A kutatók régóta hangsúlyozzák a remény alapvető szerepét az ápolás és a gyógyulás során, illetve mindenekelőtt a jó élet alapvető erőforrásaként. A remény tehát nemcsak pillanatnyi érzelmi állapot, hanem sokkal inkább iránytűként utat mutató dinamikus erő, amely a jó élet alapja, és segít minket abban, hogy a jövőbeli jóra törekedjünk a nehézségek ellenére is. A reményt emellett definiálhatjuk úgy is, mint az abba vetett hitet, hogy a dolgok jobbra fordulnak, hogy mindig lesz előttünk út, amit végigjárhatunk, még akkor is, ha időnként a gödör mélyére kerülünk.

A remény nem automatikusan szerzett adottság, amelyből némelyünknek jutott, másoknak pedig nem. A kezdetleges remény már csecsemőkorban elkezd fejlődni bennünk. Ilyenkor az erős, ismétlődő élmények arról, hogy egy másik ember (általában az egyik szülőnk) észreveszi a szükségleteinket, törődik az érzelmeinkkel és megvigasztal minket, megerősíti az alapvető reményt és a bizalmat az élet, önmagunk és mások felé. Ha a remény egyszer gyökeret ver, akkor többé nem könnyű eltiporni. A gyermekkor biztonsága, melegsége és a gondoskodás a remény alappillérei és a kellően jó törődés pozitív hozadékai.

Bár ez az elemi remény összefüggésben áll a kisgyermekkori kapcsolatokkal és az általuk nyújtott támasszal, szerencsére mindemellett készség is, amely életünk során elsajátítható és fejleszthető. Nehéz élethelyzetekben a reménynek különösen nagy jelentősége van. A remény a mélyen gyökerező bizalom és hit abban, hogy a jelenlegi helyzet egyszer véget ér, és a jövő majd mást hoz. Ez már önmagában segít elfogadni és elviselni a jelen pillanat fájdalmát.

A remény a boldogság hatékony előrejelzője

A remény nem pusztán az ember magányos ereje, hanem kulcsfontosságú tényező a másokkal való együtt létezésben. Mások reménykedésre való késztetése különösen az élet nehéz pillanataiban tűnik fel. Nem erőltetett vidámságot jelent, vagy a nehéz dolgok figyelmen kívül hagyását, de még csak nem is elköteleződést az alaptalan öröm és hála felé, hanem azt, amikor osztozni tudunk a reménytelenségben és a kétségbeesésben.

A remény közismerten az elégedettség és a boldogság hatékony előrejelzője. A jó élet velejében ott van a remény, ugyanakkor a reményhez tettekre is szükség van, nem csak szívélyes szavakra. A reményhez kapcsolódó aktív tetteink építik fel és tartják fenn a jó életet. A remény pozitív fénybe helyezi a jövő perspektíváját. A remény ezért is alapvető emberi erőforrás, amely cselekedeteinkben is visszatükröződik. A jövőről és hozzá kapcsolódó képességeinkről alkotott felfogásunk és a várakozásaink erőteljes hatással vannak arra, hogyan cselekszünk és milyen döntéseket hozunk meg a jelen pillanatban.

Tudjuk többek között azt, hogy a reménytelibb emberek jobban figyelnek az egészségükre és többet törődnek magukkal. Jobb döntéseket hoznak a hétköznapokban, és ezzel akaratlanul is tovább erősítik önmagukban a reményt.

A remény úgy korrelál például a betegségek kezelésével, hogy a reménytelibb emberek sokkal inkább hajlamosak elköteleződni gyógyszeres kezelés mellett, mint azok, akikben kevesebb a remény. Amikor azt tapasztaljuk, hogy hatással lehetünk saját helyzetünkre és hiszünk a jövőben, sokkal inkább igyekszünk a jelen pillanatban az eljövendő jóért tenni.

A remény nem vak naivitás

HVG Könyvek

A reményről gyakran tévesen a jámbor, hiszékeny ember jut eszünkbe. Pedig a remény nem passzív várakozás vagy vak naivitás. Ehelyett gyakran meglepően embert próbáló erőforrás, hiszen magába foglalja a kétségbeesés elviselését, a céltudatosságot és a jövő tervezését, ami mindenekelőtt tettekként és cselekedetekként mutatkozik meg. A remény olyan állapot, amely arra a tapasztalatra épül, hogy a reményteli embernek van akarata és módja elérni kitűzött céljait.

A remény a jólléthez és az életminőséghez kötődő mutatók legjobb előrejelzője, így a remény ismerete és tudatos megerősítése különösen kulcsfontosságú a jó élet szempontjából. A remény a jelen pillanatban él, elfogadja a múltat és közben mégis mindig egy lépéssel előrébb is jár. Ígéretet tesz, hogy élhetünk jó, érző, valódi és jelentőségteljes életet.

Jari Kylmä reménykutató szerint ha a reményt egy szóval kellene leírni, akkor az a szó a lehetőség. A remény a jövőre irányul és mindenekelőtt lehetőségeket ígér. Nem bizonyosságot, hanem lehetőségeket, hitet és kilátást a jó reményére magunkban, az életünkben és másokban. A remény fogalom és átható tapasztalat arról, hogy a jövő valamit jót tartogat, és hogy e jó elérésében az egyénnek központi szerepe van. Nem követel emberfeletti teljesítményt, sem azt, hogy az önkontroll mesterei legyünk, hanem csak arról szól, hogy jó kapcsolatot kell kiépítenünk a saját határainkkal.

A fenti cikk Maaret Kallio finn kognitív pszichológus A remény ereje című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt vásárolhatja meg kedvezménnyel.