Európa-szerte egyre több város kezdi felismerni, hogy a közterületeken elhelyezett vízforrásoknak számos előnye van a lakók fizikális és mentális egészségére nézve egyaránt. Az egyik kulcskérdés az ivóvíz elérhetősége, ám nem csak ez a fontos: a köztéri ivókutak a városi folyókkal, tavakkal együtt a kék infrastruktúra példái. Ezek az úgynevezett zöld infrastruktúrával – például parkokkal, kertekkel vagy fákkal – együtt hozzájárulnak az utcák hőmérsékletének csökkentéséhez, enyhítve a városi hősziget-hatást, és javítva az életminőséget a városokban. „A víz megfelelő felhasználás mellett rendkívüli szerepet játszhat az új városfejlesztésekben, hangképeket teremtve, hiszen a vízesés halk csobogása jó közérzetet és kényelmet sugároz” – magyarázza Salvador Rueda, az Urbanisztikai és Területi Ökológiai Alapítvány (FEUT) igazgatója.
Magyarország részben szerencsés helyzetben van. Mind vidéken, mind a városokban sok olyan közkút maradt üzemben, amely tradicionálisan az ivóvízzel el nem látott háztartásokat szolgálta ki, viszont azután is működőképes maradt, hogy ezeket a lakásokat is bekötötték az ivóvíz- és a csatornahálózatba. Emellett az önkormányzatok azóta is építenek és üzemeltetnek modernebb ivókutakat, illetve a köztéri szökőkutak is népszerűek.
Jelenleg Magyarországon több mint 22 000 nyilvános vízvételi helyet tartanak nyilván. A Közkutak.hu online térképe és adatbázisa 22 261 közkutat, ivókutat és forrást, 53 ivócsapot és 279 Refill pontot tartalmaz (utóbbiak azok a helyek, ahol ingyen utántöltik bárkinek a vizespalackját).
Ez nem kevés, de amíg a városokban viszonylag stabilan üzemelnek és létesülnek az ivókutak, a falusi – kék pumpálós – kutak veszélyben vannak. Néhány nagyobb városban – például Debrecenben – még mindig számottevő mennyiségben találhatók közkutak; ott például 917 van nyilvántartva. Ezek fenntartása azonban költséges: a Pénzcentrum egy tavalyi cikkében arról írt, hogy az éves karbantartás átlagosan nettó 56 000 forintba kerül kutanként. Bár jogszabály szerint kötelezően fenn kell tartani őket azokban a térségekben, ahol nem minden lakos számára elérhető a vezetékes víz, az önkormányzatok gyakran vonakodnak a korlátozott használat és a fenntartási költségek miatt.
Csehország
Csehországban a szocialista idők óta szokás különféle szökőkutakat elhelyezni a lakóövezetek közterein. Ezt az építészeti hagyományt ma is követik. Ezek azonban soha nem szolgáltak ivóvíz biztosítására, az elmúlt évtizedek hőmérséklet-emelkedésével ugyanakkor a szökőkutak új szerepet is kaptak: hűtik a környező levegőt.
Ami a köztéri ivókutakat illeti, ez viszonylag új jelenség Csehországban – lényegében az elmúlt két évtized vívmánya. A fővárosban, Prágában jelenleg 60 és 100 közé tehető az ivókutak száma, és számuk lassan növekszik. Emellett az utóbbi években mintegy 40 vízpermetező-hűtő berendezést telepítettek a prágai belváros utcáira.
Más városokban általában legfeljebb tíz ivókutat találunk – Csehország második legnagyobb városa, Brno például körülbelül harminccal rendelkezik. Ezeket jellemzően közparkokban, gyermekjátszóterek közelében helyezik el, gyakran uniós forrásból.
Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb cseh város folyók köré épült, így ezek a természetes vízfelületek is hűsítik a levegőt. Ivóvíz szinte mindig hozzáférhető a nyilvános illemhelyeken is, amelyek jóval elterjedtebbek a cseh városokban, mint a klasszikus ivókutak.
