Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Lengyelország délkeleti részén, a Podkarpackie régióban idén nyáron avatták azt a különleges skanzent, amelyet több évtizedes helyszíni régészeti feltáró munka eredményeként megtalált anyagra, 160 ezer bronzkori tárgyra építve hoztak létre.
Élmény a látogatása, mert gyermek és felnőtt egyaránt élvezettel ismerkedhet a múzeumban kialakított diorámák - életképek - segítségével a kőkorszakkal, a bronz- és vaskorral, a tárlókban a legérdekesebb leletekkel és az eredeti helyszínen rekonstruált épületekkel, őrzőtoronnyal. Az archeológiai élményfalu Trzcinica közelében található.
Hogyan lelték meg az ugyancsak több rétegben feltárt kisázsiai ókori város neve után Karpacka Troja, vagyis a Kárpátok Trójája elnevezést kapott lelet együttest? Mindenki tudta a környéken, hogy ez a terület mindig lakott volt, földsáncok állnak itt, amelyek felhívták erre a figyelmet, és amelyeket már az 1950-es években elkezdtek kutatni. Ennek eredményeképpen megtalálták az első nyomokat, majd a 90-es évektől folytatták a régészeti kutatást.
A múzeumban meglepetés éri a magyar érdeklődőt, hiszen Füzesabony területéről érkezett népcsoportot is bemutatnak, amelyik ugyancsak ezt a védett völgyet és dombot választotta lakóhelyül. Ez az ottomán-füzesabonyi kultúra erősödött meg itt, letelepedtek, faekével művelték a földet.
Maradt emlék arról is, hogy nem égették, hanem temették a halottaikat, a méhen belüli magzati pózban, amely a természethez visszatérést szimbolizálta. A sírba helyezett ajándékok jelzik, hogy hittek a síron túli életben. Mindez időszámításunk előtt 1300 évvel történt.
Ezzel a korszakkal és népcsoporttal már a bronz megmunkálása kezdődik. Ők tovább fejlesztik a lakott területet, újabb házakat és hozzájuk vezető utat is kiépítenek. Hogy miért volt vonzó a hely? Itt haladt a Borostyán út, amely a Balti-tenger felől vezetett délre, lehetőség nyílt a kereskedésre, a megtermelt áru értékesítésére. A dombot, ahol az emberek letelepültek, folyó övezte és védte egy esetleges támadás ellen.
Külső forrásokból fizettek
Az Európai Unió Izland, Liechtenstein és Norvég Alapjának, valamint a lengyel állam 50-50 százalékos támogatásának köszönhetően 13 millió zloty költséggel 2011 júniusára elkészült a kiállítóhely mellett a falu egy részének rekonstrukciója is, amely szintén látogatható. Rönkházak, vályogházak állnak, oszlopok tartják a tetőt. Benn a tűzhely, ahol a család élete zajlott, világításra, melegedésre, és főzésre egyaránt szolgált.
