Sok olyan műsor létezik, amelyben újságírók kérdeznek kutatókat, de az meglehetősen ritka, hogy tudósok kérdezzenek a közéletből ismert embereket tudományos témákról. A Kozmosz: Történetek a világegyetemről című ismeretterjesztő sorozat házigazdája, Neil deGrasse Tyson legújabb, Sztárok és csillagok című műsorában éppen ezt teszi, mi pedig ennek apropóján beszélgettünk vele.

Neil deGrasse Tyson

AFP / Kobal

Az első évadban vendég lesz például Jimmy Carter volt amerikai elnök, aki egyébként az egyetem elvégzése után asztrofizikát is tanított. Mint kiderült, érdekli a fertőző betegségek elleni globális harc is. Tyson elmondta, az a céljuk, hogy Carter rajongói, szimpatizánsai most ne a Közel-Keletről és a nagypolitikáról szóló véleményeket várják, hanem a tudomány jelenlegi állását ismerjék meg általa.

Az univerzum a saját udvarunk lett

Tyson szerint – aki egyébként a New York-i Hayden planetárium igazgatója is – nem csak a tudományos felfedezések, hanem a még jobb, még nagyobb műszerek bemutatása, használata is közelebb hozhatja az addig csak a kutatók által ismert (sok esetben csak sejtett) valóságot a laikusokhoz. "Nem csak ez a fontos, hanem a tény, hogy a Hubble által visszaküldött képek olyan gyönyörűek, hogy mindenki képernyőkímélőként használja őket a számítógépén. A Hubble lehetővé tette a nyilvánosság számára, hogy úgy gondoljanak a Naprendszerre, a galaxisra vagy az univerzumra, mintha az a saját udvaruk lenne" – mondta Tyson, aki szerint a példában említett Hubble űrteleszkóp az egyik legfontosabb tudományos műszer.

MTI / Komka Péter

"Emlékszem a Hubble indítása előtti tudományos megbeszélésekre, amikor összegyűltünk és megkérdeztük: mit fogunk találni a Hubble-lel? Mindenki készített egy listát, hogy mit szeretne jobban ismerni, abból, amit addig ismert. Aztán az űrteleszkóp olyan dolgokat is felfedezett, melyekről nemhogy kevés ismeretünk volt, de azt sem tudtuk, hogy léteznek."

Többek között ezért is véli az asztrofizikus, hogy a Hubble űrtávcső a legsikeresebb tudományos műszer, amely valaha megszületett, bármilyen mérőszámmal is akarjuk jellemezni: "a tudományos cikkek száma, a kollaborációk száma, a különböző országok száma, ahonnan kutatók együtt dolgoztak".

Ki kell használnunk a világűr nyújtotta lehetőségeket

A sajtóbeszélgetésen egy az űrprogram lényegességét firtató kérdésre Tyson egy hasonlattal reagált. "Gondoljon arra, hogy a felvetés olyan, mintha egy hangya a hangyaboly tetejéről azt mondaná, hogy ebben a bolyban található minden, amink van és sehova máshova nem kell néznünk. Ez egy hangya, egy hangyaboly tetején, a Föld bolygón. Nem fogja őket érdekelni a Föld többi része, mert nem gondolják, hogy az fontos számukra."

Az űrkutatás pedig már csak azért is hasznos lehet, mert a Naprendszer bővelkedik erőforrásokban. Egyes kisbolygókban megtalálható vízjég bányászásából folyékony hidrogént és oxigént lehetne előállítani, amely aztán rakéta-hajtóanyagként lenne használható űrhajók számára. Más típusú kisbolygók nikkelben, kobaltban, aranyban és platinában gazdagok. Mindezek kitermelése nem csak a földi gazdaságot alakíthatja át radikálisan, de megalapozhatja a Naprendszer kolonizálásához szükséges infrastruktúrát is. Az elmúlt években több olyan vállalat jött létre, amelyek célja a kisbolygókban rejlő erőforrások kiaknázása, az egyik legígéretesebbnek a Planetary Resources tűnik. A cég első műholdja értékes Föld közeli kisbolygók után fog kutatni, 2015 végén indulhat.

Arkyd 100, a Planetary Resources első műholdja

Planetary Resources

"Gondoljanak az értékes ritka földfémekre. Miért hívják ezeket ritka földfémeknek? Mert ritkák a Földön. De máshol nem ritkák. Az energia egy bőséggel rendelkezésre álló erőforrás a világűrben. És akkor nézze meg a természeti erőforrások végessége által okozott konfliktusokat, amik a civilizációnk történetét jellemzik. Nézze meg azokat a konfliktusokat, amelyek az energiához való korlátozott hozzáférés miatt robbantak ki. Aki azt kérdezi, hogy miért költünk ott fent pénzt, amikor vannak itt lent problémáink, az nem veszi számításba az univerzumban rejlő lehetőségeket, melyek éppen az itteni problémáink megoldásához nyújthatnak segítséget” – véli az asztrofizikus.

