1. Gondolkodjunk úgy, mint egy tudós!

Ha véleményt formálunk valamiről, álljunk ellen a prédikálás, a vádaskodás és a politizálás kísértésének. Kezeljük kirajzolódó nézetünket sejtésként vagy hipotézisként, és teszteljük adatok vizsgálatával. Ahogy azok a vállalkozók, akik megtanulták, hogy üzleti stratégiájukat kísérletként fogják fel, mi is képesek leszünk gyorsan váltani, ha szükséges.

2. Keressünk olyan információkat, amelyek ellentmondanak a nézeteinknek!

Harcolhatunk a megerősítési torzítások ellen, kipukkaszthatjuk a szűrőbuborékokat és elkerülhetjük a visszhangkamrákat, ha közelebbről megismerkedünk a feltételezéseinket megkérdőjelező elképzelésekkel. Kezdésnek kövessünk olyanokat, akik gondolkodásra késztetnek bennünket – még ha rendszerint nem értünk is egyet velük.

3. Vigyázzunk, nehogy a Hülyeség hegyén rekedjünk!

Ne keverjük össze az önbizalmat a kompetenciával. Minél jobbnak hisszük, annál nagyobb kockázattal becsüljük túl magunkat – és a fejlődésünk is annál nagyobb eséllyel reked meg. Hogy a tudásunk felett érzett túlzott magabiztosságot elkerüljük, gondoljuk végig, el tudnánk-e magyarázni egy-egy hétköznapi dolog működését valakinek.

4. Leljük örömünket a tévedésben!

Amikor rájövünk, hogy hibáztunk, vegyük ezt annak jeleként, hogy rájöttünk valami újra. Ne féljünk nevetni magunkon! Ez segít, hogy ne akarjunk annyira bizonyítani önmagunknak. Inkább koncentráljunk a fejlődésünkre.

5. Tanuljunk valami újat mindenkitől, akivel találkozunk!

Mindenki valamilyen területen többet tud nálunk. Kérdezzünk meg másokat, mit értékeltek át az utóbbi időben, vagy kezdjünk el beszélgetni azokról az alkalmakról, amikor az elmúlt évben változtattunk a véleményünkön.

6. Ne zárkózzunk el a konstruktív konfliktusok elől!

A nézeteltérések nem szükségszerűen kellemetlenek. A feladatkonfliktusok segíthetnek újragondolni nézeteinket, míg a kapcsolati konfliktusok általában az ellenkező eredményre vezetnek. Ha a nézeteltérést igyekszünk tárgyalásként felfogni, mindenki inkább intellektuálisan áll majd hozzá, és kevésbé tekinti személyes konfliktusnak.

7. Kérdezzük meg: „Milyen bizonyítékok hatására változna meg vitapartnerünk véleménye?”

Senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy egyetértsen velünk. Gyakran hatékonyabb, ha megkérdezzük, mitől lenne a másik nyitottabb az érveinkre, aztán majd meglátjuk, meg tudjuk-e győzni a saját maga szabta feltételekre alapozva.

8. Határozzuk meg, miben értünk egyet!

A vita olyan, mint a tánc, nem mint a háború. A közeledési pontok elismerése nem tesz gyengébbé – azt mutatja, hogy készen állunk megtárgyalni, mi az igazság, és ez a másik felet is arra ösztönzi, hogy mérlegelje az álláspontunkat.

9. A kevesebb néha több!

Közönségünket védekezésre késztetheti, ha okfejtésünket túl sok érvvel támasztjuk alá – emellett arra is indíthatja, hogy a legkevésbé meggyőző pontok alapján utasítsa el az egész ügyet. Az érvelésünk felvizezése helyett inkább a legerősebb érveink közül vegyünk elő néhányat.

10. Hangsúlyozzuk, hogy a másik fél szabadon dönthet!

Olykor az emberek nem azért ellenkeznek, mert elutasítják az érveinket, hanem azért, mert nem szeretik azt érezni, hogy valaki irányítja őket. Sokat segít, ha jelezzük a vitapartnerünknek, hogy tiszteletben tartjuk az önálló akaratát: csak rajta áll, hogy eldöntse, miben hisz.

11. Kövessük nyomon az újragondolás eredményességét!

Ne csak az eredmények alapján értékeljük a döntéseinket; kövessük nyomon, hogy a különféle választási lehetőségeket milyen alaposan mérlegeltük a folyamat során. Ha jó eredményt kapunk egy rossz folyamat végén, az csak a szerencsének köszönhető. Egy rossz eredménnyel záruló jó folyamatot viszont tekinthetünk intelligens kísérletnek.

12. Időközönként vizsgáljuk felül az életünket!

Könnyen előfordulhat, hogy egy nem kielégítő életút mellett kötelezzük el magunkat, és a foglyai maradunk. Ahogy egészségügyi vizsgálatra is rendszeresen bejelentkezünk az orvosunkhoz, évente egyszer-kétszer az életünk ellenőrzését is érdemes beütemeznünk. Ezzel a módszerrel felmérhetjük, hogy mennyit tanultunk, hogyan alakultak a nézeteink és a céljaink, és a jövőre nézve indokolt-e néhány dolgot felülvizsgálnunk.

A fenti cikk Adam Grant Gondold újra! című könyvének szerkesztett részlete. A neves szervezetpszichológus könyvéből megtudhatjuk, hogyan maradjunk rugalmasak és nyitottak, és miként vehetjük rá erre a körülöttünk lévőket is. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.