Maude Barlow kanadai aktivista 2008-as érvelése szerint a vízhiány vált a 21. század legsürgetőbb ökológiai és emberi válságává. Hangsúlyozta: a víz a köz tulajdona, közös erőforrás, és a vízhasználat alapvető emberi jog. A pazarlás, a szennyezés és a túlfogyasztás miatt azonban már nem lehet arra számítani, hogy a vízkörforgás – a víz folyamatos cserélődése a földfelszín és az atmoszféra között − örökké biztosítani fogja a vizet.

A fejlődő világban már most vízválság van, ami különösen a vízért járó nőket és gyerekeket sújtja, és hacsak nem tesznek jelentős lépéseket, ez a világ többi részére is ki fog terjedni. Mintegy 1,1 milliárd ember nehezen jut vízhez, és 2,7 milliárdot érint évente legalább egy hónapig a vízszűke.

Bár a Föld 70%-át víz borítja, ez szinte teljes egészében sós óceánvíz. A bolygó vizeinek csak 0,014%-a a könnyen hozzáférhető édesvíz, amely többnyire folyókból, tavakból és föld alatti víztartó rétegekből (kőzetrétegek közötti talajvízből) származik.

A vizet ivásra, tisztálkodásra, termények öntözésére és ipari tevékenységre használjuk, és mivel minden növénynek és földi élőlénynek édesvízre van szüksége az élethez, mindet érinti a vízválság.

Vízpazarlás

Az emberi népesség jelentős része használ többlet-, jórészt elpazarolt vízmennyiséget, különösen a fejlett országokban, ahol az emberek átlagban tízszer több vizet használnak, mint a fejlődő világban. Több édesvízforrás kiszáradt (például a Mexikó és az Egyesült Államok közötti Rio Grande nagy része), vagy túl szennyezetté válik a felhasználáshoz.

Ha a fogyasztás jelenlegi üteme folytatódik, a helyzet tovább fog romlani. 2030-ra a világ népességének kétharmada vízszűkével fog szembenézni, amit az ökoszisztémák is megsínylenek.

Megnövekedett igények

HVG Könyvek

Az emberi édesvízfogyasztás 1970 óta megháromszorozódott; az igény évente 64 milliárd köbméterrel növekszik – részben az évi 80 milliós népességnövekedés miatt. A kereslet növekedésének további oka az életvitel és az étkezési szokások változása, ami nagyobb egy főre jutó vízfogyasztással jár.

A bioüzemanyagok termelése is hirtelen megugrott, jelentősen megnövelve a vízszükségletet. Egy liter bioüzemanyag előállításához 1-4 ezer liter vízre van szükség.

Az elmúlt évszázadban Európa vizenyős területeinek a fele eltűnt, hogy helyet adjon a mezőgazdaságnak vagy az ingatlanfejlesztéseknek, vagy mert a víztartó rétegekből gyorsabban használták el a talajvizet, mint ahogy képes lett volna újratermelődni. A vizenyős területek csökkenése következtében az ott élő növények és állatok is eltűntek.

Az ivóvíz mintegy fele víztartó rétegekből származik. Ezekből évente mintegy ezer km3-t vesznek ki, ennek kétharmadát öntözésre használják, 22%-át a háztartásokban, 11%-át ipari célokra. A legtöbb víztartó réteg azonban lassabban regenerálódik, mint amilyen ütemben kitermelhető, így a vízhozam idővel csökken.

Ha a vízszint csökken, egyes tavak és folyók kiszáradnak. 1990 óta Kína összes folyójának a fele (hosszúságban mérve) eltűnt. Észak-Amerikában zsugorodnak a Nagy-tavak, a Winnipeg-tó is veszélyeztetett, az óriási Ogallala víztartó réteg pedig kezd kimerülni.

Még Brazíliában, a világ vizekben leggazdagabb országában is vannak vízellátási gondok. A helyzet súlyosbodásával a víz egyre jelentősebb konfliktusforrássá válik.

Vízszűke

Kétfajta vízszűke létezik: a fizikai a vízben természetesen szegény területeket érinti, mint Észak-Afrika, az Arab-félsziget, Közép- és Dél-Ázsia jelentős területei, Észak-Kína, valamint az Egyesült Államok délnyugati része.

Ezzel szemben a gazdasági vízszűke akkor lép fel, amikor víz ugyan lenne, de nincs a felhasználását lehetővé tevő infrastruktúra, mint Afrika Szaharától délre eső területének nagy részén és Közép-Amerika egyes területein.

Az itt élő embereknek naponta több órát kell gyalogolniuk a legközelebbi vízforráshoz. Sok gyerek marad ki az oktatásból, mert vízért kell mennie.

A vadvilággal kapcsolatos aggodalmak

A vízválság ártalmas az embereknek, ugyanakkor egyes állatoknak a kipusztulást, másoknak az egyedszám csökkenését jelentheti. A Dél-Amerikában, az Amazonas és az Orinoco-folyó gyűjtőterületén élő amazonasi folyamdelfin egyedszáma jelentősen visszaszorult. Részben a bányászat okozta fémszennyezés, részben pedig a gátak építése miatt, amelyek korlátozzák a delfinek táplálékául szolgáló halak vándorlását a delfinek szaporodási helyére.

Kínában a világ legnagyobb kétéltűjét, a kínai óriásszalamandrát szintén súlyos veszélybe sodorták a víztározók és a vízerőművek miatt épített gátak. Az ilyen jellegű műszaki létesítmények megváltoztatják a folyók természetes folyását, és megbolygatják az élőlények élőhelyét.

A vízválság további súlyosbodásának megakadályozásához elengedhetetlen az ökoszisztémamenedzsment holisztikus szemlélete. Például egy „tiszta” energiával működtetett szennyvíztisztító telep biztosíthatja a bioüzemanyagültetvények trágyázását, amelyeket azután fel lehet használni víztisztításra, üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül.

Iható szennyvíz

Az új technológiák a szennyvizet közvetlenül ivóvízzé tudják alakítani. Ez a folyamat régebben rendkívül energiaigényes volt.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hangsúlyozza, hogy a vízgazdálkodási politikák az üvegházhatású gázok még nagyobb kibocsátásához vezethetnek. Ez elkerülhető, ha az átalakítást napenergiával végzik, amely a Közel-Keleten már kezdi felváltani a kőolajat a sótalanító üzemek működtetésében.

A világ egyes részeire szezonálisan heves esőzés jellemző (például a monszun éghajlatnál), de az esővíz belefolyik a szennyezett folyókba, és használhatatlanná válik. Itt az esővízgyűjtési és -tárolási rendszerek segítenének.

További hasznos kezdeményezések a szennyezés csökkentése, az öntözés és az ipari pazarlás visszafogása, új technológiai megoldások biztosítása fejlődő országokban, valamint nemzetközi egyezmények kötése – a vízgyűjtő területek ugyanis nem tisztelik az országhatárokat.

A fenti cikk Az ökológia nagykönyve című kiadvány szerkesztett részlete.

Miért fontos megőriznünk a biológiai sokszínűséget? Hova vezethet a fajok tömeges kipusztulása? Miért élünk úgy a Földön, mintha lenne egy másik élhető bolygó? Az ökológia nagykönyve meggyőzően bizonyítja, miért kell mielőbb gyakorlatias válaszokat adnunk földi életünk megóvására, és mit tehetünk személyesen mindezért. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.