A Mesterházy Attila által viselt "magyaros kecskeszakállt" nem mindenki kedveli. Távol áll ugyan tőlünk, hogy a szocialista politikus arcszőrzetén való bármiféle élcelődésnek helyet adjunk, de a Mesterházy Attila ismerőseivel, munkatársaival, ellenfeleivel folytatott beszélgetések alapján úgy tűnik, többen olyan, kevéssé karakteres figurának tartják őt, akinek - egyéb átütő vonás híján - leginkább az említett arcszőrzet lehet a védjegye.

Bár pártkarrier szempontjából figyelemreméltó tíz év áll mögötte, a közvélemény szemében megszerzett közepes ismertsége is csak az utóbbi hónapok gyümölcse: előbb idén a párt alelnök-frakcióvezetője lett, majd neve felmerült a - minden jel szerint választási vereséggel szembesülő - MSZP egyik lehetséges miniszterelnök-jelöltjeként. A közvéleménykutatók a tavaszi - Gyurcsány Ferenc lemondását követő - szocialista tisztújítás óta foglalkoznak vele, népszerűsége huszonegynéhány százalék körül mozog, ismertségét pedig ötven százalékról valamivel hatvan fölé tudta tornázni.

Az 1974-es születésű ifjú szocialista korán kezdte, tizenkét évvel ezelőtt már bekerült Horn Gyula miniszterelnök kabinetirodájába. Az itt szerzett tapasztalatokat később és azóta is szívesen emlegeti, amikor szakmai előéletét kérik rajta számon, vagy amikor kollégái, beosztottjai számára keres pozitív, motiváló példát - állítják forrásaink. Annak idején én ennél komolyabb feladatokat oldottam meg - mondogatta állítólag, amikor nem volt elégedetett egy-egy számára készített beszámolóval, előkészítő anyaggal. Az elfoglalt politikus maximum egyoldalas háttéranyagokból szeret dolgozni, amelyet, ha kell, egy mondatban is össze lehet foglalni. Legalábbis így meséli a 2002-től a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztérium politikai államtitkárává avanzsált politikussal egykor együtt dolgozó egyik alkalmazott, felidézve azt a történetet is, amikor az egyszerűsítés annyira rosszul sikerült, hogy egy szakmai anyagban a Mahartból Malév lett.

© MTI - Ujvári Sándor

Az egyoldalas háttéranyagokba vetett hite minden bizonnyal a Horn-érából datálható. A HVG-nek 2001-ben adott interjújában elmesélte, hogy egy alkalommal az akkori kormányfő a tőzsdére látogatott, s őt bízták meg a programja előkészítésével. „Sok egyéb teendőm mellett egy szakmai háttéranyagot is meg kellett fogalmaznom arról, miért hullámzik a magyar tőzsde, merthogy akkor éppen ez volt rá jellemző. Na szóval, utóbb hallottam, hogy a miniszterelnök azt mondta: több ilyen színvonalas munkát szeretne látni. Pedig az én egyoldalas fogalmazványom egy nagy paksamétában került elé, és a nevem se volt aláírva. De rákérdezett, hogy ki írta...”.

Mesterházy - egykori közgázos egyetemi évfolyamtársa emlékei szerint - lelkiismeretes és szorgalmas diák volt, amolyan szimpatikus stréber. Nem volt partiarc, nem volt koleszos, albérletben lakott a barátnőjével, becsülettel bejárt az órákra, kedves és jól nevelt volt, látszott rajta, hogy volt gyerekszobája - sommázza emlékeit a hallgatótárs. „Bár nem bulizott velünk, nem nyomult egyetemi szervezetekben és rendezvényeken sem, így ellenszenvesé sem vált” - meséli. A volt évfolyamtárs felidézi az ugyancsak fiatal szocialista Vadai Ágnes alakját is, aki viszont - szintén ezekben az években - nyomulósabb figura volt, „arrogáns módon hajtott ösztöndíjakra, zsezsegett, ahol csak lehetett”.

