A jolly (ejtsd: dzsoli) melléknév azt jelenti, feldobott, vidám, és az ember modorára, hangulatára utal. Használják olyan kifejezésekben is, mint a jolly hockey sticks (ami magániskolába járó, sportos fiatal lányt jelent) vagy a jolly good show (nagyon jó műsor). Az ófrancia jolif (a joli, azaz „csinos” korai változata) szóból ered, és Geoffrey Chaucer használta a Canterbury mesékben. Mára a szó elválaszthatatlanul összefonódott az angolsággal.

A gyümölcskenyértől a kutyasétáltatásig, a blitz mentalitástól a pirítóskatonás lágytojásig, az angolok mindent szeretnek, amitől jollynak érzik magukat. Bár a szót kisajátította az Egyesült Államok a Télapó és a karácsonyi ünnepek számára, attól még ízig-vérig angol kifejezés maradt.

A szót rendszeresen használják arra, hogy hangsúlyozzák, mennyire nagyszerű valami vagy valaki. Mint Angliában oly sok mindennek, ennek is fontos osztályvonatkozásai vannak. A használói többnyire a társadalom felső rétegeibe sorolhatják magukat, de maga az életérzés univerzális.

A jolly egyfajta jellegzetesen angol vidámságot jelöl, amely az átlagos angol férfiak és nők számára az istenek sajátja. Bár a pléhpofa már a letűnt idők kliséje, még mindig sok angol van, aki szívesebben beszél az időjárásról, mint az érzéseiről.

Egy országos felmérés szerint, amely az angolok érzelmi állapotait vizsgálta, a populáció kevesebb mint 20 százaléka ismerte el, hogy az elmúlt huszonnégy órában bármilyen érzelmet is kimutatott volna. Ezzel ellentétben 56 százalék beszélt az időjárásról a megelőző hat órában. Azért van így, mert az enyhe időjárás biztonságos témának számít Angliában.

Az időjárásnak egyetlen előnye van Angliában: remek társalgásindító bármiféle jolly-interakció esetén, addig beszélgethetünk róla, amíg elég bátorságot nem gyűjtünk komolyabb témákhoz. Amint elérjük az intimitásnak ezt a csúcsát, gyorsan visszavonulunk megint az időjárás biztonságába. Vagy a kertészkedéshez. Vagy a háziállatokhoz.

Mi értelme nyafogni?

Itt van például a barátnőm, Caroline, akinek sok gond nyomta a vállát az utóbbi időben. Tortasütésből él, és rengeteg megrendelést kap, emellett betegségek, anyagi gondok, családi ügyek és a fia miatt, aki előszeretettel összefirkálja a kanapét, Caroline nagyon elfoglalt, sokszor kimondottan leharcolt.

„De mi értelme nyafogni?” – mondja nekem egy kedd reggel, miközben odakint kopog az eső az ablakon. A barátnőm maga a megtestesült napsütés, árad belőle az öröm, ezzel együtt olykor szívesen káromkodik egy szaftosabbat, és ledönt néhány pohár bort, ha az alkalom úgy kívánja.

Boldogságatlasz

Számomra ő testesít meg mindent, ami jó Angliában, és kitűnő példa a jollinessre. „Azt hiszem, ilyennek születtem – mondja – Nehezemre esik sokáig csüggedni. Ma reggel is kicsit depis voltam, de aztán megláttam a Lidl előtt egy kutyát, amint megpróbált eltolni egy bevásárlókocsit, és vigyorogni kezdtem. Kicsit infantilis, tudom… De szerintem tényleg létező angol jellemvonás, hogy képesek vagyunk örülni az apróságoknak" – magyarázza.

Nem áll meg az élet

hvgkonyvek.hu

Amikor 2007 júliusában négy bomba robbant Londonban, a külföldi megfigyelők azt gondolták, már sosem lesz ugyanolyan az élet Anglia fővárosában. De a város többé-kevésbé élte tovább az életét, a londoniak elutasították a kormány terveit a biztonság és a terrorgyanús személyek megfigyelésének szigorítására, és multikulturális fővárosunk tovább virágzott.

Emberek, akiknek nem volt személyes tapasztalata a blitz mentalitásról, hirtelen ugyanúgy kezdtek el viselkedni, mint a nagyszüleik csaknem hét évtizeddel korábban, a második világháborúban. Azok a barátaim, akik a robbanások közelében voltak aznap a metrón vagy a buszon, mind azt mondták, sosem tapasztalt bajtársias légkör uralkodott London utcáin.

Ez nem jelenti azt, hogy elbagatellizálnánk a tragédiát: épp csak jóban és rosszban egyaránt a jolly szerint működünk. Az Egyesült Államokban üzenőfalakat állítottak fel, hogy az emberek kifejezhessék együttérzésüket az áldozatok családjainak, de hamarosan ellepték azokat a londoniak üzenetei, amelyekben azért könyörögnek, felejtsék el a szirupos ömlengéseket. A londoniak számára ez volt a megfelelő válasz: a terroristák nem győzhetnek, nem áll meg az élet.

Amikor 2017-ben újabb terrortámadás történt, ezúttal a London Bridge-en, a Borough Marketnél lefotóztak egy férfit, aki a helyszínről menekülve még mindig a kezében szorongatta a félig megivott korsó sörét. Mint később kiderült, egy Paul nevű liverpooli volt az illető, és a rugalmasság példájává vált, megtestesítette az angol humorérzéket és dacosságot.

Vidámnak maradni a nehézségek közepette, minden áron makacsul jollynak lenni olyan túlélési stratégia, ami többnyire jól működik. Megtanultuk, hogy a boldogság nem örök, és az élethez hozzátartoznak a rossz dolgok is. Ha nehéz időket élünk, levertek vagyunk, arra kell törekednünk, hogy visszatérjünk egy kezelhető szintre, hogy lélegzethez jussunk és újratervezhessünk. Mert a boldogság onnan virágozhat ki.

A fenti cikk Helen Russell Boldogságatlasz című könyvének szerkesztett részlete.

Állandóan gürcöl, nincs ideje magára, és még csak nem is élvezi a munkát? Helen Russell – az Egy év a világ legboldogabb országában szerzője – új könyvében feltárja 30 nemzet boldogságreceptjét, és segít megtalálni a legmegfelelőbbet az örömteli mindennapokhoz. A Boldogságatlaszt itt rendelheti meg kedvezménnyel.