Lesz ugyan nemzetközi pénzügyi alap a klímaváltozás által leginkább érintett fejlődő országok által elszenvedett károk kompenzálására, de a kibocsátás-csökkentési ambíciókat fel kellett adni az ENSZ vasárnap befejeződött klímacsúcsán részt vevőknek (COP27), ezért sokan ellentmondásosként értékelik az egyiptomi kongresszus eredményét.

A globális felmelegedés nyomán egyre gyakrabban jelentkező szélsőséges időjárási jelenségeknek leginkább kitett szegényebb országok megsegítése – vagyis a károk és veszteségek –, illetve a klímabarát átmenethez hozzásegítésük – vagyis a szolidaritás – volt a csúcstalálkozó egyik kulcstémája, a szolidaritás fontosságát a kezdetekkor is hangsúlyozta Antonio Guterres ENSZ-főtitkár.

A szolidaritás lesz az egyik kulcskérdés a háború árnyékában tartott 27. klímacsúcson

A klímaváltozás magasan tesz az egyenlőségre: túlnyomórészt azokat sújtja, akik a legkevésbé felelősek a globális felmelegedést okozó káros gázok kibocsátásáért. Sokan ezért úgy vélik, hogy a szolidaritás érvényesülésén lehet majd lemérni, mennyire lesz sikeres a 27. klímacsúcs. Vagyis, hogy mennyit hajlandóak áldozni a fejlett országok a fejlődők klímaharcának segítésére, és egyre nagyobb veszteségeik enyhítésére.

Több résztvevő azonban jelezte: azzal, hogy ezért cserébe kénytelenek voltak engedni a kibocsátás-csökkentési törekvésekből, veszélybe került az a célkitűzés, hogy 1,5 Celsius-fok alatt maradjon a globális felmelegedés mértéke a század végére.

„Rettentő csalódottak vagyunk, mert bár történelmi jelentőségű egy új pénzügyi alap felállítása, a kibocsátás-csökkentés terén nem sikerült a tudomány által elvárt ambíciót hoznunk" – mondta a hvg.hu-nak a csúcstalálkozó végkimeneteléről Schaffhauser Tibor klímapolitikai tanácsadó, a Green Policy Center társalapítója, aki a soros EU-elnök Csehország Sarm es-Sejk-i tárgyalódelegációjának tagjaként személyesen is részt vett a tárgyalásokon.

Schaffhauser Tibor klímatanácsadó, a Green Policy Center társalapítója

Greenpolicycenter.com

Bármekkora pénzügyi alapot is rakunk össze, ha nem csökkentjük a kibocsátásunkat, akkor a világ pénze nem lesz elég a klímaváltozás negatív hatásai által okozott károk megtérítésére.

A klímapolitikai tanácsadó úgy vélte, hogy a kibocsátás-csökkentéssel kellene kezdeni, hiszen egyre közelebb van az a határidő, ami után már nem szabadna növekednie az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációjának, de a jelenlegi csúcstalálkozón ebben a kérdésben sem tudtak előbbre jutni. A záródokumentumba így nem került bele az sem, hogy már csak 2025-ig növekedhet a kibocsátás, és onnan csökkenteni kell. Ezt egyébként az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) kérte a tudományos kutatások alapján, mert csak így lehet a globális felmelegedést a Párizsi Megállapodásban is megerősített 1,5 fokon belül tartani.

Glasgow plusz munkaprogrammal indultunk és Glasgow mínusz lett.

– utalt a tavalyi csúcsra, ahol a további kibocsátás-csökkentés kérdése és a korábbi vállalások megújítása volt a fókuszban, bár annak eredményével sem lehetett mindenki elégedett.

Elfogadták a Glasgow-i klímaegyezményt, aki sokat várt, csalódott lesz

Volt, aki nagy elvárásokkal várta a Glasgow-i klímacsúcs végét, mások emelni igyekeztek a tétet, de úgy tűnik, ezeknek nem felelt meg az ENSZ 26. klímakonferenciája. Megkötöttek néhány ígéretes megállapodást, de a kibocsátás-csökkentési vállalások szerények maradtak, és a záróegyezményt is felpuhították.

A károk és veszteségek kompenzálására a legfejlettebb államok már össze is adtak 300 millió dollárnyi forrást, de a tanácsadó jelezte, hogy az elosztás mikéntje még nincs tisztázva.

Kulcsfontosságú lesz annak meghatározása, hogy mely ország az, aki megteheti, hogy támogassa azokat, akik rászorulnak és melyek azok az országok, akiket leginkább érint negatívan a klímaváltozás. Példaként említette, hogy a fejlett-fejlődő országok jelenlegi felosztása még 1992-ben történt, és azóta sok minden megváltozott. Így például a fejlődők közé tartozik az olajállamok többsége, így például Szaúd-Arábia, de Kína is. A részletek meghatározására két workshop lesz a jövő évi, az Egyesült Arab Emirátusok által majd Dubaiban rendezendő klímacsúcsig.

