Magyar tudós is részt vett abban a kutatásban, ami riasztó adatokkal szolgál az ember biodiverzitásra gyakorolt hatásáról

Csaknem 73 000, a biodiverzitás csökkenésének témáját érintő tanulmányt vizsgált meg egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos munkatársa, Tapolczai Kálmán is tagja volt. Az összefoglaló tanulmány a Nature című folyóiratban jelent meg, és összesen 50 000 ember által érintett terület és ugyanennyi érintetlen régió élőlényközösségeit hasonlította össze.

A kutatásban szerepeltek szárazföldi, édesvízi és tengeri ökoszisztémák, valamint mikroorganizmusok, gombák, növények, gerinctelenek, hüllők, kétéltűek, halak, madarak és emlősök is. A szakértőknek így lehetőségük volt globális skálán vizsgálni az élőlényközösségek szerkezetének megváltozását az emberi hatások tükrében.

Ami az utóbbiakat illeti, az emberi tevékenység ezen öt legfontosabb negatív hatását vizsgálták:

• az élőhelyek átalakítása – erdőirtás, városiasodás, mezőgazdasági területek terjeszkedése,
• természeti erőforrások kizsákmányolása – halászat, vadászat, túlzott fakitermelés,
• klímaváltozás – az éghajlat gyors változása sok faj számára végzetes következményekkel jár,
• szennyezés – vegyi anyagok, műanyag hulladék, víz- és levegőszennyezés,
• inváziós fajok terjedése – az ember által új területekre behurcolt fajok kiszorítják az őshonos élővilágot.

Az eredmények szerint

az ember által érintett területeken a fajok száma átlagosan 20 százalékkal alacsonyabb, mint az érintetlen helyeken.

Helyi szinten a legnagyobb veszteséget a gerincesek – például a kétéltűek, hüllők és emlősök – szenvedik el, mivel kisebb populációik miatt nagyobb a kihalás kockázata. De nemcsak a fajok száma csökken: az emberi hatások miatt az egyes élőhelyeken radikálisan megváltozik a fajok összetétele is – olvasható a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat közleményében.

Hozzátették, különösen nagy közösségbeli változásokat mutatott ki a mikroorganizmusok és gombák esetében, míg ez a hatás mérsékeltebbnek bizonyult az emlősök, halak, hüllők és kétéltűek közösségeinél. Ez az eredmény alátámasztja azon elméleteket, mely szerint a kisebb méretű élőlények, melyek jellemzően fajgazdagabbak, rövidebb az életciklusuk és nagy a terjedőképességük, gyorsabban reagálnak a környezeti változásokra és erőteljesebb közösségszintű változásokat mutatnak.

Ha pedig egy ökoszisztéma kulcsfontosságú fajai eltűnnek, az az egész rendszer működésére végzetes hatással lehet, és az átalakulás veszélyezteti azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, melyek nélkül a ma ismert emberi civilizáció sem működik.