Világszerte április 18-án tartják a Műemléki Világnapot, amelynek alkalmából dr. Fejérdy Tamással, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettesével beszélgettünk.

Igaz-e, hogy a jelenlegi szabályok alapján bárki kérheti egy épület védetté nyilvánítását Magyarországon?

Fejérdy Tamás: Igen, a 2001. évi LXIV. törvény szerint: „29. § (1) A műemléki értékek védetté nyilvánítása a hatóságnál kezdeményezhető.” Csakhogy a kezdeményezés nem jelenti, hogy a javasolt objektum védetté, műemlékké is válik. Alapos - nem ritkán elég hosszas- kutatás, szakmai értékelési folyamat után készül el a hivatalos, tudományos felterjesztés, amelynek alapján, tovább igazgatási egyeztetések után születhet meg a védetté nyilvánítást kimondó miniszteri rendelet. Szó sincs tehát az egyesek által néha hangoztatott szubjektív döntés alapján megvalósuló védelemről, hiszen a folyamat olyan, hogy azt kiküszöböli.

Kapcsolódó videónk:

Luxuskolostor nyílt a felső tízezernek Sopronbánfalván

Ingatlanfejlesztők szerint egy műemlék épület felújítása összességében inkább hátrány, mint előny, mivel a hazai műemlékvédelem csak az eredeti állapot helyreállítását ismeri el. Holott nyilvánvaló, hogy nem minden műemlék épületet lehet úgy használni, mint 130 évvel ezelőtt. Tervezi-e a KÖH a jelenlegi rendszer többszintűvé tételét, mint ahogy például Franciaországban és Németországban van?

A kérdésben megfogalmazott prekoncepció finoman fogalmazva is tévedésen alapul, hiszen a mai műemlékhelyreállítási gyakorlat, amelynek kiemelkedő példái rendre hazai és nemzetközi elismerést is kapnak, éppen az ellenkezőjéről tanúskodik: az értékőrző beavatkozás és a kortárs alkotás harmonikus együttéléséről. Igen, a műemlékek nagyobb hozzáértést, több gondosságot, odafigyelést igényelnek – mint az értékek általában az élet minden területén. Viszont ha mindezt megadjuk hozzá, akkor az érték is megmarad, sőt növekszik. A különböző külföldi védettségi szinteket pedig végképp félrevezető lehet hasonlítgatni, hiszen a francia „monuments inscrits” kategória inkább a nálunk lényegében nem működő elővédelemmel vethető össze.

Ugyanakkor a magyar állam sem dolgozott ki még olyan gazdasági ösztönző rendszert, amely a felújítást támogatná az új, magasabb épületek emelése vagy a ráépítés helyett...

Aki rövidtávú haszonmaximalizálásra törekszik, és a valódi érték helyett annak a látszatával is beéri, az valóban jobban teszi, ha nem műemlékeken végrehajtott erőszakos műtétekkel akarja mindezt elérni. A műgyűjtők számára is bonyolult lehet egy-egy kiváló műtárgy restauráltatása, de azért nem az utat választják, hogy inkább gyártatnak helyette egy ugyanúgy kinéző „korszerű” változatot.

A korábbi szabályozás háromszintű volt Magyarországon. Ezt miért változtatták meg?

Az előző rendszer szerinti háromféle (műemlék, műemléki jelentőségű és városképi jelentőségű kategóriában meghatározott) egyedi védelem gyakorlatilag állandó félreértések és félremagyarázások táptalaját adta. Mindamellett a jelenlegi műemlékvédelem egyáltalán nem „monolitikus”. Hiszen a területi műemléki védelem, azaz a műemléki jelentőségű terület kategória, éppen az ingatlanfejlesztők által hiányolt, alacsonyabb védelmi kategóriát jelenti. Más kérdés, hogy erről alig vesznek tudomást, ebből következik az a téves, sajnos eléggé általános felfogás, amely úgy véli, a védett területen is csak az egyedileg védett műemlék az „igazi”. A többi pedig nem is védett, tehát bontható… ami természetesen súlyos félreértés!

Hány műemlék épület van ma hazánkban?

Jelenleg 13 500 egyedileg védett műemlék épület van Magyarországon. Hogy ez a szám sok-e vagy kevés, azt valójában nehéz nemzetközi összehasonlítással mérni, mert minden országban eltérő a rendszer. A hazánkhoz méretében és lakos-számában jobban közelítő Cseh Köztársaságban például több mint 36 000 tételt, Ausztriában több mint 41 000 tételt számlál a műemlékjegyzék.

Európa nyugati felén felismerték, hogy az ingatlanpiaci válságból való egyik kivezető út a műemlékek felújításának állami támogatása, a vállalkozók közvetlen segítése. Ön szerint szükség lenne-e hasonló jogszabály módosításra nálunk is, vagy elegendőek a mostani keretek?

Igen, ez így van. Bár eddig a kulturális örökségvédelem részéről tett erőfeszítések nem jártak sikerrel, a biztató jelek azt mutatják, hogy hamarosan komoly előrelépés várható a kulturális örökségben rejlő fejlesztési, munkahely-teremtési potenciál máshol már sikeresen megvalósított kiaknázására. A mai Műemléki Világnap szakmai tanácskozása is éppen ezzel a kérdéssel fog foglalkozni. Bizonyára lesz szükség szabályozási változtatásra, de az áttörés elérése a szemléletváltásban a lényeg, amely mindezt megalapozza.

