Bruegel rajzolt világa
Jövőre lesz 450 éve, hogy Brüsszel egyik régi templomában örök nyugalomra helyezték idősebb Pieter Bruegelt, a XVI. századi németalföldi festészet egyik meghatározó alakját. Az évforduló közeledtét jelzi a rajzművészetének szentelt bécsi kiállítás.
Nagyjából száz grafikai lap látható az Albertina legfelső szintjén, ezekből 80 köthető Bruegel nevéhez. Többségük a mester rajzai után készült metszet, de az intézmény tulajdonában lévő hat rajzot számos kölcsönzött mű egészíti ki. A tárlat előkészítése során több tucat olyan Bruegel-metszet került elő az Albertina raktárából, amelynek létezéséről addig nem tudtak a gyűjtemény kezelői – ami csöppet sem meglepő, hiszen a kollekció több mint egymillió (!) grafikai művet őriz. A lapok nyomtatásához használt rézlemezbe nem a művész, hanem egy szakember véste bele a kompozíciót, mivel ez a munka speciális tudást igényel. A korszakban ez általánosnak volt mondható, mert csak kevés festő sajátította el a rézmetszés tudományát. Ezek a metszetek Bruegel olyan művészi produktumai, amelyeknek más végezte a kivitelezését, ezért nem hordozzák a rajzra jellemző sajátkezűséget.
Eva Michel kurátor kronológia és téma szerint rendezte el az anyagot. Nincs multimédia, sem érintőképernyős kütyü, csak tömör feliratok. Így is jól követhető a kiállítás, de az elmélyülni vágyóknak ott az audio guide, vagy inkább a tudományos katalógus. A tárlat egységeit a híres németalföldi és német festők életét bemutató Karel van Mander 1604-ben megjelent könyvéből származó, Bruegelre vonatkozó idézetek vezetik be.
A nyitó részben az Alpok vidékének tájképei szerepelnek. Bruegel 1552-ben ment Itáliába, hogy számos kortársához hasonlóan tanulmányozza a klasszikus és a reneszánsz művészetet. Útja során átkelt az Alpokon: a hegység a sík vidékhez szokott németalföldi emberekhez hasonlóan őt is lenyűgözte. Antwerpenbe visszatérve az ott készült vázlatai alapján rajzolt egy sorozatot, melyről Hieronymus Cock adott ki metszeteket. A kompozíciók sikerében alighanem szerepet játszott a valósághoz közelítő tájábrázolás, mely a korszakban újszerűen hatott. Talán ez téveszthette meg jó ideig a hozzáértőket, amikor eredetinek gondolták a szekcióban kiállított, Bruegel-szignóval és 1561-es évszámmal jelzett tájrajzot, amelyet ma már Jacob Savery 1600 körül készült munkájának tartanak. Michel minden egységhez hozzátett egy-egy analógiát vagy érdekességet Bruegel tágabb értelemben vett kortársainak munkáiból. Itt Albrecht Altdorfer egy akvarellel színezett metszetének nagyszerű tájképe látható.
Hasonlóan szervezett egységekben tekinthető át Bruegel grafikai munkásságának további része, melyben hol a mester szarkasztikus humorából (Hét főbűn-sorozat), hol Hieronymus Bosch extravagáns figuráit megidéző fantáziavilágából kaphatunk ízelítőt (Szent Antal megkísértése). Olyan közismert rajzok is szerepelnek a tárlaton, mint a Nagy hal megeszi a kis halat vagy a Festő és vásárló, melyen sokan magát a művészt vélik felfedezni. Cock és Bruegel együttműködése mindkét fél számára gyümölcsöző lehetett, mivel az utóbbi rajzai alapján számos metszetet adtak ki. Ennek köszönhetően több olyan kompozíció is fennmaradt, melynek rajzolt eredetije az idők folyamán elveszett. A szakirodalom körülbelül 60 rajzot tart számon, ezekből számos olyan szerepel a kiállításon, amely reprodukálás céljából készült. Az azonos kompozíciót mutató rajz és metszet nem mindig került közvetlenül egymás mellé, de ahol igen, ott nyilvánvaló a kettő közötti különbség. A metszet fordított képiránya a sokszorosító eljárásból adódik, de a vonalak több helyen észlelhető mesterkélt merevsége inkább a kivitelező, mint a technika számlájára írható. A rézmetszésből kihozható művészi színvonalra jó példa Lucas van Leyden három alkotása (Zenészek, Sebész, Fogorvos), melyek a Bruegel paraszti témáit felvonultató szekcióban szerepelnek. Igaz, ezeket a kompozíciókat Leyden maga véste rézbe, és ez meg is látszik a nyomatokon.
A kiállítás egyértelmű sztárja a Hamburgból érkezett Nyár. A Négy évszak sorozatból a művész már korábban megrajzolta a tárlaton is látható Tavaszt, de korai halála megakadályozta a további két kompozíció elkészítésében. Cock 1570-ben Hans Bol tájképfestőt kérte fel a hiányzó képek megalkotására, és így jelentette meg a sorozatot. A faluhoz közeli mezőn arató parasztokat ábrázoló Nyár Bruegel egyik legnagyszerűbb rajza, nem véletlenül szerepel ez a plakáton. A nagy lendülettel felemelt, hatalmas kancsó látványa, a finoman vibráló tollvonások teljessé teszik a perzselő nyár érzetét.
Érdemes tehát Bécsbe utazni, mivel ezek a rajzok ritkán kerülnek közönség elé, kivált egy helyre összegyűjtve. Arról nem is beszélve, hogy a Kunsthistorisches Museumban az évfordulóhoz kapcsolódó tárlat látható Bruegel festészetéről. (Megtekinthető december 3-ig, a Kunsthistorisches tárlata 2019. január 13-ig.)
Juhász Sándor
Megjelent a Műértő 2017 novemberi lapszámában
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
