Kemény István (1925) szociológus szerint bár kevéssé valószínű, de nálunk sem elképzelhetetlen a szlovákiaihoz hasonló éhséglázadás. A tavalyi – 1971 és 1993 után immár harmadik – reprezentatív magyarországi cigányvizsgálat vezetője úgy véli, a cigányok és a többség között szinte minden mutatóban nőtt a különbség. Az állam lehetőségei korlátozottak. Csak a foglalkoztatottak számának ugrásszerű növekedése hozhatna változást a cigányok körében.



A Szociológiai Társaság 2002 decemberében tartott kongresszusán arról beszélt, hogy a magyar társadalom legfeljebb csak „egyharmadosnak” tekinthető, szemben a nyugatiakkal, amelyekben a lakosság kétharmada él jólétben és biztonságban.

Arról van szó, hogy a magyar társadalom egyharmadának helyzete javult az 1990 előttihez képest, és ez az egyharmad jómódúnak nevezhető. Van egy második harmad, amelynek a helyzete rosszabb, mint volt 1990 előtt, de ez a második harmad azért meg tud élni a jövedelméből. Tehát elsejétől hó végéig valahogy megvan, arra azonban már nincs módja, hogy beruházásokra, megtakarításokra gondoljon. A harmadik harmad pedig a létminimum alatt él, és még ennek a rétegnek is van egy alsó része, amelyik nyomorog.

Janky Bélával közösen végzett reprezentatív kutatásuk alapján mekkorára tehető a romák aránya az alsó harmadban?

A tavaly felvett adatok szerint a magyarországi cigányoknak négyötöde található az alsó harmadban és 18-20 százaléka a középső harmadban. A biztonságban és jólétben élők száma, aránya statisztikailag gyakorlatilag kimutathatatlan.

Tehát a cigányok körében két és félszer nagyobb az aránya a szegényeknek, mint a nem cigányoknál.

Igen. Nagyjából a több mint 3 millió szegényből félmillió a cigány.

A tavalyi kutatásukból az is kiderül, hogy egy cigány lakosra körülbelül fele annyi jövedelem jut, mint az országos átlag, és hogy a jövedelmek terén a tíz évvel korábban mértekhez képest nőtt a cigányok lemaradása.

Feltétlenül. Csak a férfiakról szólok, mert a magas gyerekszám miatt a cigányoknál érdemes külön beszélni a férfiak munkanélküliségéről. 1988-ig a cigány férfiak döntő többsége foglalkoztatott volt, rendszeres, állandó keresettel rendelkezett, és ez volt az alapja a család megélhetésének, ma pedig a cigány férfiak 28 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel. Ez a közvetlen oka annak, hogy a jövedelemkülönbség nagyon megnőtt cigányok és nem cigányok között.

Hogyan változtak az elmúlt tíz ében a cigányok lakásviszonyai?

Kétirányú a folyamat. Lakásviszonyokban a cigányok helyzete határozattan javult. Az 1971-eshez képest már az 1993-as vizsgálat mutatta ezt, és a javulás máig tart, de a különbség nem szűnt meg teljesen. A kétszobás lakások aránya a cigányoknál és a nem cigányoknál is a 40 százalék körül mozog, de míg egyszobás lakásban lakik az össztársadalom 12 százaléka, addig a cigányoknak mintegy 30 százaléka. A háromszobás lakások aránya viszont a cigányoknál sokkal kisebb, mint a nem cigányoknál. Vagy például igaz ugyan, hogy villannyal el vannak látva a cigányok lakásai is, de csak 70 százalékukban van a házba behozva a vízvezeték, és mindössze 50 százalékukban van vízöblítéses WC. Viszont a cigányok lakóhelyeinek települési elhelyezkedése szempontjából a rendszerváltást követően romlott a helyzet. Nagyot javult a helyzet 1971 és 1993 között, és nagyot romlott 1993 és 2003 között. 1971-ben a cigányok kétharmad része lakott teljes elszigeteltségben cigánytelepen, ám 1993-ra a cigánytelepek döntő többségét felszámolták, és a cigányoknak már csak 13-14 százaléka élt ilyen helyen. Igaz ugyan, hogy a telepi vagy a településtől távol eső lakások aránya továbbcsökkent – 8 százalékra –, de a lakóhelyi elszigeteltség ugyanakkor fokozódott. Adataink szerint a cigányok lakta lakások 42 százaléka a település szélén helyezkedik el, 22 százaléka pedig ugyan település belsejében, de úgy, hogy a szomszédok többsége cigány. Ezeket az adatokat összesítve arra jutunk, hogy tulajdonképpen visszaállt az 1971-es helyzet, amikor a magyarországi cigányok 71 százaléka szegregáltan élt, ma pedig a 72 százalékuk – nyilván más körülmények közt, mint harminc éve, de mégis elszigeteltségben.