Egy országos védettség alatt álló épületnél pontosan milyen elemekre terjed ki az eredeti állapotra történő felújítási kötelezettség?

Ez az a kérdés, amelyre így általános válasz felelősséggel nem adható. Az elvek és szakmai szabályok ugyan általános érvényűek, de alkalmazásuk már minden esetben egyedi, éppen az adott értékek jellegének, megóvásuk lehetséges módozatainak ismeretében. Ezt mások gyakorta úgy interpretálják, hogy no lám, most beismerték, hogy mennyire szubjektív módon valósul meg az örökségvédelem, ami pedig csak abban a vonatkozásban és annyira igaz, hogy a döntéseinek alanya (szubjektuma), azaz az egyes műemlékek immanens adottságai ismeretében és alapján lehet és kell a döntéseket meghozni.

Dr. Fejérdy Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettese

Egy műemlék épület felújítása Ön szerint – általában – mennyivel kerül többe, mint a hagyományos házaké, illetve mennyivel több ideig tart a szükséges engedélyek beszerzése?

Ilyen statisztikai adat nincs a birtokomban, birtokunkban, pedig bizonyára érdekes és érdemes lenne ismerni – törekvéseink vannak is, csak forrás és kapacitás nincs ilyen kutatás elvégzésére. Mégis, megpróbálok közelítő választ adni. Tehát. a történeti épületek – és nemcsak a műemlékileg védettek! felújítása általában fajlagosan többe kerülhet, mint az új építés. Hogy miért? Mondjuk például és elsősorban a 4-5 évtized elmaradt karbantartási munkák okozta károsodások miatt. A funkció igényelte korszerűsítési többlet miatt. Ritkán az alkalmazandó anyagok drágasága miatt, de ez már inkább csak a nagyon egyedi kialakítású épületekre igaz. És még egy fontos tényező: a fajlagosan nagy élőmunka-ráfordítási igény miatt. S erre érdemes igazán odafigyelni: más országok ugyanis éppen ebből a „hátrányból” kovácsoltak, kovácsolnak erényt válság és munkanélküliség idején!

Az engedélyek beszerzése a törvényekben és rendeletekben előírt eljárási szabályok szerint történik, és valóban, ezek alapján is valamivel hosszabb, mint a nem védett épületek esetében – de ezzel az esetek túlnyomó többségében nincs probléma. Ügyfél és hatóság is tudja, hogy ez ennyi időbe kerül, és rendben, kiszámítható módon meg is valósul. A problémát általában az keletkezteti, amikor gyorsítás, egyszerűsítés, sürgősség (pályázat beadási határidő), és ki tudja, még mi miatt nagyon le akarják rövidíteni a szakmailag indokolt és szükséges eljárási időt. Lehet, hogy így valamivel hamarabb lesz engedély – de összességében senki sem jár jól, és főleg nem az örökségi érték, a műemlék: ugyanis menet közben derül ki mindaz, amit a hosszabb előkészítési idő alatt  kellett és lehetett volna tisztázni.

Mit jelent a törvényben a „méltatlan használat” fogalma? Volt-e erre precedens a KÖH, mint építésügyi hatóság gyakorlatában? Megtilthatja-e ilyenkor a KÖH a tevékenységet/hasznosítást?

Minden épület, építmény, és így a műemlék sem csupán annyit jelent, mint a benne „felhalmozódott” anyagok összessége. Az általuk hordozott-közvetített nem anyagi értékek nem ritkán ismertebbek, nagyobb jelentőségűek, mint esetleg maga a konkrét épület, építmény. Minden olyan használat méltatlan, amely az értékek érvényesülését tartósan és/vagy visszafordíthatatlan módon veszélyezteti, illetve azok pusztulását idézi elő. És ugyanúgy méltatlan minden olyan használat, amely összeegyeztethetetlen az adott műemlék eredeti (például: kultikus) rendeltetésével, vagy személyek és/vagy közösségek méltóságát, identitását sérti

A KÖH másodfokon, és persze előtte a megyei Kormányhivatalok Kulturális Örökségvédelmi Irodái első fokon kötelesek eljárni ilyen ügyekben, hiszen a 2001.évi LXIV törvény 63. § (2) szerint: ”A hatóság engedélyezi … f) a műemlék funkciójának, használati módjának megváltoztatását”; aminek keretében természetesen meg is tilthatja a méltatlan használatot. Bizonyára volt is már erre példa, jómagam azonban hirtelen nem tudnám emlékezetembe idézni.

Egy új bevásárlóközpont részlete, amelyet egy műemlék épületben alakított ki a fejlesztő a budapesti Váci utcában

A műemléki világnapot az UNESCO nemzetközi műemlékvédelmi szervezete, az ICOMOS kezdeményezésére 1984 óta ünneplik. Magyarországon különböző rendezvényeken hívják fel a figyelmet a műemlékekre, elsősorban azokra, amelyek megmentéséhez állami segítségre van szükség.