hvg.hu: A jobbikos Novák Elődnek igaza volt a vita során abban, hogy a határozati javaslatban szereplő Magyarság Háza a beterjesztő hármak részéről nem más, mint a Magyarok Világszövetségéhez tartozó Magyarok Háza nevének lenyúlása – mindez azért, mert anno nem a Fidesz támogatta Boross Péter, hanem Patrubány Miklós lett a szervezet elnöke?

L. I.: Az elnevezésben lehet, hogy volt némi lenyúlási szándék. Ezzel együtt azt gondolom, hogy – noha a javaslat kereteiről és céljáról ismert a véleményem – abban a Fidesznek igaza van, hogy a Magyarok Világszövetsége hosszú ideje nem az a képződmény, amelyre az ember jó szívvel rábízná egy ilyen intézmény gondozását. Az egyetlen módosító indítványnak, amit hosszú idő óta először elfogadtak és amit történetesen én nyújtottam be, az a szándéka, hogy teljesítse ki ennek az intézménynek a feladatkörét: ne csak egy iskolai emléknaphoz adjon oktatási-módszertani anyagot, hanem az összes többihez is. Őszintén szólva élek egy kicsit a gyanúperrel, hogy azért fogadták el, hogy föl se vetődhessék valamilyen feladatnak a Magyarok Világszövetségéhez történő telepítése. Úgy látom, hogy a Fidesz óvakodik attól, hogy a Magyarok Világszövetsége bármiféle szerepet kapjon ebben az egészben. Ha a Magyarság Házának, mint oktatási háttérintézménynek a feladatköre kiszélesedik, akkor ez kevésbé vetődhet föl. Azt nem állítom, hogy az ésszerűsége miatt fogadják el a javaslatot, hiszen az is ugyanilyen ésszerű, hogy az itthoni történelmi emlékhelyek fölkeresésére is lehessen pályázati támogatást kapni.

hvg.hu: A Lamperth Mónika és Ficsor Ádám által beterjesztett módosító javaslatok azt szorgalmazzák, hogy szűkebb pátriájukat – Lamperth Mónika esetében Kaposvárt és környékét, míg Ficsor Ádám esetében Tokajt és környékét – a határozati javaslat expressis verbis említse meg, „mint a magyarság szempontjából kiemelkedően fontos magyarországi helyszíneket”. Ez valóban tréfa volt, mint ahogy a vitában a határozati javaslat egyik előterjesztője, Révész Máriusz utalt rá?

L. I.: Az ember nem tagadja, hogy volt ebben irónia. Ha nem is minden indítványnál, de időnként a humor alkalmazható eszköz a Parlamentben. Óriási baj, ha a humor kikopik a politikából. Komoly dologra akartunk rávilágítani ironikus eszközökkel. Nyilván ezért történt meg az alcsúti arborétumtól kezdve azoknak a hazai nevezetességeknek a fölsorolása, amelyek az eredeti határozati javaslatból kimaradtak. Ha tíz éve kiderülhetett, hogy éppen Alcsútdobozon ajánlotta föl Magyarországot Szent István Szűz Máriának, akkor ez sem olyan nagy vicc.

A komoly cél az volt az MSZP részéről, hogy rámutassunk, miszerint a nemzeti együvé tartozásnak nem csak a határon túli, hanem az azon inneni magyarokkal való kapcsolattartás is része. Erre akartak a kollégák rávilágítani néhány hazai példa fölsorakoztatásával. Egyébként a részben ironikus javaslatokhoz volt egy kapcsolódó módosító indítványunk, ami aztán újra visszakomolyította őket. Ennek lényege, hogy szülessék egy olyan lista, amely kiemel, mondjuk negyven különösen fontos, a diákok által meglátogatandó történelmi emlékhelyet, határon innen vagy túl.

hvg.hu: Az MSZP-nek tehát Orbán Viktor azon kijelentése a vezérfonal, hogy a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe?

L. I.: Ezt mindenki tudja, hogy így van. Ha ennél a mondatnál maradnánk, az teljesen rendben volna. A magyar történelmi kultúra és a hagyományok sem csak a mostani államhatárokig tartanak. Most azonban egy rosszirányú továbblépés történt: mintha az volna igazán magyar, vagy magyarabb a magyarnál, ami a határon túl van, a határon innen pedig nem kell együvé tartozni. A magyar kultúra és történelem határon inneni része mintha nem lenne fontos.

Szegő Péter