Görögország
A görög Greenpeace évek óta működteti a „Randevúk a vízcsapoknál” nevű projektet. Ennek keretében egy weboldalon és egy mobilalkalmazáson keresztül arra buzdítja az ország lakosait, hogy térképezzék fel azokat a helyeket, ahol ingyenes ivóvíz érhető el. Bárki, aki ilyen vízvételi pontot talál, leírhatja annak állapotát is, például megjegyezheti, hogy működik-e, illetve elérhető-e a nap 24 órájában. Jelenleg Görögország-szerte 600 vízcsapot regisztráltak, ezek közül 187 a fővárost is magába foglaló Attika régióban található. Más kérdés, hogy a kutak 30–40 százaléka már nem működőképes.
A legtöbb ivókút játszótereken található, míg a parkokban néhány nagyon régi csap, illetve régészeti szempontból is érdekes darab fordul elő. Ezek jelentős része azonban nem működik – van, amelyikből egyáltalán nem folyik víz, másoknak meghibásodott a mechanikája. A Greenpeace igyekszik meggyőzni az önkormányzatokat, hogy támogassák a projektet új csapok telepítésével és a meglévők javításával, miközben céljuk a lakosság szemléletformálása is. „Meg kell tanulnunk használni és megbízni a csapokban – különösen Attikában és Szalonikiben. Görögország vízellátó hálózata ugyanis Európa egyik legjobb minőségű ivóvizét biztosítja” – hangsúlyozza a Greenpeace.
Ausztria
Bécsben áprilisban üzemelték be az 1600-ik ivókutat, hogy a lakosok minél könnyebben hozzáférhessenek ivóvízhez. „A több ivókút fontos hozzájárulás a bécsiek egészségéhez és életminőségéhez, valamint védelmet nyújt a forró napokon” – mondta Jürgen Czernohorszky, Bécs klímavédelmi tanácsnoka. Hozzátette: lát még lehetőséget további ivókutak telepítésére a városban. 2021 óta 500 új ivókút létesült, ezek közül 100-at csak az elmúlt évben helyeztek üzembe. Bécsben jelenleg 100 000 lakosra 80 ivókút jut – összehasonlításképpen: Berlinben mindössze hat. Bécs abszolút számokban is jelentősen megelőz sok más európai fővárost. Emellett 100 úgynevezett párakaput is működtetnek, amelyeket tűzcsapokra szerelnek, és vízpermettel hűsítik a levegőt.
Ausztria második legnagyobb városa, Graz szintén számos ivókúttal büszkélkedhet – ezek már több mint húsz éve szolgálják a lakosságot, és jelenleg meghaladják a 150 vízpontot. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a vidéki Ausztriában hány hasonló ivókút vagy csap üzemel, erről ugyanis nincs nyilvántartás.
Spanyolország
Spanyolország legnépesebb városainak számos kerületében egy közkút megtalálásához a kelleténél jóval többet kell gyalogolni. A peremkerületekben, vidéki vagy ritkán lakott területeken pedig még nehezebb a hozzáférés. Ennek ellenére még teljesen urbanizált városrészekben is – például a sevillai Macarena kerületben – a terület 63,4 százaléka több mint 300 méterre van a legközelebbi vízvételi ponttól. Madrid legnépesebb kerületében, Carabanchelen kevesebb, mint négy ivókút jut 10 000 lakosra, míg Barajasban ez a szám 23 – jól mutatva a vízhozzáférésen belüli egyenlőtlenségeket ugyanazon városon belül is.
Barcelona élen jár az egy főre jutó ivókutak számát tekintve: ott 10,4 kút jut 10 000 lakosra.
Összességében az ivókutak fontosságát több nemzetközi város is felismerte, azonban gyakran vidékre nem jut a nyilvános vízforrásokból. Magyarország ilyen téren előnyben van, nálunk már megvannak a kutak, csak fent kell tartani őket. Éppen ezért aggasztó, hogy mind anyagi forráshiány, mind vízhiány esetén a közkutak az elsők között vannak az önkormányzatok spórolási listáján.
Nyitókép forrása: HVG / Stiller Ákos
A cikk a PULSE nemzetközi újságírói együttműködés keretein belül készült. Közreműködők: Moravecz Kata (HVG/EUrologus, Magyarország), (El Confidencial, Spanyolország), (Der Standard, Ausztria) Denik Referendum, Csehország), (Efsyn, Görögország)
