A rágcsálóknál az állóképességet igénylő mozgás molekuláris változásokat idézett elő a szívnek abban a részében, amely a természetes ritmussal függ össze – tudósított a BBC a Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmányról. Az ilyen jellegű sportot űző emberek, például hosszútávfutók, kerékpárosok vagy úszók, általában nagyon egészségesek, ennek ellenére valószínűbb, hogy szívritmuszavarokkal kell számolniuk, ahogy egyre idősebbek lesznek, bár a kockázat így is alacsony.

Az átlagos felnőtt nyugalmi szívritmusa percenként 60 és 100 szívösszehúzódás között mozog. A sportolói pályafutása csúcsán már túljutott, 38 éves Chris Hoynak és az ötvenéves Miguel Indurainnak – az országúti kerékpározás híres bajnokainak – nyugalmi értéke 31, illetve 28.

A Manchesteri Egyetem Mark Boyett vezette kutatócsoportja szerint a szív saját ritmusszabályozója az edzés hatására változik meg. Egerekkel végzet kísérletek során azt találták, hogy az állóképességet igénylő mozgás hatására egy, a ritmus szabályozásában résztvevő fontos fehérje, a HCN4 szintje csökken, és ennek a számlájára írható az alacsony szívritmus. "Noha a sportoló alacsony nyugalmi szívritmusa nem okoz problémát, az egész életükben sportolóknál valószínűbb, hogy idős korukra mesterséges elektromos szívritmus-szabályozóra lesz szükségük" – mondta Boyett. Hozzátette azonban, hogy az állóképességet igénylő sportoknak lehetnek ugyan káros hatásai a szívre, előnyeik mégis sokkal számosabbak, mint a kockázatok.

Jeremy Pearson, a Brit Szív Alapítvány egyik orvosigazgatója szerint a kutatás eredményei azt mutatták meg, hogy egereknél a mozgás megváltoztatja a szív elektromos "huzalozását", és a szívritmus módosulása tartósan meg is maradt. "Sokkal több kutatásra van azonban szükség, hogy megtudjuk, emberekre is ilyen hatása vannak-e a nagy állóképességet igénylő sportok.”