalacsonyabb eredmény -0,17 tonna), bár élünk a gyanúperrel, hogy e bő tucatnyi kitöltő valójában csak próbálkozott, miként érheti el a legkisebb adatot. Erre utalnak az olyan életszerűtlennek tűnő válaszok, hogy öten vagy annál is többen élnek egy egyszobás, de szigetelt tetőtérrel rendelkező otthonban, amelyet 17 fokig sem fűtenek fel télen.

Hasonlóan gyanúsak a legmagasabb, csaknem 15 tonnás eredményeket elérő kitöltők válaszai is, akik arról számoltak be, hogy megvették a lehetséges összes új háztartási cikket az elmúlt egy évben, és egyszerre jelölték be, hogy szénnel és klímával is fűtik az egyébként egy ember lakta, ötszobásnál is nagyobb, „Piripócsalsón” található családi házukat, emellett hetente több mint 25-25 órát töltenek a nagy benzines vagy dízel autójukban és buszon utazva is.

Szóval úgy tűnik, voltak néhányan, akik bátran próbálkoztak a válaszok variálásával módosítani az eredményen, és mi erre biztatunk mindenkit: gondolja át, min változtatna szívesen, mit vállalna be azért, hogy csökkentse saját karbonlábnyomát, és ha módja van rá, ne csak a kérdőívben variáljon a válaszokkal, hanem a valós életben is módosítson szokásain!

Szia, uram, szén-dioxid-kvóta érdekel?

A szén-dioxid-kompenzációt előszeretettel használják a legnagyobb vállalatok a szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentésére, esetenként teljes kiváltására, de egy nemrég megjelent nemzetközi oknyomozó riport szerint a rendszer alapját jelentő karbon krediteket kibocsátó vállalat tevékenysége sok esetben egész egyszerűen full kamu. Mire jó a szén-dioxid-kompenzáció, és mire nem? Ki ver át kit? 1-ből 1 az tényleg 0?

Nekik bátorításként álljanak itt annak az – a 21 ezer kitöltő közül egyetlen – olvasónak a válaszai, aki pont elérte az 1,87 tonnás kibocsátási célt. Ő tehát

• minden hulladékát szelektíven gyűjti,
• nincs házi kedvence,
• nem vásárolt új háztartási gépet az elmúlt egy évben,
• otthonában energiatakarékosak az izzók, szigetelve van a tetőtér is, kondenzációs kazánja és hőszivattyúja is van, emellett dupla üvegezésűek az ablakai, és víztakarékosak a csapjai,
• lekapcsolja a lámpáit, áramtalanítja a nem használt műszaki eszközeit,
• gázzal fűti lakását télen, de csak 18-20 fok közé, nyáron pedig árnyékolva és szellőztetve hűt,
• négyen élnek egy négyszobás családi házban (Kőszegen),
• nem repül, nem buszozik, nem utazik vonattal, hanem kis benzines vagy dízel autóval közlekedik hetente kevesebb mint 2 órát,
• az általa vásárolt élelmiszer nagy része helyben termelt, és nem dobja ki egyáltalán, emellett ritkán fogyaszt húst, és nem rendel házhoz ételt.

Ez persze csak egy lehetséges megoldás, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének, a karbonszegény életmódnak számtalan más stratégiája is lehet, érdemes gondolkozni, próbálkozni, kalkulálni, mert

így, ebben az ütemben ez túl lassú lesz!

Van bőven tennivaló

Az egy főre eső kibocsátási átlagérték 2014 óta 0,7 tonnával csökkent itthon, ám ahhoz, hogy 2050-re a globális felmelegedés mértéke 2 Celsius-fokon belül maradjon, fejenként 1,87 tonnára kellene levinni. Ez, ha az eddigi az ütemben folytatjuk (9 év alatt 0,7 tonna csökkenés), akkor több mint 40 évbe telik majd, vagyis bő tíz évvel túlfutunk a határidőn.

Arról nem is beszélve, hogy ez az 1,87 tonna is csak ahhoz lesz elég, hogy 2 Celsius-fokon belül maradjon a globális felmelegedés mértéke, holott a párizsi klímaegyezményben 1,5 Celsius-fokos célt határoztak meg az ENSZ tagállamai 2014-ben. Nem véletlenül. Ha ezt nem sikerül tartani – és bizony már 2020-ban és tavaly úgy számoltak, hogy 50 százalék esélye van annak, hogy a Föld átlaghőmérséklete már a 2022-26 közötti időszakban 1,5 fokkal meghaladja az ipari forradalom előtti értékeket, és az ENSZ tavalyi klímacsúcsán is csak a cél teljesítésével kapcsolatos a kétségek erősödtek –, akkor bődületes költségekkel jár majd, hogy legalább valamennyire alkalmazkodni tudjunk a klímaváltozás sok negatív hatásához.