A Mesterházyban szunnyadó politikuscsíra azonban akkor még - látványosan - nem szökkent szárba: „sosem gondoltam volna, hogy frakcióvezető lesz, sokkal inkább a második vonalba képzeltem el, nagyon meglepett, amikor megtudtam, hogy milyen pozícióba került” - magyarázza a diáktárs. Az is kiderül, az ifjú politikus védjegyévé vált arcszőrzet már akkor is megvolt. Ennek „születéséről” egyébként a 2001-es HVG-interjúban így beszélt: „spanyol útjaim óta hordom. Ezt ott perillának hívják, ami kecskeszakállt jelent. Csak én bajuszt is viselek hozzá. Szóval ez magyaros perilla... Mondjuk, a kultúrák békés egymás mellett élése”. Ekkor mesélt arról is, hogy szívesen visel öltönyt, de - ahogy évfolyamtársától megtudtuk - ezt nem az egyetemen kezdte.

Az egyetemi éveket Horn Gyula kabinetirodája követte tehát, de az ígéretes rajt után nem sokkal kormányváltás következett. Mesterházy nem vesztegette az idejét, 1999-ben - miután nem kínáltak neki állást a Fidesz-uralta államigazgatásban - inkább részt vállalt a Fiatal Baloldal megalapításában, majd 2001-ben az MSZP Harmadik Hullámjának Platformját gründolta össze, saját bevallása szerint a szocialista párton belüli hatékonyabb érdekérvényesítés céljából.

Tipikus karrierpolitikus, aki végigjárta a szamárlétrát, fegyelmezetten és következetesen - mondják róla. Török Zsolt, párttársa így jellemezte: „ugyanolyan fiatalos és lendületes, mint egy évtizeddel ezelőtt, de sokban finomodtak diplomáciai eszközei, sokkal határozottabb politikusi arcéllel bír”. Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó szocialista politikus viszont pont a karakter, a tapasztalat, a tájékozottság hiányát rótta fel - nem csak Mesterházynak, de pártbéli kortársainak is, Arató Gergelynek vagy éppen Ujhelyi Istvánnak. „Jó ember ő, de miről tud hitelesen beszélni? Egy kis bajusz nem elég a karizmához!” - méltatlankodott forrásunk. Vele együtt többen is szóvá tették: bár Mesterházy gyakorlott, tájékozott, főként külpolitikában szakértő politikusnak gondolja magát, leginkább a politikacsináláshoz ért, jól marketingeli a saját személyét. Nem tudtak azonban említésre méltó történetet, ügyet, kiemelkedő képességet említeni, amikor arról faggattuk őket: miért lehet érdemes, alkalmas a kormányfőjelölti pozícióra.

© MTI

Ráadásul ideje sem volt elmélyedni egyes szakterületekben. 2001-ben már tagja volt a Meggyessy Péter mellett dolgozó, Tízek Társasága nevet viselő tanácsadó testületnek. A következő évben pedig visszatérhetett az államigazgatásba, Jánosi György mellett politikai államtitkárként dolgozott a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumban.

Két évvel később az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériummá keresztelt tárcánál, immár Gyurcsány Ferenc mellett folytatta megkezdett munkáját egy képviselői esküvel a háta mögött. Itt zajlottak azok az ügyletek, amelyeket Zuschlag János neve tett közismertté, s amelyekben egyes tanúk vallomása szerint Mesterházy Attila is aktívan közreműködött. „Egykori államtitkárként pontosan tisztában kellett lennie azzal, hogy hova milyen pénzek kerülnek. Sokszor szakértői bizottságok által jóváhagyott pályázati anyagok kerültek ki a támogatásra érdemesnek tartottak listájáról, hogy helyettük a felsőbb utasításnak megfelelően pártközeli civil szervezetek kapjanak pénzt, az utolsó szó az övé volt, vélhetően Gyurcsány Ferenccel egyeztetve” - mondta név nélkül nyilatkozó informátorunk, aki együtt dolgozott a szaktárcánál a fiatal politikussal. Beszámolója szerint Mesterházy arrogáns volt, és nagyon is egyértelmű utasításokat adott arra vonatkozóan, hogy minek kell történnie. „Nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott arról, ami történik, maximum annyit mondhat, hogy elvétve fordult ilyen elő” - vélte forrásunk Mesterházy november 18-i meghallgatása előtt. A politikus ugyanakkor azt mondta a bíróságon: nem terjedt ki a hatásköre sem a pályázatokra, sem az egyedi elbírálás alá eső kérelmekre, s nem volt döntési helyzetben. Azt is hozzátette: nem volt tudomása arról, hogy a baloldali ifjúsági szervezetek működését civil szervezetek révén, pályázatokon elnyert pénzekből finanszírozták volna.

