A korai kultúrák gyakorta tettek hasonló felfedező utakat – idézte fel Anna-Sapfo Malaspinas a Koppenhágai Egyetem genetikai intézetének kutatója, a Current Biology nevű szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője.

"A tankönyvekben olvasható változatok az emberi kolonizáció eseményeiről – így Amerika benépesítéséről – újraértékelésre szorulnak a genetikai kutatások eredményeinek fényében" – írta Malaspinas.

A régészeti adatok szerint a Húsvét-szigetre az első polinéziai telepesek – mintegy több tucat férfiból, nőből és gyermekből álló csapat – Kr. u. 1200 környékén érkeztek. Az ő leszármazottaik építették a szigeten található mintegy 900 monumentális kőszobrot.

Ugyan a sziget lakosai számára heteket vehetett igénybe akár a legközelebbi lakott terület elérése is, több bizonyíték van arra, hogy a Húsvét-sziget lakosai nem éltek teljesen elzárva a világ többi részéről. A régészek már többször bukkantak olyan növények maradványaira, amelyek az amerikai kontinensen őshonosak, mint például az andoki édesburgonya. Ezek a leletek az európaiak megérkezését megelőző időkre datálhatóak.

A dán kutatás 27 húsvét-szigeti őslakos génállományát vizsgálta. Eredményeik szerint a sziget lakói 19-23 generációval ezelőtt, vagyis nagyjából 1300 és 1500 között kapcsolatban álltak a dél-amerikai őslakosokkal. A ma élő húsvét-szigeti őslakosok génjei 76 százalékban polinéziai, 8 százalékban őslakos amerikai és 16 százalékban európai eredetet mutatnak (a sziget lakói csak 1850 környékén kezdtek vegyülni az európaiakkal).

Az eredményekből két lehetséges forgatókönyv következik, vagy a sziget lakói mentek Dél-Amerikába, vagy az amerikai indiánok a Húsvét-szigetre. A kutatók szerint valószínűbb az első változat, ugyanis a szigetről jóval könnyebb elérni a kontinenst, mint fordítva.

A Húsvét-szigetről indulva egy többhetes tengeri út árán viszonylag biztosan elérhetőek Dél-Amerika partjai, azonban onnan indulva a sziget egyszerűen túl kicsi célpont ahhoz, hogy könnyedén fellelhető legyen. Ezért lehetséges az is, hogy az első európai felfedezők csupán viszonylag későn, 1772-ben kötöttek ki a szigeten.

A Current Biology legújabb száma emellett egy másik bizonyítékot is felhoz a húsvét-szigetiek és az amerikai őslakosok közti kapcsolat bizonyítására. A szintén a Koppenhágai Egyetem Genetikai Intézetében dolgozó Eske Willerslev társaival két olyan emberi koponyát vizsgált, amelyek a Brazíliában őshonos botokudó törzshöz tartoznak.

Az eredmények szerint a két koponya teljes egészében polinéziai génállományt mutat. Vagyis a polinéziai őslakosoknak valamilyen módon el kellett jutniuk a mai Brazília területére, ahol beálltak a helyi botokudók közé – mindez alátámasztja a Dél-Amerika és a Húsvét-sziget közötti kapcsolat elméletét.