A palermói csillagászati obszervatórium és a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ kutatói eredményeiket az Astronomy and Astrophysics című folyóiratban ismertették.

A WASP-18 katalógusjelű csillag és bolygója, a WASP-18b a Földtől 330 fényévnyire találhatók. A planéta tízszer nagyobb tömeggel bír, mint a Jupiter, és 23 óra alatt kerüli meg szülőcsillagát. A napjától való kis távolság miatt az égitest a forró Jupiterek kategóriájába sorolható - olvasható a PhysOrg hírportálon. Mint a kutatók kiemelték, a WASP-18b az első ismert exobolygó, amely "érettebb" viselkedésre készteti a Naphoz hasonló tömeggel rendelkező csillagát. 

"Extrém bolygóról van szó: a forró Jupiterek kategóriájában ez az egyik legmasszívabb égitest, ráadásul azon planéták sorába tartozik, amelyek csillaguktól a legkisebb távolságra keringenek. E paraméterek magyarázzák a páros szokatlan viselkedését" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Ignazio Pillitteri olasz csillagász.

A kutatócsoport modellszámítások és egyéb adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a WASP-18 kora 500 millió és 2 milliárd év között lehet. Asztronómiai szempontból fiatal csillagnak számít, hiszen a közel 5 milliárd éves Napunk élete delén van.

A fiatalabb csillagok sokkal aktívabbak: erősebb a mágneses terük, intenzívebb a röntgensugárzásuk és nagyobb erősségű flereket (kitöréseket) produkálnak. Mindhárom paraméter a csillagok forgási sebességével függ össze, amely az égitestek öregedésével csökken.

A Chandra segítségével kimutatták, hogy a WASP-18 nem bocsát ki röntgensugarakat és más csillagokkal összehasonlítva százszor kisebb az aktivitása, mint ez a korából következne.

A kutatók szerint a masszív bolygó igen erős gravitációja által kiváltott árapályhatás károsíthatta a csillag mágneses mezejét, de hatással volt a napbelső legszélsőbb tartományában, az úgynevezett konvekciós zónában áramló forró gázokra is. A WASP-18 különösen sérülékeny, hiszen a csillagok többségéhez képest lényegesen keskenyebb konvekciós zónával rendelkezik, ezért esetében erősebben érvényesült az árapályhatás. 

Mint az asztrofizikusok rámutatnak, az árapályhatással hozható összefüggésbe a WASP-18 szokatlanul magas lítium-tartalma is, ami inkább a fiatal csillagokra jellemző. A csillagok korosodásával, a folyamatos konvekció eredményeként csökken a lítium mennyisége, amely "alászáll" és megsemmisül a magban zajló magfúziós reakciók eredményeként. Amennyiben viszont gyengülnek az anyagáramlási folyamatok, kevesebb lítium semmisül meg.