Kemény Dénes olimpiai bajnok alakulata a 7-7-re végződött rendes játékidő alatt az első és a harmadik negyedet nyerte meg, a másik kettőben viszont a rivális volt eredményesebb. A ráadás első felében egy-egy találat született mindkét oldalon, majd a záró periódus egy horvát gólt hozott.

A magyar válogatott az előző, 2005-ös vb-n is ezüstérmesként zárt.

A statisztika, az egymás elleni mérkőzések mérlege, vagy éppenséggel a vb-szerepléseké egyértelműen a magyarok mellett szóltak a találkozó előtt. Csak ez utóbbi szempontot véve alapul: miközben a piros-fehér-zöld színek képviselői az 1973-as, első világbajnokság után 2003-ban másodszor lettek aranyérmesek, megannyi "alacsonyabb szintű" medál begyűjtése mellett, Horvátország legjobbjai még sosem állhattak fel a világbajnoki dobogóra, eddigi legjobbjuk a negyedik hely volt. Csak hát statisztikával nem lehet meccset nyerni, főképpen nem vb-döntőt, ahhoz nagyon jó és gólerős játék szükségeltetik.

Az első gólt mindenesetre a horvátok szerezték, Barac volt eredményes emberelőnyből (0-1). Aztán sokáig semmi, pontosabban kölcsönösen hatástalan mezőnyjáték folyt a vb alatt "magyaros" meccsen először teltházas MSAC-uszoda vizében. A negyed felénél Kásás Tamás ívelt lövése hozhatott volna egyenlítést, de labdája a kapufán landolt. Rögtön ezután azonban ugyanő fórból biztos kézzel vágta a hálóba a labdát, Kiss Gergely ötméteresből szerzett találatával pedig átkerült "ide" a vezetés (2-1).

Az újabb nyolc perc első érdemi "csattanója" egy horvát kapufa volt, Kásás hasonló válaszánál meg a riválisnak volt szerencséje, hogy nem befelé ment a labda. Biros Péter távoli pattintása hasonló sorsra jutott, Vrdoljak viszont négy perc elteltével kihasznált egy emberelőnyt, Boskovic sikeres büntetőjénél pedig már megint a horvátoknál volt az előny (2-3). Magyar fórnál azonban magyar gól következett: Madaras Norbert célzása volt hibátlan (3-3). Smodlaka húzása ugyancsak létszámfölénynél ült meg Szécsi Zoltán kapujában (3-4), aztán Madaras lökete a kapufán kötött ki, csakúgy, mint Biros megúszás utáni ejtése.

A nagyszünetet követően a horvátok elpuskáztak egy, majd még egy előnyt, ám "méltó" köztes válasz gyanánt a 6 az 5 elleni játéknál a magyar gárda sem jeleskedett. Teljes létszámnál aztán Varga Dániel volt jókor jó helyen: Biros bombája a kapusról az idősebbik Varga fivér elé került, aki a kapuba pöckölt (4-4). Majd fórból is végre termékeny volt Kemény Dénes legénysége: megint Varga Dániel remekelt, ezúttal távolról (5-4). Aztán hátrány magyar oldalon, Barac középen talált rést (5-5). Még éppen annyi idő maradt, hogy Benedek Tibor lövése után a kipattanót a szemfüles Szivós Márton besegítse (6-5).

Benedek a jobb "pipát" pécézte ki magának, Biros pedig tőle szokatlanul rossz irányt választott, hasonló távolságból azonban Kiss G. elemi erővel lőtt a bal felsőbe (7-5). A negyed közepe táján előnyből Dogas zárkóztatta közelebb alakulatát (6-7), s miután Szivós megúszását rossz lövéssel zárta le, 8-6 helyett 7-7 lett, mert Jokovic az ellenakcióból eredményes tudott lenni. Háromnegyed perc volt hátra, amikor a magyar csapat támadást indíthatott, de nem tudott mit kezdeni vele, majd a horvátoknak húsz másodpercük volt, hogy a maguk javára döntsenek, Smodlaka lövését azonban Szécsi hárította. Döntetlen, jöhetett hát a hosszabbítás...

Az első három percben a horvátok kaptak előbb emberelőnyt, Markovic be is vágta (7-8). A magyar fórt viszont Biros nem, újfent a kapufát tesztelte a háló helyett. Kiss Gergely azonban javított, "kisöpörte" a jobb alsó sarkot (8-8). A térfélcserét követően Markovic volt eredményes (8-9), és mivel a magyar csapat már képtelen volt hasonló válaszra, győzött és világbajnok lett Horvátország, Magyarországnak pedig ezúttal is meg kellett elégednie az ezüstéremmel.