Felmerül a kérdés, a miniszterelnök-jelöltnek szánt fiatal politikus érintettsége nem kelt-e kétségeket aziránt, hogy terhelt múltja miatt alkalmas-e erre a pozícióra. Török Zsolt sajtókompatibilis választ adott hvg.hu-nak: Mesterházy Zuschlag-üggyel kapcsolatos szerepe nem téma a párton belül. „Ha sporthasonlattal szeretnék élni, azt mondanám, egyik a külső, másikuk a belső pályán futott, nem volt közük egymáshoz” - fejtegette. A neve elhallgatását kérő szocialista politikus pedig egy sóhajjal válaszolt, amikor a véleményét kérdeztük: „én sem értem a szocialista párt szándékait, elhiheti”.

Híresen konfliktusos volt Mesterházy viszonya egykori főnökével, Gyurcsány Ferenccel. Úgy tudjuk, sokszor közvetíteni kellett közöttük, mert nem voltak hajlandóak egymással beszélni, amikor pedig mégis, akkor hangos szóváltások is előfordultak. Volt, aki azt mesélte: az ellentét odáig fajult, hogy - bár Mesterházy szerette volna - a miniszterelnökké lett tárcavezető több pozíció betöltésekor is gondoskodott arról, hogy ne ő legyen a befutó. A minisztériumi munka során is számos döntésből kiszorult, ami miatt fiatalos lendülete frusztráltsággal keveredett. A róla nyilatkozók többsége azonban kiegyensúlyozott, stabil személyiségű emberként írta le, akinek határozott elképzelései vannak arról, kicsoda ő és hova tart.

Török Zsolt - aki „apatársként” is dicsérte Mesterházyt - azt mondta róla: „olyan ő, mint Zorba, a görög, táncolni kell, a zene majd csak megjön” - vont plasztikus párhuzamot arra utalva, hogy az ifjú politikus korábban is, most is teszi a dolgát, a számára fontos elveket képviselve, s ha ez politikai elismeréssel jár, annak örül, de nem várja. Van, aki ezt másként látja. Névtelenséget kérő informátorunk szerint Mesterházy ígéretes „newcomernek” tartja magát, aki elég nárcisztikus ahhoz, hogy elvállalja a miniszterelnök-jelöltséget egy ilyen hálátlan szituációban is. Olyan véleményekkel is találkoztunk, hogy egyenesen tőle jött saját jelölésének ötlete.

© MTI - Kovács Attila

S miért lehet a jelölt Mesterházy? Klasszikus pártvonalon érkezett, sosem menne szembe a párt nagy öregjeivel, így biztonsággal állíthatják hadrendbe. A 2009-ben helyettesből frakcióvezetővé előlépett politikusról szimpatizánsai és ellenlábasai egyaránt azt mondták, mindig tudott úgy beszélni, hogy azzal megfeleljen a hatalmasoknak és maga mögé állítsa a párt közkatonáit. „Képes arra, hogy úgy fogalmazzon meg dolgokat, hogy azzal az MSZP egészének álláspontját képviselje” - mondja Török Zsolt. Egy idős politikustárs viszont úgy véli: nem alkalmas vezérnek, s egy vesztes választás után nem tudná egyben tartani a pártot, „átmeneti ember ő ebben a pozícióban, ahogy Lendvai Ildikó is pártelnökként”. Szigorúbban fogalmazott az az egykori munkatárs, aki „vegetatív politikusnak”, csinovnyiknak nevezte.

Amikor Török Zsoltot arról kérdeztük, mi a véleménye az arroganciájáról, beosztottjainak alázásáról szóló történetekről -  amit egykori kollégák meséltek -, azt mondta, nem hiszi, hogy igazak lennének. „Több hölgy is dolgozik vele évek óta, s szeretik Attilát” - mondta, hozzátéve: vele is előfordult, hogy félreszavazás után Mesterházy „elővette”, de ezt „elegánsan és határozottan” tette. Ennél többet nem árult el a beszélgetésből, inkább annyit tett hozzá: Attila tudja, kivel hogyan kell beszélni.

Hogy látjuk-e Mesterházyt kormányfő-jelöltként beszélni, kedden kiderül, a szocialisták választási bizottsága ugyanis aznap nevezi meg a párt miniszterelnök-jelöltjét.

Kovács Andrea