A szegregált lakókörnyezet önmagában is csökkenti a cigányok munkaerő-piaci esélyeit?

Igen, minél inkább elkülönülve él a cigány család, annál kevesebb az esélye, hogy jó munkához jut. Ehhez jön még, hogy a cigányok döntő többsége olyan vidéken – például Borsodban, Szabolcsban vagy az Ormánságban – lakik, ahol sokkal rosszabbak a munkaerő-piaci viszonyok, és olyan településeken, amelyek kiesnek a főközlekedésből. A tőke pedig kerüli azokat a helyeket, ahol a lakosság iskolázottsági szintje nagyon alacsony. Márpedig a romáké az. A foglalkoztatási adatok 1998 óta mutatkozó szerény növekedése a cigányokat nem érintette, az eredmények nem javultak, és ebben éppen az iskolázottsági hátrányaiknak volt kulcsszerepe.

A rendszerváltás követően a magyar fiatalok jóval hosszabb időt töltenek iskolában, mint korábban, az első munkába állás is később történik, az általános iskolai és a szakiskolai végzettség leértékelődött, megsokszorozódott az érettségizettek és a diplomások aránya. Jelentősen változott-e a cigányok iskolázottsága?

1971-ben a huszonéveseknek csak negyedrésze végezte el az általános iskolát, 1993-ban már a fiatal korosztályok háromnegyede. De már akkor megállapítottuk, hogy nem idejében fejezik be az iskolát, hanem akár évekkel később, mint a nem cigányok, ráadásul speciális képzésben, ami továbbrontotta továbbtanulási esélyeiket. 2003-ban a huszonéveseknek már 81-82 százaléka elvégezte az általánost, és ez javulás, még ha leginkább csak papíron. A nyelvi csoportok közt korábban mért különbségek is csökkenőben vannak: 1993-ban a magyar anyanyelvű fiatalok 78 százaléka végezte el az általánost, ezzel szemben a román anyanyelvűek, a beások 58, illetve az oláhcigányok 52 százaléka. 2003-ra a beások utolérték a magyar anyanyelvűeket, és a magyar anyanyelvűekével azonos arányban végezték el az általános iskolát, valamint az oláhcigányoknál is csökkent a távolság.

Mi a helyzet az érettségit adó középiskolákkal?

1993-ban a huszonéves fiatalok 3 százaléka végezte el a középiskolát. Egy oktatási kutatás alapján négy éve azt tudtuk megállapítani, hogy a cigány gyereke 19 százaléka beiratkozott középiskolába. A tavalyi reprezentatív kutatás során azt tapasztaltuk, hogy a törekvés a továbbtanulásra erősödik, és az általános iskolát elvégző gyerekek negyede érettségit adó intézménybe akar továbbtanulni. Persze aki beiratkozik, még nem feltétlen végzi el, sőt, tudjuk, hogy jó, ha a fele elvégzi. Mi a huszonéveseknél már öt százalékot mértünk, ez nagyon kevés, vészesen messze van a többségi társadalomban mérttől, de legalább növekvő.

Mi akadályozza a roma gyerekek továbbtanulását?

Az első ok a családok többségénél a rossz anyagi helyzet. A középiskola elvégzése pénzbe kerül. Csak a szegénységi szint fölött élő családok képesek előteremteni a szükséges pénzt. Második helyen említem az óvodai évek hiányát. Ugyan a kötelező iskola-előkészítő egy évét a cigány gyerekek is kijárják, de a korábbi években csak a 41 százalékuk jár óvodába, akkor is rendszertelenül. Pedig a korai fejlesztés a normális helyzetű gyerekeknél is nélkülözhetetlen, hát még a hátrányos helyzetűeknél, mert az óvodában alakulnak ki azok a szokások, amelyek nélkül nem lehet boldogulni az elemiben. A másik nagyon fontos tényező a kisegítő iskola. És egyelőre hiába az állami akarat, a cigány gyerekek mind nagyobb része szenvedi meg ezt a minden szempontból rosszabb képzést adó oktatási formát. Az adataink alapján készült becslés szerint a cigány gyerekek közül minden ötödik kerül kisegítőbe vagy csökkentett követelményű speciális osztályba.

