Hazánk egyetlen suvadással képződött tava a borsodi Arló község mellett található. A 19. század végén és a 20. század elején háromszor szakadt be a hegyoldal az alatta húzódó szénbánya járataiba, és a lezúduló homok elzárta az ott folyó patak útját. Ebből képződött a 8,6 hektáros tó, aminek vízszintszabályozását a bánya zsiliprendszer kiépítésével oldotta meg. Minderről azonban egyetlen műszaki dokumentáció sem található.

A több mint száz éves tó az idők során feltöltődött iszappal, ezért a patak befolyásánál a nyári hónapokban száraz volt a meder. A közvetlenül vízpartra épített házaknál így nem lehetett horgászni, az iszap pedig bűzlött. Ezért gondolta Balogh Zoltán és néhány horgásztársa, hogy 20 centimétert emelnek a vízszinten, amit egy műszaki megoldással végre is hajtottak. Egy másik csoport viszont ezt ellenezte, és a zsilip megnyitásával akarta visszaállítani a vízmagasságot. Utóbbiak erőfeszítése azzal járt, hogy a fenékleeresztő tolózár megrongálódott, ezért a fölösleges víznek csak a kétharmada tud lefolyni a mederből. Az idei nagy esőzések aztán tetézték a vitát. Volt, amikor a szokásostól 100-120 centiméterrel volt magasabb a vízállás.

Szép lassan körbeépítették 

A partra az 1960-as években az akkori tanácsi vezetők hallgatólagos beleegyezésével kezdtek néhányan építkezni, majd az egyedülállóan szép környezetbe végül bádogváros épült, több mint száz házzal, bódéval. Volt, aki kiszuperált autóbuszt helyezett a víz fölé, mások „csak” fabódékat. Az önkormányzat műszaki osztálya 1990 után kiküldte a bontási határozatokat az engedély nélkül épült tákolmányok tulajdonosainak, ám kiderült: az építmények elmúltak tíz évesek, ezért azoknak törvényeink értelmében fennmaradási joguk van. A termőföld privatizációja során tovább bonyolódott a helyzet, hiszen a part több tulajdonos nevére került. 

Zsigray Árpád polgármester kijelentette: a nehéz gazdasági helyzetből való kitörésre a turizmusfejlesztésben látnának fantáziát, aminek kiemelt területe lenne a normál helyzetben fürdőzésre is kiváló horgásztó. A helyi kempingben gyakran fordulnak meg hollandok, belgák és németek, ám ők ezen a nyáron csalódottan távoztak Arlóból. A megemelkedett víz bemosta a tóba a parti árnyékszékek tartalmát, ezért letiltották a fürdőzést. A horgászoknak is elment a kedve a halfogástól. Tóth László évtizedek óta tagja az egyesületnek, de kijelentette: az nem normális, aki az ott kifogott halból eszik, hiszen az egész víz egy fertő. 

Rongálás miatt feljelentést tettek

Balogh Zoltán a tó partján

Az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen megtudtuk, hogy a tavak vízszintjén csak vízügyi engedélyezés alapján lehet változtatni, amit ebben az esetben senki nem kért. Zsigray ezért rongálás miatt feljelentést tett a rendőrségen, de a károkozóknak meg kell majd téríteni a strand és kemping idei forgalmának, valamint a Suvadás tábor elmaradásának a bevételkiesését is. Utóbbi országos hírű kulturális rendezvény, ami idén lett volna húsz éves, ám a jubileumot nem tudták megünnepelni.   

A vízügyi hatóság viszont kötelezte a tulajdonos önkormányzatot a zsilip műszaki dokumentációjának elkészítésére. Tőlük, vagyis az ÉKÖVIZIG-től kért segítséget Zsigray a fölösleges vízmennyiség leszivattyúzásához, ám nem vállalták, mert nagy teljesítményű berendezéseik miatt nem tudnak felelősséget vállalni a halállomány épségéért és a patakparton álló házak biztonságáért. Ezért az ózdi tűzoltókkal kezdtek tárgyalni, akik egy kialkudott összegért elvégzik majd a 35 ezer köbméterre becsült víztömeg kiszivattyúzást. Erre a zsilip kijavításához van szükség, mert a téli időszaknak az önkormányzat komoly forráshiánya ellenére sem akarnak így nekivágni. 

Közben elkészült az Arlói-tó revitalizációs terve, aminek végrehajtásához rendezett tulajdonviszonyokra és a vityillóktól megtisztított vízpartra lenne szükség. Szóba kerülhet egy esetleges kisajátítási folyamat is, csakhogy ahhoz sok pénzre lenne szükség.