A 2023-as visszaesést követően a magyar GDP növekedése fokozatosan 0,6 százalékra emelkedhet 2024-ben, 2,1 százalékra 2025-ben és 2,9 százalékra 2026-ban – áll az OECD előrejelzésében, ami jóval lassabb tempóra utal, mint az Orbán Viktor (majd később más kormánytagok) által bemondott 3-6 százalékos növekedés a 2025-tel kezdődő években.

2024-ben a GDP két negyedévben is szűkülést mutatott, főként a mezőgazdaságot sújtó aszály, az építőipar és az elektromos autók piacának gyengélkedése miatt, ez utóbbit az akkumulátorgyártó cégek is erősen megszenvedték.

A szervezet megjegyzi: A globális környezet vegyes hatással van a magyar gazdaságra, mert bár a globális olaj- és élelmiszerárak várhatóan alacsonyabbak lesznek 2024-2026 között, mint 2022-2023-ban, ami támogatja a folyamatban lévő dezinflációt, az Európában, különösen Németországban tapasztalható lassú növekedés vissza fogja húzni az exportot.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint a növekedés fő motorja a lakossági fogyasztás lesz, amelyet a csökkenő infláció mellett növekvő reálbérek támogatnak – a magyarok tehát többet fognak költeni, és kevesebbet tesznek félre.

A magánbefektetések is fokozatosan helyreállnak, mivel a makrogazdasági és pénzügyi feltételek javulnak, mondja a szervezet, ugyanakkor (ezt már mi tesszük hozzá) erre utaló jelek egyelőre nem nagyon vannak: például a Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a tagjai közt elvégzett legutóbbi felmérése erősen negatív környezetet sugall – legalábbis e vállalatok számára biztosan. Az üzleti bizalom főként a kiszámíthatatlan jogalkotási folyamatok, a különadók és egyes ágazatok külföldi szereplőinek folyamatos diszkriminációja miatt rendült meg.

GDP-növekedés és reálbér-növekedés Magyarországon 2021-2024 között

OECD

A külföldről érkező, jelentősnek mondható (főként az elektromos mobilitással összefüggő) tőkebefektetések javíthatnak Magyarország exportképességén, azonban ha az uniós forrásokat továbbra is blokkolja az EU a jogállamiságot érintő problémák miatt, az negatívan hathat a befektetői bizalomra és a tőkeáramlásra, ami komoly nyomást helyezhet a forint árfolyamára és a tervezett gazdasági növekedésre – írja előrejelzésében a szervezet.

A munkaerőpiac „robusztus” az OECD megfogalmazása szerint, bár a munkanélküliség 3,3-ról 4,7 százalékra nőtt a harmadik negyedévben, amit a szervezet a munkaerő-piaci tartalék aktivizálódásával magyaráz.

A kormányzati költések az OECD szerint alig nőnek majd a következő két évben: az idei -0,9 százalékos csökkenés után jövőre 0,3 százalék, 2026-ban 0,4 százalék lehet a bővülés. A beruházásokra fordított összeg 2024-ben várhatóan 11,2 százalékkal fog csökkenni, jövőre stagnálni fog, és csak 2026-ban indulhat növekedésnek (4,9%). Az exportvolumen a következő két évben 3,7-4,6 százalékkal, az import 4,3-5,1 százalékkal emelkedhet. A maginfláció éves értékét 2025-ben 3,6 százalékra, 2026-ban 2,8 százalékra várja az OECD.

Az infláció csökkenésével folyamatosan csökkentette az alapkamatot (a 2023. áprilisi 18 százalékról 6,5 százalékra), az OECD szerint az MNB óvatos monetáris politikával 2026-ra ezt 5 százalékra vághatja vissza.

A költségvetési hiány az idei 4,9 százalékról (ami messze a kormány év elején közölt célértéke felett van) jövőre 4,3 százalékra, 2026-ra 3,8 százalékra eshet vissza.

Reformok kellenek a növekedéshez

Az OECD elemzésében rávilágít: az állami nyugdíjrendszer újragondolása segítene a fenntartásában, hiszen az előrejelzések szerint 2070-re az állami nyugdíjak a GDP 5 százalékát fogják kitenni.

Ennek finanszírozására szélesebb pénzügyi térre van szüksége a kormánynak, amit például úgy érhet el a szervezet szerint, ha támogatná és erősítené a versenyt az energia-, közlekedési és távközlési szektorokban (noha jelenleg inkább pont, hogy a verseny szűkülése tapasztalható szinte az összes főbb szektorban).

A telekommunikációs költségek csökkentése elősegítené a kkv-k digitalizációját, ugyanis ezen a téren nagy a szakadék a magyar és akár csak a régiós országok cégei között. Továbbra is volna lehetőség a nők és az alacsonyabb képzettségű munkavállalók foglalkoztatási arányának növelésére a munkaerőhiány enyhítése érdekében. Ezt elősegíthetné a korai gyermeknevelési programokhoz és intézményekhez való hozzáférés bővítése, valamint a munkát terhelő adók további csökkentése az alacsony jövedelmű munkavállalók számára – írja az OECD.