A speciális, felzárkóztató vagy kiscsoportos oktatás feltétlenül rosszabb színvonalú?

Korábban azt gondoltam, hogy nem feltétlenül, de a gyakorlatban mégis az. Ez volt a helyzet 1999-ben is, akkor megjelent egy rendelet, amely szigorította az áthelyezés feltételeit és azt gondoltam, ez javulást hoz. De nem hozott.

Talán, mert az önkormányzatok érdekeltsége nem csökkent. Egyrészt a kisegítősök utáni állami normatíva kétszerese a normál tagozatosokénak, másrészt a helyi társadalom is támogatja az elkülönítést.

Az utóbbi biztosan döntőbb. Ezt az is bizonyítja, hogy a minisztérium hiába hirdetett meg a kisegítőssel azonos összegű integrációs normatívát, a fenntartó önkormányzatok nem nagyon jelentkeznek.

Óriási különbségek vannak budapesti és vidéki cigányok életkörülményeiben.

Igen, olyan, mintha két teljesen más szociális hátterű etnikum lenne. A fővárosban ugyanis gyakorlatilag munkaerőhiány van, és a munkaadó még diszkriminálni sem tud, mert muszáj mindenkit felvennie. Ebből következik, hogy budapesti cigányok jövedelme eléri a már említett második harmad jövedelmi szintjét.

Mire számíthatnak a vidéki romák a jövőben?

Amíg a foglalkoztatási helyzet Magyarországon érdemben nem változik, addig nemcsak a cigányoknak, hanem nem cigányok szegényeknek is nagyon rossz marad a helyzetük. A foglalkoztatottak száma gyakorlatilag most sem nagyobb, mint 1993-ban, a válság legrosszabb esztendejében. Mivel a cigányok rosszabb iskolázottságúak és kilátástalanabb helyen élnek, világos, hogy fellendülés idején is utoljára a cigányok fognak munkához jutni. A kormányok addig is csak azt tehetik, hogy javítanak az oktatási helyzetükön, illetve – uniós források megcsapolásával és a tőkebefektetések válságrégiókba irányításával – megpróbálnak enyhíteni a területi hátrányokon.

Addig is a szociálpolitika milyen szerepet kaphat?

A szociálpolitika esélyei világviszonylatban romlanak. Elnézve a magyar költségvetés helyzetét, a közlejövőben nálunk sem számíthatunk másra.

Egyesek már korábban is a mostani szlovákiaihoz hasonló éhséglázadásokkal riogattak. Van-e ennek reális esélye nálunk?

A szlovákiai cigányok helyzete sokkal rosszabb volt már korábban is, mint a magyarországiaké. Az éhséglázadók munkanélküliek, akik szociális segélyekből éltek idáig. Ezeknek összege sokkal kisebb volt, mint a nálunk hasonló helyzetben lévőké. Most ezt az összeget is a felére csökkentették, ezzel kiprovokálták a lázadást. A lázadás az éhezésből fakad. Magyarországon is nagyon rossz a helyzet, de nem ennyire, viszont elég rossz ahhoz, hogy gondolnunk kell erre a lehetőségre is.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ezt egye, ha megmentené a Földet, és magának is jót akar

Ezt egye, ha megmentené a Földet, és magának is jót akar

Renitens utas miatt hívtak rendőrt egy Berlin–Budapest-járathoz

Renitens utas miatt hívtak rendőrt egy Berlin–Budapest-járathoz

"Négyszer annyit keresek, mint otthon, abból lehet bukni"

"Négyszer annyit keresek, mint otthon, abból lehet bukni"

127 millió forintért aszfaltozhat Mészáros üzlettársának cége Kecskeméten

127 millió forintért aszfaltozhat Mészáros üzlettársának cége Kecskeméten

Felfoghatatlanul sok pénzt, 672 milliárd forint bevételt termelt ez az ingyenes videojáték

Felfoghatatlanul sok pénzt, 672 milliárd forint bevételt termelt ez az ingyenes videojáték

Jógaközpontot épített a Daganatos.hu Alapítvány a rákos gyerekek nevében gyűjtött felajánlásokból

Jógaközpontot épített a Daganatos.hu Alapítvány a rákos gyerekek nevében gyűjtött felajánlásokból