A Dalerd Zrt. főként olyan sivár, homokos területeken gazdálkodik, ahol már az is becsülendő eredmény, ha maga az erdészet legalább nullszaldóssá tehető. Csakhogy már a jogelőd Dél-magyarországi Állami Erdőgazdaság derekegyházi vadászházának visszatérő vendége volt Kádár János és Losonczi Pál, s noha az egykori "elvtársi vadászatok" kora lejárt, ma is elsősorban a társadalmi elit látogatja a vaddisznóskerteket.

Ezek előnye, hogy itt biztosra lehet menni, hisz a menekülő állatok minden irányban kerítésbe ütköznek, Körösladányban például a tervek szerint hétszer annyi vaddisznót tartanak majd, mint amennyi ugyanekkora erdős területre természetes körülmények közt jutna. Az ukrán határ menti Lónya vadasparkjában párthovatartozástól függetlenül vadászott három éve kilenc képviselő (HVG, 2004. március 6.), köztük olyan ismert politikusok, mint a kereszténydemokratákat vezető Semjén Zsolt vagy a mostani budapesti főpolgármester-helyettes, a szocialista Hagyó Miklós. Akkor Bige László vegyipari nagyvállalkozó és vendégei összesen 81 vaddisznót és 23 dámborjút lőttek le, a számla 11 millió forintra rúgott.

A HVG információi szerint ma az Alföldön az állattenyésztés talán legnyereségesebb formája a vaddisznók tartása. A gazdáktól a vadaskertek veszik át a házidisznókhoz hasonlóan tartott "vadakat", majd felkínálják őket "sportvadászatra". A gazdáknak a vaddisznók nevelése 1000-1200 forintjukba kerül havonta, a süldőket kilogrammonként nagyjából ugyanennyiért tudják értékesíteni, a továbbtenyésztésre nem alkalmas kocákért 50-60 ezer forintot, egy négyéves, szép agyarú kanért pedig ennek hat-hétszeresét is megkaphatják.

Mindezek ismeretében legalábbis érdekes, hogy a Dalerd Zrt. 2005. évi mérlegének kiegészítő melléklete szerint a vadaskerti állomány - vaddisznók és dámvadak - teljes könyv szerinti értéke mindössze 1 millió 145 ezer forintot tett ki.