Ellentmondásos eredményt hozott az ENSZ-klímacsúcs - benéztünk a COP27 kulisszái mögé

Hiába állapodtak meg a COP27 résztvevői, hogy kárpótolják a felmelegedés által leginkább sújtott államokat a veszteségeikért, a káros gázok kibocsátásának fokozottabb csökkentését elhalasztották. Pedig ha utóbbi elmarad, a károk finanszírozhatatlanná nőnek. Miért felemás az idei klímacsúcs végeredménye? Miben tért el gyökeresen a kongresszus a korábbiaktól? Mi vetett árnyékot a magyar részvételre?

Milyen hatásokhoz? Például az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségekhez. Többek között

• az olyan pokoli hőhullámokhoz, amilyet az elmúlt hetekben tapasztalt Európa délebbi fele,
• a valaha volt legmelegebb júniust máris a valaha mért legmelegebb július eleje követte,
• az Atlanti-óceán északi részén jelenleg a valaha mért legmagasabb felszíni vízhőmérsékletet mérik,
• készülődik az újabb El Niño, és
• az Antarktisz körüli jégmezők sem voltak még soha ennyire kis kiterjedésűek, amióta számon tartják: az általuk elfoglalt terület 1,79 millió négyzetkilométeres volt februárban, ami 130 ezer négyzetkilométerrel kisebb mint a tavalyi – ugyancsak rekordalacsony – érték.

Ez itt maga a pokol és szokjunk hozzá, hogy velünk marad

Magukra zárt lakás, több órás kényszerpihenő, túltolt légkondicionálás - így próbálják meg túlélni a tartósan 40 fok feletti meleget az európai hőhullámtól leginkább érintett országokban. Az sem véletlen, hogy a mostani hőség az Alvilág kapuját őrző mitikus teremtményről kapta a nevét, sok helyen már pokoli állapotokról számolnak be.

Arra persze könnyű legyinteni, hogy ezek távoli dolgok, de bizony sok kézzelfogható és kellemetlen fejleménnyel leszünk kénytelenek szembenézni, kezdve az új invazív fajokkal, folytatva az Alföld elsivatagosodásával, tavaink kiszáradásával a vizes élőhelyek eltűnésével vagy épp az új betegségekkel, egészen a tavalyi különösen pusztító, de sok hazai térségben idén is tapasztalt aszályig:

Az Alföld nagy részén már most is gondot okoz a mezőgazdaságnak az aszály

A Dunától keletre csak kisebb területeken, főleg Bács-Kiskun vármegye északi részén és Hajdú-Bihar vármegyében esett eleget az eső.

Hogyan hűtsük magunkat karbonszegény módon?

Ha a mostanra éppen enyhülő, de még várhatóan visszatérő forró napokat nézzük, jól jöhet pár tipp ahhoz, hogyan hűtsük magunkat, vagy miként éljük túl alacsonyabb károsgáz-kibocsátás mellett a hőséget:

• fogyasszunk könnyű, hideg ételeket, például gyümölcsöket, salátákat. A fűszeres ételek is segíthetnek: elősegítik az izzadást, amitől jobban hűlünk,
• ne ilyenkor álljunk neki hosszan sütni a sütőben,
• igyunk hideg (alkohol- és koffeinmentes) italokat, hiszen melegben fontos a folyadékbevitel is,
• tartsunk tiszta vizet a hűtőben, sőt hűtsünk be egy kis kézi vízpermetezőt, és alkalmanként spricceljük le magunkat vele,
• viseljünk természetes textilből (lenvászon, pamut) készült laza ruházatot, amit be is nedvesíthetünk, akár a hideg vizes spriccelővel is,
• tusoljunk hideg vízzel,
• alváshoz is vihetünk az ágyunkba hideg vízzel töltött palackot, vagy hűtőben lehűtött párnát,
• otthonunkat a légkondicionáló járatása helyett nappal inkább árnyékoljuk: húzzuk be a sötétítő függönyt vagy eresszük le a redőnyöket a napos oldalon, és késő éjszaka/hajnalban szellőztessünk,
• használjunk ventilátort, és üljünk elé nedves ruhában (de kapcsoljuk ki, ha nem vagyunk a szobában),
• menjünk ki a szabadba, de lehetőleg fás, árnyékos parkba, vagy vízpartra, ha van ilyen a közelben,
• és persze elsétálhatunk a legközelebbi klímás középületbe, legyen az bevásárlóközpont, könyvtár, vagy a sarki kisbolt.