Elegánsan és jó ütemérzékkel próbálta az MDF meglovagolni a pénteki Orbán-beszéd keltette hullámokat, s ez félig-meddig sikerült is nekik. Persze amikor már Herényi Károly a héten előállt a Bokros-féle évértékelő beszéddel, sejthető volt, hogy az elnevezést főleg az indokolja, hogy a Fidesz-elnök beszéde után ezzel nagyobb figyelmet lehet kelteni. És valóban, Bokros beszéde nem évértékelő volt, hanem az MDF-programból már ismert évtized-értékelés, vagyis annak levezetése, hogy Orbántól Gyurcsányig a kormányok hogyan tették lejtőre az ország gazdaságát. A vasárnapi kampánynyitó gyűlés időzítését pedig nem az Orbán-féle „országértékelés” sugalmazta, hanem az, hogy most hétfőn kezdődött a pártok számára az ajánlószelvények gyűjtése
„Igazából ezen áll vagy bukik az MDF szereplése. Ha a párt képes lesz 20 területi listát állítani, akkor jó esélye van bekerülni a parlamentbe, de ha már néhány megyében ez nem sikerül, akkor a többiben jobban kell teljesítenie, csökkentve ezzel saját esélyeit” – hívja fel a figyelmet a felmérések szerint 3-4 százalékon álló párt stratégiáját meghatározó körülményre Krekó Péter, a Political Capital elemzője, megemlítve azt is, hogy egyébként a hagyományos évértékelő műfajba az Orbán-beszéd sem férne bele, hiszen az jobbára gyurcsányozással telt, míg az elmúlt egy évre szinte szót sem vesztegetett. Fontos ugyanakkor, hogy az ilyen jellegű beszédek általában inkább a jövő politikai irányvonalával, és nem a múlttal foglalkoznak. Ezek tehát kampánynyitó beszédek voltak, évértékeléssel, vagyis az eredmények lajstromozásával megjósolhatóan Bajnai Gordon foglalkozik majd.
MTI – Soós Lajos
Az MDF listavezetője – amellett, hogy az osztogató politikáért a szocialista kormányokat okolta – éppen a Fideszt kóstolgatta leginkább. Bírálta és felelőtlennek mutatta be a hatszázalékos kamatra vonatkozó ígéretet, a Fidesz-elnök erőfitogtató beszédére utalva pedig kijelentette, a többet ésszel, mint erővel elvét vallja. Nem erős, hanem okos államra, viszont erős társadalomra, gazdaságra, vállalkozásokra és erős demokráciára van szükség – mondotta, s az Orbán-beszéd keleti orientációra vonatkozó részére is úgy reagált, hogy a keleti szél hideg és diktatúrát hoz. Bokros az etatista Orbán-beszéddel szemben a piacbarát, vállalkozóbarát politikát képviseli. Persze támadta a szocialista kampánydemagógiát is, de a beszéd lényege Orbán ellenpontozása volt. Az MDF-nek ugyanis fontos, hogy Orbán Viktor fő kihívójaként jelenjen meg, különösen az MSZP-ből kiábrándult szavazók számára – mondta Krekó Péter.
Bokrosnak egyúttal az MDF-et meg kell különböztetnie a többi politikai szereplőtől, s ezt a pozíciót olyan tartalommal kell megtöltenie, amellyel a többi párt nem konkurálhat. Az MDF-nek ez alighanem sikerül, és ebben akár a kifejezetten népszerűtlennek tűnő javaslatok (pl. minimálbér megadóztatása, egyetemek bezárása, ingatlanadó) is segíthetik a pártot. A párt programjában például világosan szerepel a „rossz minőségű tanárok” elbocsátása, az, amit a Sólyom László által életre hívott Bölcsek Tanácsa, majd nemrég a fideszes Sió László is megpendített. A Fidesz ennyi kockázatot sem vállalt, gyorsan magánvéleménynek minősítették az oktatáspolitikus szavait, pedig aligha találunk olyan szülőt (többen lehetnek, mint a tanárok), aki ne értene egyet a rossz pedagógusok elbocsátásával. A Fidesz tehát ahelyett, hogy határozottan képviselné ezt az amúgy könnyen megvédhető álláspontot, az efféle szakpolitikai kérdések megvitatását egyszerűen későbbre tolja – ezzel egyébként saját kormányzati időszakát aknázva alá.
Az MDF a parlamentbe jutásért küzd, így mondhat akár népszerűtlen konkrétumokat. A Fidesz nem akar, az MSZP nem tud a programjáról beszélni, az MDF viszont a kampányt a programjára építheti – mondta a PC elemzője. A jelöltek között éppen azért folyik a harc, hogy ki lesz Orbán kihívója, fő ellenfele; aki hitelesen tudja cáfolni azt, amit a Fidesz-elnök mond, aki erőben, üzenetekben, politikai meggyőzőerőben valóban riválisa lehet. Az MDF abban reménykedhet, hogy a magyar választók az erős, karizmatikus karakterek párharcára vannak szoktatva, és ebben a tekintetben Bokros könnyebben felépíthető Orbán kihívójának, mint Mesterházy.
Az MDF kispárti stratégiát visz, olyan politikai szubkultúrát hoz létre, amely a néppárti kampányokban megtalálhatatlan üzenetekkel operál. A városi értelmiség, a vállalkozók, a volt SZDSZ-szavazók vevők lehetnek rá, s már pusztán azért is az MDF-re szavazhatnak, mert a többiekétől eltérő, koherens, s népszerűtlen, éppen ezért hitelesnek tetsző üzenetet fogalmaznak meg. Ám éppen ezt a hitelességet teszi kockára az SZDSZ-szel való együttműködés. Sok választó ugyanis vélhetően éppen az SZDSZ-től elfordulva keresett magának új pártot, s talált rá a Bokrossal súlyosbított MDF-re, majd kis idő elteltével újra azon kapják magukat, hogy az SZDSZ áll előttük.
Az MDF nehezen tudja ráadásul megmagyarázni, hogy erre a társbérletre miért van szükség, Bauer Tamás ugyan érthető szavazatmaximálási szándékokról beszél, ám ez a fogalom a felmérésekben jóformán mérhetetlen SZDSZ esetében alighanem fikció. Az MDF-nek így nehéz cáfolnia , hogy „hatalomtechnikai” megfontolások állnak az összefogás mögött. Az MDF is érzékeli, hogy a jelenlegi SZDSZ kevéssé tudja segíteni a szavazatszerzésben. Míg ugyanis a 2006-os választások során előfordult, hogy a szocialisták olyan hangsúlyosan szerepeltették rendezvényükön az SZDSZ politikusait, hogy már-már utóbbiaknak volt kényelmetlen, addig az MDF vasárnapi kampánynyitójára a szabad demokraták meg sem voltak hívva.
