Egy furcsa vereség története. Avagy hogyan győzte le Kaszparovot egy gép?
A Deep Blue győzelme a híres sakknagymester fölött azt is példázza, hogy az algoritmusok ereje nem csupán a programkódjukba írt sorokból ered - mutat rá Hannah Fry matematikus az Emberek és gépek című könyvben.
HVG Könyvek
Garri Kaszparov pontosan tudta, hogyan zavarja össze ellenfeleit. Egyik idegőrlő trükkjétől valamennyi játékostársa előre rettegett. Miközben igyekeztek kiizzadni a következő lépést, a nagy orosz egyszer csak az asztalra helyezett karórájáért nyúlt, és a csuklójára csatolta. A félreérthetetlen jel arra utalt, hogy Kaszparov elunta a játszadozást ellenfelével, ideje feladni a küzdelmet. Akár figyelmen kívül is hagyhatták, de csak ideig-óráig: Kaszparov győzelme elkerülhetetlen volt.
Ám 1997 májusában az IBM Deep Blue nevű számítógépe ellen nem hatott a szokásos taktika. A meccs végeredménye jól ismert, arról azonban keveset hallhattunk, a Deep Blue hogyan biztosította be magának a győzelmet. A szimbolikus jelentőségű diadal – a Gép győzelme az Ember fölött –, amely sok szempontból az algoritmusok korának hajnalát jelentette, nem csupán a számítási kapacitáson múlott. Ahhoz, hogy a Deep Blue legyőzze Kaszparovot, meg kellett értenie őt: nemcsak mint a briliáns sakklépéseket kiötlő elmét, hanem mint emberi lényt is.
Először is, az IBM mérnökei azt a kiváló döntést hozták, hogy a Deep Blue-t bizonytalanabbnak tüntetik fel, mint amilyen valójában. A híres hatfordulós játszma során a gép olykor-olykor mintha megtorpant volna, és a számítások elvégzése után szándékosan várt a lépéssel, néha akár perceket is. Kaszparov szemében a hosszabb várakozás azt jelezte, hogy a gép küzd, hogy újabb és újabb számításokat végez a legjobb lépés érdekében. Mindez megerősítette Kaszparov elgondolását, miszerint bonyolult játszmába kényszerítette ellenfelét, ahol a lehetséges lépések száma olyan észveszejtően sok, hogy egyszerűen képtelen megfelelő döntést hozni.
A valóságban azonban az történt, hogy a gép semmit sem csinált – hiszen már réges-rég pontosan tudta, mit kell lépni. Csak várta, hogy teljen az idő. Gonosz csel volt, de bevált. Kaszparovot már a mérkőzés első játszmájában megzavarta, hogy állandóan azon kellett tűnődnie, vajon mennyire okos a gép.
Bár Kaszparov megnyerte az első játszmát, a második menetben a Deep Blue végzetesen összezavarta. Megpróbálta csapdába csalni a gépet: látszólag felkínált neki néhány bábut, miközben titokban azt készítette elő, hogy pár lépés múlva ellentámadásra indítja vezérét. Minden sakkszakértő azt várta, hogy a számítógép bekapja a csalit, ahogy maga Kaszparov is. De a Deep Blue átlátott a nagymester tervén, és ahelyett, hogy besétált volna a csapdába, blokkolta a vezért, így az emberi győzelem minden esélye elszállt.
Kaszparov megdöbbenése szemmel látható volt. Teljesen kizökkentette, milyen téves elképzelést alakított ki a gép képességeiről. A mérkőzés után néhány nappal egy interjú során azt nyilatkozta, hogy a Deep Blue „egyik pillanatról a másikra istenként kezdett sakkozni”. Évekkel később a játszma közben átélt érzéseit elemezve megállapította:
„Magam követtem el hibát azzal, hogy feltételeztem: a számítógéptől váratlan lépések objektíven nézve is jó lépések”.
Az algoritmus győzedelmeskedett
hvgkonyvek.hu
A gép megértette az emberi elmét és annak esendőségét, és ezt a tudást kihasználva támadta meg és győzte le ezt a túlságosan is emberi géniuszt. Az egészen elcsüggedt Kaszparov feladta a második játszmát, nem küzdött tovább a döntetlenért. Ezen a ponton megingott az önbizalma. A harmadik, negyedik és ötödik játszma döntetlennel végződött. A hatodik menetre Garri Kaszparov összeomlott. A mérkőzést a számítógép nyerte 3,5:2,5 arányban.
Furcsa vereség volt ez. Kaszparov a képességei alapján simán kivághatta volna magát a táblán kialakult helyzetekből, de először alábecsülte az algoritmus képességeit, aztán pedig hagyta magát megingatni. „Annyira lenyűgözött a Deep Blue játéka – írta Kaszparov 2017-ben a meccsre emlékezve –, annyira azzal voltam elfoglalva, vajon mire lehet még képes, hogy észre sem vettem: problémáim nagy része saját csapnivaló játékomból ered, nem pedig a gép zseniális lépéseiből.”
A Deep Blue győzelme a híres sakknagymester fölött azt is példázza, hogy az algoritmusok ereje nem csupán a programkódjukba írt sorokból ered. Ahhoz, hogy a kezünkben tartsuk a gyeplőt, saját gyenge pontjainkat és hibáinkat is meg kell értenünk – nem csupán a számítógépét. De ha egy Kaszparovhoz hasonló elme képtelen volt erre, van-e remény számunkra?
A fenti cikk Hannah Fry Emberek és gépek című könyvének szerkesztett részlete. A könyvben többek között választ kapunk arra, hogyan lopakodtak be az algoritmusok mindennapi életünk valamennyi színterére – az egészségügytől kezdve a bűnüldözésen át a politikáig. Tulajdonképpen fogalmunk sincs róla, mennyi hatalmat engedtünk át nekik eddig, és arról sincs, vajon nem mentünk-e már túl messzire. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.
Ha kiskorúak szexuális bántalmazásáról van szó, a magyar rendőrség nem ismeri az „alacsony szintű” elkövetés fogalmát, és a bíróság is szigorú lehet. Szakértőket kérdeztünk az internetes kísértések kockázatairól.