Ez a probléma olyannyira általános jelenség, hogy a pszichológusok még nevet is adtak neki: „megerősítési torzítás”. Egy sor egyéb pszichológiai torzításban gyökerezik, amelyek elhomályosítják a látásunkat, amikor a dédelgetett elméleteinket fenyegető „kényelmetlen igazságokkal” szembesülünk.

Nap mint nap tapasztaljuk, hogy az agyunk folyamatosan bizonyítékokat keres meggyőződéseink alátámasztására. A stratégák ritkán fordulnak hozzánk azzal a kéréssel, hogy segítsünk tesztelni az elméleteiket. Inkább az alátámasztásukhoz keresnek adatokat. Ha pedig nem találnak egyértelmű bizonyítékot, akkor is egészen ritkán változtatnak az álláspontjukon.

A megerősítésnek ez az ellenállhatatlan vágya késztet bennünket arra, hogy olyan cikkeket és blogokat olvassunk, amelyek alátámasztják a nézeteinket, a nekik ellentmondó dolgokat pedig kiszűrjük. Akkor érezzük a legjobban magunkat, ha hasonló gondolkodású emberek vesznek körül bennünket. Az internet adta lehetőségnek köszönhetően pedig egyre könnyebben szigetelhetjük el magunkat a másféle véleményektől. A kutatások szerint még az sem segít igazán, ha megtanítjuk az embereknek, hogyan teszteljék helyesen a hipotéziseiket, mert ez a fajta torzítás az agyunkba kódolt.

Ráadásul hiába tanúskodik a bizonyíték meggyőződéseink ellen, általában akkor sem foglalkozunk vele. Pszichológiai kísérletekkel igazolták, hogy magasabb szintű bizonyítékot követelünk meg olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket inkább nem akarunk elhinni, míg a megerősítő bizonyítékokat rendkívül könnyen elfogadjuk. Agyszkenneres vizsgálatok kimutatták: az ellentmondások miatt érzett kognitív disszonancia arra késztet bennünket, hogy minden erőnkkel igyekezzünk eltüntetni az ellentmondásokat.

A megerősítés keresésére és az ellentmondások figyelmen kívül hagyására vagy tagadására való hajlam igen veszélyes elegyet alkot, mert elvakít az elméleteink hibáival szemben – Daniel Kahneman a jelenséget „elmélet indukálta vakságnak” nevezi –, és pozitív bizonyítékokat láttat ott is, ahol pedig nincs ilyen.

Miért működik így az agyunk?

HVG Könyvek

Egyrészt az érvelési képességünk kudarcát okolhatjuk érte. Az elméletek szigorú tesztelése kemény munka, még az adatszakértők számára is.

A hétköznapi heurisztikus gondolkodás, amelyet – az ökonometrikusokat is beleértve – mindannyian nap mint nap használunk, egyszerűen nem alkalmas erre a feladatra.

Másrészt azzal magyarázhatjuk, hogy egyáltalán nem szeretjük, ha megdőlnek az elméleteink, és szívesen menekülünk a vágyálmaink világába.

Az emlékezetünk is szerepet játszik mindebben. Kutatások tanúsága szerint még jóval az után is emlékezünk a meggyőződéseinket alátámasztó hamis információkra, hogy valótlanságuk lelepleződött. Sőt az sem ritka, hogy az ellentmondó bizonyítékot alátámasztó bizonyítékként raktározzuk el. Ez pedig oda vezet, hogy a tévhitek leleplezésére tett kísérletek sokszor csak még inkább bebetonozzák a szóban forgó tévhiteket.

Végül a társas tényezők is szerepet játszanak a folyamatban. Ritkán hangoztatjuk, ha az elméleteinket megcáfoló bizonyítékok birtokába jutunk. Egy olyan világban, ahol mindenki a sajátjához hasonló gondolkodású emberekkel veszi körül magát, az ilyesmi konfliktust okozna. Egyszerűbb tehát elhallgatni a negatív bizonyítékokat.

Tehetünk-e a disszonáns adatok figyelmen kívül hagyásának hajlama ellen?

Nos, felkérhetünk például szakértőket, akik tesztelik az elméleteket, vagy kikérhetjük eretnekek tanácsát, akik szívesen kérdőjelezik meg az általános nézeteket. Csak nem biztos, hogy hinnénk nekik...

A fenti cikk a Hogyan (ne) tervezz? című könyv szerkesztett részlete. A kiadványban két elismert kommunikációs stratéga - Les Binet és Sarah Carter - ad átfogó, mégis követhető gyakorlati útmutatót a hatékony marketingstratégia tervezéséhez.

Önt is várjuk a HVG Könyvek és a Telekom közös könyvbemutatóján, június 8-án, 17 órakor a Turbina Kulturális Központban! Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. További részletek és regisztráció itt.