A pozsonyi lap szerint az még érthető lenne, hogy a Gyurcsány és Ficó nem egyformán látja a szlovák-magyar kapcsolatok mozgatóerőit, az viszont érthetetlen, hogy Gyurcsány nem élt a tárgyalás lehetőségével, és ezt elfogadhatatlan módon indokolta.

Viselkedésének okait a Pravda részben belpolitikai természetűnek vélte, megjegyezve, hogy Visegrádon is ott voltak a lemondását követő tüntetők, ráadásul a magyar kormány most készül a parlament elé terjeszteni megszorításokkal terhes költségvetési tervezetét.

„Persze, ilyen helyzetben csábító, hogy az izmainkat mutogassuk egy olyan szomszédnak, amelynek kormányához egy nacionalizmussal terhelt politika párt tartozik” - írta a lap. A cikkben felmerül a kérdés: elegendő-e ez a két ország közti sorompók leeresztéséhez, szükségszerű-e így viselkedni Visegrádon, mintegy húsz kilométernyire a Párkány-Esztergom közti hídtól, „amelyen a két ország polgárai a vénasszonyok nyarának verőfényében olyan légies könnyedséggel járnak fel-alá”, mintha egy és ugyanazon város lakói lennének.

„Deres lehelet csapott most feléjük Visegrád felől, ezúttal Gyurcsány szájából. Nem államférfiúi, nem is európai volt, amit tett” - fogalmazott a cikkíró, Július Lőrincz. Úgy látja: a magyar kormányfő a szlovák-magyar viszonyban fennálló gondok megoldásának komoly lehetőségét hajította ki az ablakon, s ezzel mindkét ország állampolgáraival, szlovákokkal és magyarokkal szemben felelőtlenül viselkedett, mert az emberek „döntő többségének elég magához való esze van ahhoz, hogy ne csak a szélsőségesek megnyilvánulásait, hanem a politikusok rövidlátását is elutasítsa”.