De van egy absztraktabb érték is. Ha a világűrt kutatjuk, folyamatosan új felfedezéseket teszünk. Olyan helyekre megyünk, ahol még senki se volt azelőtt. "Amikor ezt korábban emberek megtették, mindig új felfedezések születtek. Amikor ez történik, annak van egy hatása a kultúrára és a civilizációra. Egy álmatag országból egy innovációs országgá változunk, mert mindenkit inspirálnak a folyamatos felfedezések."

A kétkedők meggyőzése

Az űrkutatást maximálisan támogató Tyson régóta érvel amellett, hogy a NASA költségvetését megduplázza az amerikai kormányzat. Jelenleg az Egyesült Államok költségvetéséből 1 százalékot kap. "Érdekes, hogy az emberek azt hiszik, sokkal többet költünk űrkutatásra, mint amennyit valójában. Ez azt mutatja, hogy ha ebbe pénzt fektetünk, akkor az nagyon látványos költés. Ez nem egy jó dolog? Nem szeretne látványos projekteket, hogy az emberek érdeklődését felkeltsék? Ez az, amit válaszolni szoktam a kételkedőknek."

Hiába vannak ugyanis tudományos eredmények, ha kézzelfogható bizonyítékok nélkül sokan egyszerűen nem hiszik el azokat. Több szakember, újságíró szerint az Apollo 8 küldetése során készített Földkelte című képhez hasonló dologra lenne szükség, hogy csökkenjen a társadalomban tapasztalható, tudományban bízók és abban kételkedők közötti távolság. Erre Tyson úgy reagált: "valami következő hasonló fényképre várunk? Nem tudom. Lehet, hogy nem egy fénykép lesz. Lehet, hogy a földön kívüli élet felfedezése ez a pillanat. Lehet, hogy a földön kívüli intelligens életé. Lehet, hogy annak a felfogása, hogy van egy csoport, amely kisbolygókat akar bányászni, és utána rájövünk, hogy az első 1 milliárd dollárral rendelkező az lesz, aki kitermeli ezek nyersanyagait. Az teljesen fel fogja forgatni a piacot. Egy olyan világban, ahol ilyenek történnek, limitált a tudomány és technológia tagadásának mértéke, mert azok eredményei mindennap láthatók."

Földkelte 1968. december 24-én

William Anders / NASA

A tudós éppen a távolabbi világűr felfedezésére irányuló programok leállításával magyarázza, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben nőtt a tudományellenes hangulat. Az Apollo 17 1972. december 19-ei Földre való visszatérése óta nem járt ember alacsony Föld körüli pályán kívül. Bár az elmúlt közel 50 évben felépült a Nemzetközi Űrállomás, 135 űrsiklóindítás zajlott le és robotszondáink bejárták a Naprendszer távoli részeit, ezek nem inspiráltak az Apollo-programhoz hasonló kulturális változásokat. A NASA új generációs Orion-űrhajója először 2021-ben szállíthat majd embereket Föld körüli pályán kívülre és a 2030-as évek végén realizálódhat az első emberes Mars-utazás.

Tyson szerint ha távoli célpontokat látogatunk meg, akkor olyan felfedezéseket teszünk, amelyek felbukkannak az újságokban és ezekről tudni lehet, hogy a tudomány és a technológia tette őket lehetővé. Látni lehetne így a spin-offokat, új iparágak születnének és emberek vagyona gyarapodna, egészsége javulna, tehát nem állhatnának hozzá így az emberek és mondhatnák azt, hogy a tudomány nem nekik való. "Egyébként azért vagy életben, hogy azt mondhasd, hogy a tudomány nem neked való, mert a tudomány lehetővé teszi, hogy ne halj meg születés közben. Lehet, hogy jobb PR-szakemberek kellenének a tudománynak, nem tudom. De ha a tudományos felfedezések nagy betűkkel jelennek meg a címlapokon mindennap, vagy akár minden héten, nem válik nagyon tarthatóvá a tudomány tagadása."

Az asztrofizikus szerint ha az Egyesült Államok nem vállalja a tudományos fejlődés és az űrprogram tekintetében a vezető szerepet, akkor más fogja. "Szemlélem a világot, hogy ki fog előretörni a következőkben, ha nem az Egyesült Államok. Az majd gyökeresen megváltoztatja az álmatag kultúránkat és egyfajta innovációs államok közösségévé alakítja a világot."