Számos aszteroida Földbe csapódásának eredményeként alakulhatott ki a Hold egy izraeli kutatócsoport számításai szerint. A Rehovotban lévő Weizmann Intézet kutatója, Raluca Rufu és munkatársai modellszámításai szerint már mintegy 20 becsapódás hatására is kilökődhetett annyi anyag, amelyből néhány millió év alatt lépésenként kialakult a Hold. A tudósok elméletükről a Nature Geoscience című brit szaklapban számoltak be.

A Hold keletkezésének történetét máig homály fedi. Jelenleg a legvalószínűbb elképzelés, hogy egyetlen, a mai Marséval megegyező méretű, gigantikus égitest csapódott a fiatal Földnek. Ennek a katasztrofális eseménynek a hatására egyetlen csapásra katapultálódott a Föld körüli pályára a Hold anyaga.

A modellel azonban az a probléma, hogy a számítások szerint a Holdnak főként a becsapódott égitest anyagából kellene állnia, a Hold és a Föld viszont kémiai szempontból nagyon hasonló. Naprendszerünkben az égitestek rendszerint kémiailag olyannyira különböznek egymástól, hogy ez alapján meghatározható a Földön talált meteoritok eredete. Így valószerűtlennek tűnik, hogy az égitest, amelynek becsapódása nyomán a Hold keletkezhetett, ugyanolyan összetételű legyen, mint a Föld. A modellek alapján az is alig elképzelhető, hogy a két égitest anyaga alaposan keveredett volna.

Rufu és kutatótársai csaknem ezernyi, nagy, kozmikus szikla becsapódását modellezték a fiatal Föld felszínén. Az ezeknek az összeütközéseknek a nyomán keletkező törmelékfelhő többnyire a Föld köpenyének anyagából állt, nem úgy, mint az után a gigantikus becsapódás után, amely feltételezhetően a Hold keletkezését eredményezte. A modell szerint ezek a törmelékfelhők gyűrűket képeztek a Föld körül, melyek aztán kisebb holdakká álltak össze. A kisebb holdak végül a nagy Holddá olvadtak össze.

A fiatal Naprendszerben nagyon gyakoriak voltak a becsapódások. Gareth Collins, a londoni Imperial College munkatársa szerint viszont aszerint, hogy milyen hatékonyan zajlott le a miniholdak koncentrálódása, húsznál jóval több, sőt valószerűtlenül sok becsapódásra is szükség lehetett ahhoz, hogy a mai méretű Hold kialakuljon.

Az elmélet ugyanakkor ellenőrizhető: ha a Hold valóban összeolvadó miniholdakból alakult ki, akkor az ma is megfigyelhető lehet a különböző geokémiai területek alapján, melyek dokumentálják a Hold keletkezéstörténetének egy részét – véli Collins.