Könnyebb olyan kutyát sétáltatni, aki megérti, hogy mellettünk kell haladnia, és nem tekeredik rá a lábunkra vagy húzza le a karunkat. Hogy nehéz ezt elérni? Annyira azért nem, bár némi kitartást igényel, és a legjobb, ha jókedvvel és rengeteg jutalommal társul.

Az olyan régimódi horroreszközök, mint például az e-nyakörv (amelytől enyhe áramütést szenved a kutya, ha húz) vagy a fojtó nyakörv (amely megfeszül, ha a kutya húz), szerencsére már eltűnőben vannak; meneküljünk messzire azoktól, akik ezeket javasolják!

A fejlődés útját a pozitív megerősítés jelenti. Ha a kutyánk egy idő után nem megfelelően sétál pórázon, mert kevésbé figyeltünk oda rá, próbáljuk ki az alábbi három módszert!

• Kezdjük a megfelelő felszereléssel!

Egy rövid póráz – 1,5–2 méter közötti hosszúságú – az ideális, és egy jól illeszkedő nyakörv vagy heveder, amelyre rögzíthető. A meghosszabbítható vagy extra hosszú pórázok nem jók arra, hogy kapcsolatot építsünk sétáltatás közben.

• Minden séta legyen aktív!

A leggyakoribb hiba a kétféle séta – amikor a gyakorló séták alatt arra emlékeztetjük a kutyát, hogy igazodjon hozzánk, viszont a többi séta alkalmával (mert sietünk valahová), hagyjuk, hogy húzza a pórázt. Rövid távon az aktív séta több munka, de segít, hogy gyorsabban elérjük, hogy kedvencünk lazán sétáljon (és így elkerülhetjük azt is, hogy összezavarodjon).

• Tegyük különlegessé a pórázon vezetést!

Jutalmazzunk bőkezűen; kis adag jutifalatot adjunk abból a finomságból, amelyet a kutya nagyon szeret, de máskor nem kap! Ha a kedvencünk azt gondolja, hogy „hát ezért adja a szárított májat”, akkor valószínűbb, hogy belátja a dolog értelmét. A jutifalat apró darabokra törhető, így nem etetjük túl a kutyát.

Ha egy kutya nyugodt, és megszokta, hogy laza pórázon sétál, az javítja az életminőségét – sokkal több helyre elvihetjük biztonságosan, amit az állat is élvezni fog, ahelyett, hogy otthon hagynánk, mert nehezen vonható be a tevékenységeinkbe.

És akkor jöjjenek az alapok!

Ha a kutyánk igazán sosem tanult meg pórázon sétálni, vagy csak rossz szokásokat vett fel, ezek – napi gyakorlással – akkor is működnek.

Gyakoroljunk a kertben vagy más csendes helyen, hogy semmi ne vonja el a figyelmüket; ha több tapasztalatunk lesz, jöhet a forgalmas járda is. A bal oldalon sétáló kutya (a legtöbb jobbkezes gazdi ezt választja) pórázát vegyük a jobb kezünkbe, tartsuk keresztben a testünk előtt, a bal kezünkben pedig (készen a jutalmazásra) legyen egy-két finomság.

Csábítsuk a kutyát a bal oldalra egy csemegével, majd jutalmazzuk meg. Induljunk el a bal kezünket az oldalunk mellett tartva úgy, hogy a kezünkben van egy másik csemege; így a kutyát arra csábítjuk, hogy mellettünk sétáljon. Néhány lépés után adjuk oda neki a csemegét, és mondjuk azt, hogy „séta”, vagy bármilyen másik szót, amit arra kívánunk használni, hogy a kutya mellettünk sétáljon.

Hogyan neveljünk boldog kutyát?

HVG Könyvek

Gyakoroljunk! Sétáljunk és adagoljuk a csemegét, ahogy haladunk. Mondjuk ki, hogy „séta”, pontosan abban a pillanatban, amikor a csemegét adjuk – idővel (inkább hetek, mint napok múlva) már képesek leszünk arra, hogy csak a szót használjuk, és hosszabb szüneteket tartsunk a csemegék között.

Ne csak egyenes vonalban sétáljunk; rendszeresen változtassunk irányt vagy forduljunk meg. Vessünk be finomságokat annak érdekében, hogy magunk mellett tartsuk a kutyát, és végig összpontosítson. Ha a kutyánk nem koncentrál vagy elkezd ide-oda cikázni, álljunk meg egy pillanatra, adjunk neki újabb csemegét, és induljon el megint. A foglalkozások csak pár percesek legyenek mindennap!

Néhány hét elteltével merészkedjünk messzebbre. Válasszunk két helyszínt – olyanokat, amelyek mindkettőnk számára élvezetesek – 10 perces sétatávolságon belül. Ez lehet egy kávézó, ahol megpihenhetünk egy kicsit, és nézelődhetünk, vagy egy nyílt terület, ahová általában nem járunk, és ahol az eb játszhat elkapós játékot. Az a lényeg, hogy a két rövid, pórázos szakaszt törje meg valami, amit a kutya élvezettel csinál. Különösen hasznos gyakorolni ezt, ha olyan helyekre is eljárunk autóval, ahol a kedvencünk póráz nélkül lehet.

Ha csapatmunkaként kezeljük, a laza pórázon való séta nem az egók harca lesz, hanem a közös gyakorlás kiteljesedése.

A fenti cikk a Hogyan neveljünk boldog kutyát? című könyv szerkesztett részlete. Hogyan tehetjük még élvezetesebbé a közös sétákat? Miként készíthetünk az ízlésének megfelelő, adalékanyag-mentes házi csemegét? Hogyan alakítsuk ki az álomfekhelyét? Kiderül a könyvből, amit itt rendelhet meg kedvezménnyel.