A Másfélfok klímapolitikai portál ugyanakkor az eddig összeadott 300 millió dolláros forrás korlátaira hívta fel a figyelmet: csak 2022-ben 200 milliárd dollárra becsülhető a globális felmelegedés nyomán keletkezett károk és veszteségek mértéke.

Fazekas István

Schaffhauser Tibor szerint a mostani felemás végeredményben több tényező is szerepet játszott:

• a kongresszuson elnöklő házigazda Egyiptom eltért a bevett gyakorlattól – hogy az elnökség facilitátori szerepet vállal, és a globális folyamatokat képviseli – ehelyett tárgyaló félként lépett fel, saját csoportja (a felzárkózó gazdaságú országok) érdekeit előtérbe helyezve, miközben egy klímakonferencia elnökeként több gázügyeletet is kötött a margókon;
• a csúcstalálkozón minden korábbi alkalomhoz képest jelentősen több – körülbelül 600 – olajlobbista volt jelen, miközben a civil megfigyelők és szervezetek részvételét a helyi hatóságok megnehezítették (például nem maximalizálták a szállodák díjait, az így elszálló költségek miatt sok szereplő nem tudta kigazdálkodni a jelenlétét);
• Glasgow után sok fejlődő állam volt elégedetlen azzal, hogy a kibocsátás-csökkentés került a középpontba, ők „Most revansot venni jöttek”;
• hiába állt az USA a korábbinál konstruktívabban a fosszilis energiahordozók kivezetéséhez, ha John Kerry, az amerikai elnök klímaügyi különmegbízottja Covid-fertőzést kapott, és emiatt személyesen nem tudott részt venni a tárgyalásokon;
• amiknek eleve korlátozott volt az átláthatósága: az elnökség elsősorban a kiskörös háttéralkukat preferálta, az EU-delegáció például olyan helyzettel is szembesült, hogy az illetékes cseh miniszter és Frank Timmermans, az uniós delegáció vezetője, egy ajtó előtt várt, miközben odabent Szaúd-Arábia, Kína és az USA főtárgyalója egyezkedtek egyiptomi közvetítéssel.
• Hasonló háttéralkukra a korábbi csúcsokon is volt példa, de kisebb arányban, sok ország egyáltalán nem jutott be ezekre a tárgyalásokra, és nem tudta megfelelően képviselni érdekeit.

A kongresszus nem volt sem eléggé transzparens, sem diplomatikus, sem inkluzív

– mondta a klímapolitikai tanácsadó.

A felemás eredményre a Másfélfok szintén helyszínen tartózkodó munkatársai is felhívták a figyelmet. A lap szerint a kongresszus végeredménye

történelmi lépés a tünetek kezelésére, de a kibocsátás-csökkentési szempontból csőd.

Azzal, hogy nem történt érdemi előrelépés a globális felmelegedésért leginkább felelős kőszén-, kőolaj-, és földgázkibocsátás visszafogása ügyében, kedvezőtlenebb forgatókönyvek valósulhatnak meg. A jelenleg érvényes középtávú kibocsátáscsökkentési vállalások teljesülése esetén a klímaforgatókönyvek körülbelül 2,4 Celsius-fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedést prognosztizálnak a század végére, ami meglehetősen messze esik a párizsi céloktól. Mint írták, optimális esetben előfordulhat, hogy csak 1,8 fokot melegszik a Föld hőmérséklete, de az erre vonatkozó ígéretek „valódi tervezés és számok híján hiteltelenek”.

A portál negatív fejleményként értékelte még, hogy

• India javaslatát, amely az összes fosszilis tüzelő kivezetésére vonatkozott, kivették a záródokumentumból;
• nem történt előrelépés az alkalmazkodási lépések megfelelő finanszírozásában (vagyis a felmelegedés negatív hatásainak kivédése érdekében), ennek híján ugyanis tovább emelkedhetnek a károk és veszteségek költségei.
  

  Stop szén! feliratú táblával demonstrál egy tüntető a németországi Neurath szénerőmű előtt 2022.november 12-én

  AFP / Ina Fassbender

Pozitívumként pedig, hogy

• előírták a klímasemlegességi célok hitelességének felülvizsgálatát annak érdekében, hogy ezeket senki – városok, cégek vagy pénzügyi intézmények – ne használhassák „zöldre mosásra”, vagyis elvágják a lehetőséget azok elől, akik eddig kreatív könyvelés és kevésbé átlátható adatszolgáltatás segítségével állították magukról, hogy nettó nulla a kibocsátásuk, miközben annak csak elenyésző részéért vállaltak felelősséget, és valójában továbbra is támogatták az új fosszilis beruházásokat, vagy az erdőirtást;
• a piaci folyamatok a tiszta energia felfutását támasztják alá, a világ kétharmadában már olcsóbbak a megújulók, mint a fosszilis energiaforrások.