Modern demokráciákban a pártoknak létkérdés, hogy a választóikkal kapcsolatot építsenek és tartsanak. De fontos ez a választóknak is és magának a demokráciának is. A magyar alkotmány kimondja: „a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában”. A személyes kapcsolat kialakítására persze több lehetőség is nyílik, például találkozók, fórumok szervezésével, és a pártfórumok is részben erre valók. A politikusok azonban többnyire kerülik a személyes találkozókat, számukra kínos eszmecseréket.

Így, ha a pártok tájékozódni akarnak, mit is akarnak az emberek, nem marad más hátra, mint a közvélemény-kutatás, és - hogy programjuk, politikai kínálatuk biztosan egybeessék a szavazókéval - a választói vágyak befolyásolása. El kell hitetniük a választókkal: a párt megoldásai egybeesnek az ő szükségleteikkel, érzelmileg is mozgósítani kell őket, hogy a párt számára fontos, akár válságos időszakban is a pártot válasszák. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az emberek mindennapi, egyéni vágyait a pártirodákon alkotnák meg, mint törekedtek erre a diktatúrákban, hanem azt, hogy a pártok a valóságos, de formátlan elképzelésekhez adnak politikai formát. Ehhez manapság a kereskedelmi marketing arzenáljából ismert eszközöket alkalmaznak, köztük a direkt marketinget.

Jelenleg az adatvédelmi biztos többszöri sürgetése ellenére sincs törvény a magyarországi politikai direkt marketingről. Így az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a politikai pártoknak jóval nehezebb a dolguk a személyes adatok beszerzésénél, mint a kereskedelmi cégeknek, amelyek többféle bontásban, időbeli korlátozás nélkül juthatnak személyi adatokhoz. Ráadásul az így-úgy beszerzett, de elavult vagy pontatlan adatok sokkal nagyobb kárt okozhatnak, mint hasznot. Elhunytnak életbiztosítást vagy kisnyugdíjasnak Volvót kínálni meglehetősen kontraproduktív. Nincs ez másképp a politikai termékeknél sem, és itt még inkább számolni kell a fogyasztó ízlésének változékonyságával: az előző voksolásnál még Horn Gyuláért rajongott, most Orbán a lieblingje.

Bár Orbán Viktor szombati kongresszusi beszédéből ez még nem derülhetett ki, de az ifjú szocialisták támadása nyomán a Fidesz elismerte, hogy a nemzeti petíció aláírásgyűjtő kampánya egy címlista összeállítását is szolgálja. Ez jól jöhet majd a választók célzott vagy közvetlen meggyúrására. Az adatvédelmi biztos által vezetett nyilvántartásba a Fidesz már "aláírásgyűjtés és kapcsolattartás" céljából létrehozott adatbázisként jegyeztette be akcióját.

Személyes adatokat csak az gyűjthet, tárolhat és továbbíthat, akinek ezt törvény megengedi vagy az érintett személy ehhez hozzájárul. A hozzájárulásnak önkéntesnek, határozottnak kell lennie, és az érintettet tájékoztatni kell, milyen célból, mennyi ideig kezelik privát adatait. A hvg.hu-nak nyilatkozó adatvédelmi biztos szerint a Fidesz–MPSZ akciója nem jogszabályellenes, mert a párt az alkotmányban biztosított petíciós joggal él. Ettől láthatóan elkülönítve arra kéri az embereket, hogy rendelkezzenek személyes adataikról, a Fidesz kezelheti-e azokat vagy sem. A hvg.hu által megkérdezett több adatvédelmi szakember szerint sem történt törvényellenes árukapcsolás, amikor a párt a petíciós ív mellé még a személyes adatokról rendelkező nyilatkozatot is mellékel.

Ezzel együtt aggályosnak látszik, hogy a párt honlapján elektronikus úton is csatlakozni lehet a petícióhoz, így aláírás nélkül valótlan adatok kerülhetnek a Fidesz birtokába. Az sem világos, hogy a kormánynak mi a teendője a megkapott aláírásgyűjtő ívekkel, és az abban szereplő személyes adatokkal. (A petíció politikai következményiről most nem szólunk.)

Az adatvédelmi biztos interneten is elérhető nyilvántartásából kiderül, hogy a Fideszen kívül, amely öt esetben jelentett be adatgyűjtést (így például a 2012-es nyári olimpia megrendezésének támogatására, a polgári körök vezetőinek adatainak nyilvántartására), a parlamenti pártok közül csupán az MSZP-nek van bejelentett adatbázisa, „párttagok, pártoló tagok és szimpatizánsok, valamint [és ez önmagában is meghökkentő] a tagok családtagjainak nyilvántartása” megnevezéssel, illetve a „nevezett személyi körrel való kapcsolattartás” céljának megjelölésével. Nehezen képzelhető el, hogy a többi pártnak ne lenne szimpatizánsairól listája, illetve ne lenne tagnyilvántartása, amelyre a törvény egyébként is kötelezi – a feledékeny pártok a bejelentés elmulasztásával az adatvédelmi törvényt sértik meg.

A különféle listák létrehozása direkt marketingkampányok alapját képezik. Orbán Viktor egyik nyilatkozatában azzal kívánta elütni a kérdést, hogy a választáson indulók egyébként is megvásárolhatják a teljes névjegyzéket, külön adatgyűjtésre miért lenne szüksége a Fidesznek. A választási eljárásról szóló törvény szerint a központi lakcímnyilvántartótól a pártok valóban megkaphatják a választók nevét és lakcímét, de mindezt legkorábban csak a választásokat megelőző 20. napot követően, és a listát a szavazás napján meg kell semmisíteniük. Tehát csak rövid ideig áll a rendelkezésükre. Ráadásul a direkt kampány költségeit jelentősen növeli, hatékonyságát pedig csökkenti, ha nem lehet szelektálni a választópolgárok között. Azok elérésére van tehát szükség, akik sejthetően fogékonyak a Fidesz jelszavaira, de bizonytalanok vagy nem fontos számukra a júniusi szavazás. A nemzeti petícióban szereplő „követelések” kellőképpen általánosak ahhoz, hogy az eltökélt kormánypártiak ne írják alá, viszont a nem „aranyjelvényes” fideszeseken és polgári körösökön túl másokat is megszólítson.

A Fidesz számára ugyanis kulcskérdés a magas részvétel a júniusi EP-választásokon, tartalékszavazói ugyanis a fiatalok, csalódottak, leszakadók, keleti megyék lakói közül kerülhetnek ki. Ők azok, akik hagyományosan ritkábban mennek el szavazni, mint a fővárosiak vagy a nyugdíjasok, akik inkább a kormánypártokat támogatják. A földcsuszamlásszerű választási győzelem pedig kikényszerítheti az országgyűlési választások előrehozását is, amire a hatalomból két éve eltávolított Fidesz és Orbán mind türelmetlenebbül áhítozik.